Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Ipolyságh

az evang. iskolaügyre oly hátrányos 1869. évi május 4-iki népiskolai törvény és szegénység következtében az egyházi fejlődéssel lépést nem tarthat az ev. iskola. Kettős teher nyomja az ev. hivek vállát, a mennyiben a nyilvános (természetesen a legtöbb helyen katholikus) és az evang. iskolák fenntartásáról is kell gondoskodniok; ennek következtében több iskolát be kellett szüntetni, mások csak tengődnek ; — mind amellett 360 ág. h. ós 100 helv. hitv. tanító fejt ki buzgó ténykedést. De az iskolaügy is jobb jövőnek néz elébe, a mennyiben éppen a jelen cléricalfendalis hanyatlás korában az egyházi hatóságok is nagyobb buzgósággal karolják fel az iskolákat; új ev. iskolák alapíttatnak; a vallás-oktatásról jobban gondoskodnak; ev. tanítói egyesületek keletkeznek. Nevezetes ós örvendetes az evang. egyháznak a XIX század folyamán beállott kedvezőbb jogi állása is. Míg a század kezdetén az ev. egyházak többé kevésbbé az államnak „rendórorganumai" voltak ós legalább erős „felvigyázat" alatt állotta'* — azóta az országos egyházak szabadabbakká lettek, önálló egyházi alkotmányt nyertek. Az öszzes német, osztrák egyházak közül egynek jogi állása sem változott annyira mint az osztráké. Igaz már a németen gondolkodó II. József is az 1781. október 13 iki türelmi pátenssel sokat adott; daczára ennek azonban ev. egyházunk a század kezdetén egy összetört, megsebezett, bilincsbe vert emberhez volt hasonló, a kinek csak 1849. tavasza enyhítette némileg — helyzetét, inig az 1861. óv a várva-várt szabadulást neki megadta. De a bilincsektől való ezen szabadulása még korán sem jelent szabadságot és egyenlőséget, mert daczára az evangélikusok iránt is mindig jó indulatot tanúsított I. Ferencz József protestáns pátensének, jogainkért — a császári akarat ós szó ellenére — folytonosan küzdeni és szenvedni) kellett és kell.) Több szabadságra van szükségünk ; az utolsó két év mutatja Keveset használt volna azonban az evang. egyháznak külső növekedés ós jogi állásának javulása is, lia aránytalanul jobban nem fejlődött volna belső élete. Népünk a napoleoni szolgaság, a szabadság harczok viharaiban újból megtanult hinni és imádkozni. Hatalmas szellemű theológus adatott nekünk, a ki tanítványaik egyedül álló genialitással vezeió le az igaz evang. sziv hitének mélységeibe. „Schleiermacher több volt, mint egy egyszerű theol. iskola alapitója, századunk theológiájának reformátora volt." A különböző theol. irányok és egyházi pártok képviselői nem egyszer hevesen összetűztek, de szemben a mindegyikkel közös nagy feladattal inkább kezdték keresni azt & mi egyesit. Igy Németországban, igy Ausztriában is. á harczi zaj elhangzott. Az időnek nagyszükségleteivel szemben, az evaugéliuuiot fenyegető ellenségekkel szemben annak minden egyes pipja ós hirdetője különbség nélkül kezet fog Isten országában való hű munkálkodásra. Ui itt ott van is okunk egyháziatlanság, közöny felett panaszkodni, a rövid aiult tapasztalatai reményeinket csak éleszti. A német nép lelke kezdi lerázni a sivár niaterialismus kötelékeit 03 kezdi megbecsülni a vallásnak mulhatlan javait. A német mozgalomból lett — evangelikus mozgalom. Kötelességünk immár a régi evangéliumot, a régi Krisztust egyszerűen ós híven hirdetni, életerősen tanúskodni arról, hogy valamely népek nem „tiszta nemzetisége," hanem a nemzetinek az evang. keresztyénivel való egyesülése tartja fenn es neveli erősnek, hatalmasnak. Jobb jövő csak igy remélhető, ha minden nép ezt az országot magáévá tesíi, akkor Rómának ravaszsága nem akadályoztatja meg a népeknek egymást való megértését. A század egyháztörténetének legfényesebb lapja bizonynyal az evang, keresztyén szeretetműködésének története. A Gusztáv-Adolf egyesület nemcsak Nemetországban, hanem Ausztriában is, nemkülönben az Evang Bund a leghathatósabb módon támogatja előre törekvő népünket. Különösen a bel- ós a külmissió terén is örvendetes haladást tapasztalunk. " Az idők forduló pontján jó ós hasznoâ vizsgálni azt, mennyiben szolgálták emberi intézmények Isten országát. Az evang. prot. egyház hitet és szeretetet, igazságot és szabadságot, bókét és reményt, Krisztus adta szellemi javakat akar a világnak nyújtaui. Evang. protestáns egyházunk jelen s jövő működésének alakját adja, sikerét a jövőben biztosítja fényes története a lefolyt században. IRODALOM. Éváiig, egyházi szemle. Utoljára alkalmatlankodom tisztelt olvasóimnak ezzel a tárgygyal, utoljára, mert most már végre egészen tiszta a helyzet. Még csak ezt akarom bebizonyítani. Szeberényi nagyon magas hangon akarja bevégezni a vitát, de a magas hang csúnya giíer lett nála. „Ha ez a (mi harezunk) nem volna személyes harcz, úgy a szerkesztő úr nem nyúlna a gyanúsítás hitvány, kopott fegyveréhez, . . . nincs reá más válaszom, mint a megvetés gúnyos mosolya." De nem igy tesz ám, hanem a gúny mosolya helyett négy hasábon át válaszol. Ez pedig mosolynak egy kicsit nagyon hosszú. Es nagyon hangos I Pedig nekem szememre vetette, hogy bőbeszédű választ adok, s ime ő mikor mosolyt igér is, feleselést ad l