Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. A vallástanítás tervéről

r y fizenkilenczedik évioly 25. szam. Orosháza, 1901. június 20 EVANG HAZ IS ISKOLA Előfizetés dija : Kgész évre. . 12 kor. Kél évre. . . 6 , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 24í fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 10 kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . . Nyolczad oldal . 2 . A vallástanítás tervéről. •(Felolvastatott a pozsonyvidéki ág. h. ev. papiértekezletnek 1901. május 29-én Pozsonyban tartott ülésén.) (Folytatás.) Gondolom, sokaknak e t. értekezlet tagjai közül is visszatetszik, a mit mondok. Nem tehetek róla, meggyőződésem kategorikus módon parancsolja a nyilt őszinteséget. Hallom ellenvetésüket is. Hogy hiszen magok az apostolok a legintensivebb módon használták az ó szövetséget, mi tehát küszöböljük azt ki teljesen? Súlyos ellenvetés . . . nézzünk a szemébe. Hát igaz, az apostolok csakugyan használták azt, sót többet mondok : egyedül csak azt használták. Oka egyszerű : mert akkor még meg nem volt az új testamentom Ránona. A Krisztusba vetett személyes élő hitök kovászával másokat is Krisztushoz vezetni akarván, dialektikájuknak hitök mellett nem volt más forrása, mint a szentirás — akkori terjedelmében ; s vajmi furcsa dolog lenne csak elképzelni is, hogy az egykori rabbi Saul, mint Pál apostol, az ó szövetségből való meggyőzés fegyverét egyszerűen eldobta volna kezéből. À saját kezét, a saját egyéniségét kellett volna akkor egyenesen eldobnia magától. Ez pedig psychologiai képtelenség. Aztán meg nem szabad még egy körülményről megfeledkeznünk: arról t. í., a mit pedig oly sokan teljesen figyelmen kivül hagynak, hogy az apostoloknak hitbizonyossága nem az ó-szövetségből eredt, ellenkezőleg a hitbizonyosság késztette még csak őket, éppen apostoli feladatuk érdekében az ó-szövetségnek, dialektikai eszközként való felhasználás sára. Hát ekkor miért akarjuk mi a mi növendékeink hitbizonyosságát a Jézus Krisztusban az ó-szövetségből bevezetni, az ó-szövetségre alapitani. Lám ker. János az ó szövetség prófétái között a legnagyobb volt, —• de Jézus saját szavai szerint az Is'en országában a legkisebb. . . . Mindezekből azonban nem az következik, hogy tehát az ó-szövetséget vallásoktatásunkból küszöböljük ki teljesen. Ó nem. De igenis következik az, hogy helyezzük azt el ott értéke szerint. És éppen itt fog a már kiemelt genetikai elv érvényre emelkedni. Hogy miképpen gondolom én ez elvnek az ó-szövetséggel szemben való alkalmazását? Hát egyszerűen úgy, hogy az ó szövetségi anyagot értékének megfelelő arányban a vallástörténeti fejlődés keretébe fogom beilleszteni, illetőleg azt az új szövetségi anyag tárgyalába közben, ennek tükrében, mintegy retrospeotiv megvilágitásban bemutatni, hogy annak tökéletlen, relativ voltával szemben az új szövetségi vallás tökéletessége, absolut volta annál élesebben kitűnjék. De mondom, én az ó-szövetségnek csak a keresztyónséggel szemben viszonylagos értékének megfelelő arányban juttatnék helyet. E mellett még az ó-szövetség anyagát igen meg is rostálnám. Jákob ós Ézsau történetét például nem adnám, mert ez rút, feneketlen rút egy históriai De ha éppen adnom kellene, adnám úgy, hogy növendékem megvetni tanúlja azt a jellemtelen és nyomorult lelket Jákobot. Anyjával összejátszik s vak atyját halálos ágyán megcsalja ; bátyját az örökségből csalafiinta módon kijátszsza ós pátriárkává lészeni Hát nem förtelem ez? Én a Jákob történetéből csak egy jelenetet adnék elő, azt sem kis gyermekeknek, a kik azt meg nem értik, hanem a felnőtteknek s az — a bétheli jelenet volna. Itt látjuk a bűnös embert rettenetes lelki vergődésében, a mely mögött ott mosolyog reá az isteni kegyelem. A többi Jákob-epizódot e főjelenethez csupán csak étaffage-szerű szerepre szoritanám. Vagy, hogy csak még egy példát idézzek, nem szörnyűség-e a hit engedelmességé-