Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Csányi Lajos

Sárospataki lapok. .Még szánkon az ize annak a sok izetlenségnek, a mit a vallás nevében a budapesti egyetemi ifjúság nagyobb fele nűvel Még nem feledtük el, hogy az egyetem rektora ajkán miként változott át a dorgáló szó dicséretté, buzdítássá. Még fülünkbe hangzik egyes elfogulatlan napi lapok kiáltása, a kik a felekezeti békesség felforgatását a mi rendszabályilag bevallott ellenségünknek, a jezsuitáknak tulajdonítják. Naponként látjuk, hogy a „jog. törvény, igazság" időszakában ez a mi ellenségünk miként, emelgeti a fejét mind magasabbra s miként hódit a maga kígyó-ügyességével fent és alant és miként lesz merészebbé és vakmerőbbé eszközeiben ! . . Még nyilalik a szivünkbe ma is attól a fenséges ajakról elrebbent nyilatkozattól, a mely a jezsuiták gyűlölettől izzó lelkét harczra tüzeli az egyedül üdvezitő egyház dicsőségeért ! ? Hát ilyen jelek között nagyon roszkor jött nekünk a Ludovika Akadémia zászlószentelése és az ebben országra szóló felekezeti kizárólagosság. — A settenkedők, a mindenből hasznot kovácsolok szemében az a különben nemzeti jelentőségű nagy ünnep — miért tagadnék — hatalmas pecsét az ő levelükön, az ő képzelt igazságukon ! I . . Mintha csak a Pázmány korát élnők, mintha minden ellenünk szegődnék, a mi hatalom, erő, igéret. Nem tudjuk, hogy napi lapjaink közül akadt volna csak egy is, a mely csak a sorok között is elárulta volna, hogy mai napság a katonaságnál sincs már helyén a Regnum Marianum mutogatása és hogy ha jó a különböző felekezetű polgárok adója az ágyukra, a puskákra, a díszfelvonulásokra s a parádés gyakorlatok költségeinek fedezésére, a katonai nyugdíjra stb. stb, ; — akkor volna talán ezeknek némi joguk ahhoz is, hogy hivatalos képviselőik valamennyien egyformán megbecsültessenek s egyiknek a másik fölébe emelése s tüntető megdicsőittetése ne váljék árnyékká, keserűséggé és kiszámíthatatlan veszteséggé a félretohaiira nézve I — Kihez is folyamodjunk, a mikor igy gyűlik az eleven szén a fejűnkre? Hol vannak a mi szent igazságunk bátor szószólói s meddig kell még rosszúl értelmezett kíméletből vagy loyálitásból elhallgatnunk sérelmünket ott, a hol orvoslásra is találhatunk?" TUDNIVALÓK Elvi jelentőségű miniszteri határozat. Vasárnap délután a mezőn való szántás miatt indított ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentés szerint N. Mayer és W. Ignácz komorczáni lakosok 1899. évi április: hó 30-án vasárnap délután, tehát a törvényes munkaszünet idején a mezőri szántottak. A szin érváralj ai főszolgabírói hivatal az 189$. évi november hó 18 án 253. sz. alatt, majd 1900». évi január hó 6-án 4. sz. alatt hozott határozatával a feljelentést, miután az 1891 : 13. t.-czikknek a vasárnapi munkaszünetről szóló rendelkezéseit a fennforgó esetben alkalmazhatónak nem találta, a K B. T. K. 52. § ába ütköző vallás elleni vétség illetékes elbírálása végett az ottani kir. járásbírósághoz tette át. A kir. járásbíróság 1899. évi deczember hó 29-én 530. szám alatt a feljelentett eset elbírálását hatáskörébe nem tartozónak mondta ki, mert az 1868: 53. t.-cz. 19. §. 2 ik bekezdésébe ütköző s a K. B. T. K. 52. § a szerint büntetendő vallás elleni kihágásnak azt az alkatelemét, hogy a ter. heltek nyilvánosan, a templom közelében, vagy az egyházi menet alkalmával követték volna el a feljelentett cselekményt, fennforogni nem látta, s ez okból az ügyet az 1891: 13. t.-cz. alapján vette elbirálandónak. Az ekként támadt hatásköri összeütközési eset képezvén eldöntés tárgyát : az eljárásra a kir. biróság hatásköre volt megállapítandó; mert az 1891: 13. t. czikk a vasárnapi munkaszünetet kizárólag az ipari munka tekintetében szabja meg ; már pedig az, hogy a most szóban forgó esetben nem ipari, hanem mezei munka teljesíttetett, a feljelentésből is meg volt állapítható. Ellenben az 1868: 53. t.-cz. 19. §. második bekezdése vasárnapon végzett minden nyilvános és elkerülhető munkát tilt. tekintet nélkül arra, hogy a munka templom közelében vagy másutt végeztetik e. Jelen esetben tehát az lesz elbírálandó, hogy a terheltek által beismert vasárnapi munka nyilvános helyen teljesíttetett e, s ez utóbbi esetben ennek teljesítése elkerülhetlenül szükséges volt e, vagyis a kérdéses munka által az 1868. évi 53. t cz. 19. § ának intézkedései megszegettek-e, s ebből foiyólag a kihágási büntetőtörvénykönyv 52. §-ába ütköző kihágás követtetett e el ? Minthogy pedig az 1868. 53. t. cz. 19. §. másjdis bekezdésébe ütköző s a kihágási büntetőtörvénykönyv 52 § a alapján büntetendő vallás elleni kihágás elbírálása az 1897. évi 34. t. cz. 18. §. IV. pontja ós a 19. §a szerint a kir. biróság hatáskörébe van utalva: a fennforgó ügynek az eljárásra a kir. biróság hatáskörét kellett megállapítani. (Hatásköri összeütközési ügyben a minisztertanács, 48,476./900. I. M. sz. a.) I. TEMETŐ. Csányi Lajos bakony-tamási-i ág. h. ev. (kántortanító hosszú; és nehéz szenvedés után életének 66-ik, tanítóságának 48-ik évében, folyó hé > 22-én elhunyt/

1 * •Lv ;