Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Nagyvárad

f 315 flet konservativ sajtó sietni fog e méltatlan vá­dak mielőbbi czáfolatával. Mi pedig e mozgalomra vonatkozólag ismételten is hangsúlyozzuk, hogy Luther, a nagy reformátor bizonyára más szel­lemű „német nemességhez" intézte nagyhírű röp­iratát, mint a milyen a mostani, a melynek elma­radottságát és gyengeségeit takaró konzervatismu­sát annak idején Beyschlag is kérlelhetetlenül ostorozta a maga folyóiratában. A síléziai ev. értekezlet, mely jelenleg 59 tagból áll, mult hó 8 án tartotta Liegnitz vá rosában ez évi rendes közgyűlését. A bibliai elmél­kedést II. Kor. ő. 8. v. felett dr. Schian Jel­kész, Beyschlag hallei tanár feletti emlókbeszédet Andersen görlitzi lelkész, egyik volt jeles ta­nítványa tartotta. Az emlékbeszéd közelebbről Beyschlag akad. tanári, theol. tudományos, hithű egyházi és emberi érdemeit méltatta, s különös melegséggel emlékezett meg az ev. igazság és szabadság kivívásáért folytatott lelkes küzdelmei­ről. Emlókszobrának a halle-wittenbergi egyetemi aulában való elhelyezése költségeire a tagok ma • guk között gyűjtést is rendeztek. Az ünnepi elő­adást Sulze drezdai lelkész, az egyházközség eszméjének nagyhírű harczosa tartotta „az ev. tartományegyházak vallási és tantörvényi irányza­tainak küzdelme" czimmel. Főbb gondolataiból közöljük a következőket: .Az egyházban meg kell testesülnie a vallásnak. Az egyház csak akkor oldhatja meg nemes, de terhes feladatát, ha ab­ban a béke honol. A tantörvényi irány (nely a protestantismust, mint a szabad hitélet vallását tanná és törvénnyé alakítja át) a katholicismus­nak egyik jellegzetes alapgondolatát érvényre emeli a protestantismusban Ez irány ellen a küzdelem a theológia feladata : az ev. keresztyén­ség lényegileg Jézus tanával azonos. (Ezt Har­nack is állította „A keresztyénség lényege" cz. nagyhírű művében.) Az egyházi beszédben kerül­nünk kell ez irányzattal való foglalkozást, mivel 5,a theol. tudomány nem a prédikátióba való " A theol. kételyek és okoskodások a cura pastorális körébe utasitandók. Az előadást mély vallásos komolyság és gazdag lelkipásztori tapasztalat jellemzi Poroszországban a hivatalos statisztikai adatok szerint az 1899-ik évben 6359 volt az öngyilkosok száma és pedig 5010 férfi ós 1349 nő. A „Statist. Korresp u az öngyilkosságra in­dító okokat is mórlegeli, és konstatálja, hogy a haladó korral nő az öngyilkosságra való hajlam. A legtöbbnél az öngyilkosság indító okai az élet­úntság, szenvedély, a gond, a szégyen s a komor­ság; hangulatát pedig előmozdítják a fokozott életigény s a pesszimista bölcselet. A halál neme különböző ós olykor rettenetes. A leggyakoribb az akasztás, vizbefullás, meglövés és megmórgezós. Legtöbb az akasztás a férfiak­nál, s a megmérgezés a nőknél. — Hiába sietünk az élettel, azért nincs a modern emberre nézve értéke az életnek I E modern társadalmi baj, kul­túránk e fatytyúhajtása még soká fogja kísérteni a mai emberiséget. „Luthers Lebensende" cz. alatt adott ki Paulus egy nagyobb történetkritikai tanul­mányt, a melyben közelebbről a Luther halálára vonatkozó adatokat világítja meg. S bár Janssen és Pastor iskolájának a hive, mégis van bátorsága megtisztítani a kath. egyházat attól a szégyentől, a melyben Májunké (és nálunk Reindl K.) szeny­irata Luther állítólagos öngyilkosságáról a kath. egyházat belesodorta. A mű az ismeretes Herder­féle czégnél jelent meg Freiburgban. Paulus sze­rint a XVI ik század rossz szokása az, hogy az ellentélt »gyors és borzalmas" halállal kimúlni engedi, s e szokásnak e században kath. és prot. írók egyaránt hódoltak. Szerző számos példát hoz fel állításának beigazolására. Igy Eckról, Lato­musról ós Hofmeisterről azt hitték a protestánsok, hogy rettenetes halállal mult ki, holott éppen ellenkezője áll. Ugyanaz a sórs várt György szász herczegre, a sakramentáriusokra, Carlstadtra stb. A kálvinisták azt a lutheránusokról is hirdették. Az ördög elvitte menydörgés és villámlás között Nicolait, Osiander rettenetes halállal mult ki, Mörlin a pokol fenekén sínylődik stb. A katholi­kusok is hódoltak e divatos szokásnak. Igy Fran­cziaországban azt beszélték, hogy Okolompádius öngyilkos módon mult ki, Butzert megfojtotta az ördög, Huossnak kitekerték a nyakát, Kálvin esze­veszettségben és Vergerius erőszakosan mult ki, Bézát is az ördög semmisítette meg s halála előtt az utolsó kenetet kívánta, szász János pláne (mint nálunk Kermann superintendens) rövid pár órával halála előtt katholizált stb. Hogy Luther rettenetes halála sem maradhatott el, az természetes. Paulus összegyűjtötte azokat a képtelen ós ellentmondó mendemondákat, a melyek e halálról az ellentá­borban hallhatók voltak. Öngyilkosságáért azonban egyetlen egy XVI ik századbeli kath. iró sem merte elvállalni a felelősséget Az olasz Bozius nevű oratórianus szerzetes az első iró, a ki azt 1591­ben kolportálta. Hallomásra épitette föl állításait. Sedulius 1606 Luther egyik szolgájának elmon­dására hivatkozik, Wizel mondásait Cochleaus pub­likálta. Csak a XVII ik században kezdenek a kath. irók hitelt adni Bozius ós Sedulius állítólagos különös leleplezéseinek. Paulus műve végén a prot. forrásokkal is foglalkozik és kimutatja, hogy azok sehol sem mondanak ellent egymásnak és való­színűtlenségét vagy hamis adatokat nem foglalnak magukban. Úgy a prot., mint a kath. korabeli források nyomán szerző konstatálja, hogy egyik szolgának öngyilkosságáról szóló elbeszélése minden alapot nélkülöz, s igy Luther természetes halála kétség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom