Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Beyer Károly. Egyházi zenénk magyarsága érdekében

f fhibáját sohasem teheti jóvá. A ki azt hiszi, hogy csak abban az egyházi daliban van erő, melynek egészen kötött rhytmusa van s csak ab­ban van méltóság, melynek monoton, kimért hang­mozgása van; a ki úgy vélekedik, hogy a nemes egyszerűség nem fér meg a dallamossággal s a szertartásos nyugodtság hatásosabb a sziv meg­indító hangjánál, — annak sem helyes zenei ér­zéke, sem magyar szive nem lehet. Nincs az az idegen chorál, mely bármily tekintetben is vete­kedhetnék a magyar egyházi dallal. Megtaláljuk ebben mindazt, a mi az egyházi éneket egysze­rűvé és mégis dallamossá, méltóságossá és mégis szivhezszólóvá teszi. Kevés más nemzet zenéje képes az érzelmek húrjait oly mélyen érinteni s az érzelmeknek oly fenséges meginditó hangon adni kifejezést, mint a magyar zene. Hogy ropogós, tüzes népdalaink is vannak, az még korántsem tanúsítja azt, hogy a magyar zenének általános ós elmaradhatatlan sajátsága a szenvedélyes, szeszélyes pajzánság és a szilajság, valamint az ezeknek megfelelő merész hangmoz­gás, melyeket az egyházi zene nem tűr meg. Ki gondolna olyat, hogy a magyar ember csak mu­latni, duhajkodni tud, finoman, mélyen érezni nem? Ki hinné azt, hogy a magyarnak csak fék­telen, tüzes dalai vannak, szelídek, mély érzésüek nincsenek? . . Sajnos, de akadnak emberek, a kik igy gondolkodnak és igy hisznek : olyanok, a kik a sok fától nem látják az erdőt ! . . Tudnunk kell, hogy a dalt az érzelem szüli. A milyen ez az érzelem, olyan a dal. A magyar ember temperamentumos, de egyszersmind finom és mély érzésű is. Múltjához több szomorú, mint víg nap emléke fűződik. Azok a bús idők sza­kasztották szivéből a magyar zene legszebb gyön­gyeit : a szomorú népdalokat és a mélabús hall­gatókat. A ki hallotta ezeket a meginditó, gyö­nyörű dalokat, az méltán elmondhatja, hogy ezek nél egyszerűbb, nemesebb ós szivrehatóbb dalt még nem hallott. Nincsen azokban semmi erő­szakos hangmozgás, Ízléstelen czikornya, sem csa­pongó szenvedély, vagy szilajság. A gyermekded kedélyű, tiszta és mély érzésű léleknek gyönyörű dalba öntött fohászai azok, melyekben az éltető hit, a meleg bizalom és a gyermeki szeretet szent érzelmei egyszerű, nemes ós szivreható hangon nyilvánulnak meg. A rhythmusban a magyar sziv szelid dobogását, a hangok lágy változásában a magyar sziv meginditó szavát halljuk ós érezzük. Valósággal lelkük van azoknak a daloknak : tisztán, nemesen és mólyen érző magyar lelkük ... És az ilyen zene ne volna alkalmas és méltó Isten dicsőítésére? . . . Hogy mondhat olyat Kapi Gryula, hogy a gyülekezet a maga szivével és lelkével nem tudna énekelni? S miért nem tudna éppen a magyar ryhthmus és dallamosság miatt? Talán azért, mert ha lelkünket Istenhez óhajtjuk felemelni, előbb melegen érző szivünknek dobogását s áhítatos lelkünknek meginditó hangját kell elfojtanunk?.. S a magyar rhythmus és dallamosság miért nyújtanának magyar ajkon tág teret az eltérések­nek, variánsoknak? Talán azért, mert a magyar rhythmus és a dallamosság a magyar sziv és lé­lek természetes megnyilatkozásai? . . De, hogy mer Kapi Gryula a rhythmikus, magyar jel­legű egyházi énekről olyat föltételezni, hogy az profanizálhatná az istenitiszleletet? Bizony nem a magyar egyházi ének profanizálhatja az istenitisz­teletet, hanem az ilyen föltétel profanizálja a ma­gyar zenét I Erélyesen visszautasítjuk Payr Sándor amaz állítását is, hogy : „Egyházi zenénkben, a chorá­lokban, melyeknek rhytmusa kötött, a nemzeti jelleg nem érvényesülhet annyira, mint a sza bad mozgású világi dalokban." Visszautasítjuk minde­nekelőtt azért, mert az az egyházi zene, a melyről ó beszél, néma mi egyházi zenénk, de nem is lesz az soha. Az ő egyházi zenéjének rhythmusa lehet egészen kötött, hangmozgása lehet kimért, scálaszerű, dallama lehet monoton. — de a miénknek nem. Az ó egyházi zenéjét megteremtheti a szertartásos, nyugodt, okoskodó lélek, — de a miénket a melegen érző sziv szüli. Ami egyházi dallamainkat jellegzetes rhythmusukt.ól ós kedves, megindító dallamosságuktól megfosztani nem 1 e­h e t. Visszutasitjuk Payr Sándor állítását továbbá azért, mert azt tartjuk, hogy zeneértő ember nem mondhat olyasmit, hogy ilyen vagy olyan jellegű dalban több v a n a nemzeti sajátságból, mint valamelyik más jellegűben. A nemzeti sajátságot a dalokban nem szokták kilogrammal mérni. Igen is: a nemzeti jellegnek minden dalban egy­aránt kell nyilvánulnia, csakhogy a dal jellegéhez képest más ós más alakban. Ha az érzelem vig, élénk, — a sziv erósebben dobog, szava elevenebb, tüzesebb ; ha az érzelem mélyebb, — a sziv csendesebben dobog, meg meg-remeg,'

Next

/
Oldalképek
Tartalom