Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kirchner Elek. Egyházi énekeink ügyéről
íagnaK esni, de nézzük csak micsoda hangsúlytalan szótagok ennek a versláb ezen részére: ból, vök, mény, kül, g ed. Ily verssorok felütéses melódiára énekelve bizony rendkívül kellemetlenül hangzanak s pedig tisztán azért, mert, a mint fentebb megjegyeztem, a magyar nyelv természetes hangsúlyának törvényével homlokegyenest ellenkeznek, s e tekintet? ben igaza van Kálmán Farkasnak, ha botrányosnak találja, hogy a „Menyből jövök" ének szövegét felütéses ritmusu dallamra énekeljük. Most lássuk a magyar nyelv természetes hangsúlyát nem sértő jambusi verssorok egy példáját s meggyőződhetünk róla, hogy az ilyen sort bátran énekelhetjük felütéses dallamra a nélkül, hogy ritmik; érzékünk megsértődnék. Megengedem azonban, hogy Kálmán Farkasnak, mint a felütés ii karnátus ellenségének ritmikai haliérzékét ez is bántani fogja. De erre még majd visszatérek. Én I lelkem | bontsd ki | szárnyad, Az j égre J szállva | várjad A 1 váltság I regge | lét. A I bárány | drága | vére, Hull I ván a | szív se | bére, Az i Isten | maga j jön e | lód Csak az 5 verssor vét a természetes hangsúly ellen, de itt is tűrhetővé válik a sor az által, hogy metrikailag tiszták s igy erőteljesek a jambusi, illetve az általam átalakításképpen alkalmazott beosztás szerint a trochaeusok, hosszú magán hangzós szótag esvén a hangsúlyos részre. Éppen ilyen magyarosan hangzanak pl. Petőfi ama jambusai : Ha I férfi | vagy, légy | férfi S ne I hitvány | gyönge | báb .... v. Vörösmarty ismeretes bordala : Ha j férfi | lelke | det Egy I hölgyre | felte | véd .... Mig ellenben e sornál Ha I zádnak | rendű | letle | nül mindenki érezni fogja, hogy bármily erőteljesen hangzik is az metrikailag, a fent emiitett oknál íogva még sem magyaros. De hogy a határozott metrikai tisztaság is mennyire lényeges kelléke a szöveg ós dallam közt létrejövő szoros kapocs lehetőségének s tehát mennyire szükséges, hogy felütéses dallamokhoz igazi tiszta jambusokat Írjunk a magyar nyelv természetes hangsúlyának szemmel tartása mellett, kitűnik e különben szép, de metrikailag a feliratos szöveg dallamához nem illő, Gry őri Vilmosnak a 143. sz. a. közölt énekéből: (Dallam: Tündöklő hajnali csillag.) Miután ezen dallam 6 első sora felütéses dallam, világos, hogy a hat első verssornak is jambusnak kellene lennie. De nem igy a Győriféle ének : Jer hi I vek, szent | hála | dással, Buzclu I ló ma | gaszta | lássál, ' Áldjuk I a meny | iste | nét. Jambusok helyett tehát tiszta trochaeusokat irt a költő. A mérték felcseréléséből előállott már most az az anomalia is, hogy a harmadik sor utolsó előtti szótagja helytelenül röviddé lett, holott ennek, a dallam nyújtott (egész kóta) ha ugyanaz, vagy a mi egyre megy, a német kéttagú, trochaeusi lejtésű női rímnek megfelelőleg okvetlenül hosszúnak kellett volna lenni. Ez a példa alkalmul szolgál azon fontos szabálynak veendő megjegyzésre, hogy az utolsó előtti taktusban előforduló nyújtott egész hangra s illetve az annak megfelelő hosszú szótagra a verssor megszerkesztésénél rendkívüli gond fordítandó. Különben mi sem egyszerűbb annál, hogy óvakodjunk e szabály megsértésétől. Egyszerűen megfigyeljük a dallamokhoz illő német szövegeket, melyek a német nyelvnek kizárólag a hangsúlyhoz igazodó természeténél fogva minden ilynemű ejthető hibát kizárnak, tehát biztos út mutatóul szolgálnak. Még jobb természetesen, ha kéznél van egy kottákkal precízen megjelelt dallamgyűjtemény, a milyent Kapi Gyula szerkesztett s ha jól tudom, a Luthertársaság kiadott. Hogy mily kellemetlen, ha a dallamnak a szóban forgó nyújtott hangjára egy metrikailag rövid szótag esik ós ezt az énekben meg kell nyújtani, Ítélje meg bárki következő sorokból Jézus hűséges tanítónk vagy : ] 149, sz. Lv.sz. 3. sor : Mert meggyőzte a hálált f Dallam : Tün( döklő hajnali 6. sor : Bűnös lelkünknek tálált ) csillag. Hogy ezen szabály ellen vétó hány hiba fordul elő a próbafüzetben, azt most meg nem mondhatom, mert azt tüzetesen meg kellene vizsgálni s pedig szakértelemmel olyan formán, mint
