Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Beszterczebánya

BELFÖLD. , IC? i)r. Bííliik Frigyes, a dunáninneni ág. h. h. ev. egyházkeiület püspöke, f. é. április 20-tól 28-ig canonszeiű egyházlátogatást végzett a po­zsonymegyei esperesség máljusföldi és csallóközi teiületén fekvő Német Gurab, Puszta Fedémes, Felső Szeli, Alsó-Szeli, Misérdi. Somorja és Duna­Szerdahely anyaegyiiázközségekben és közben a f.-szelii egjházhoz tartozó Kajal leányegyházban. Ezen egyházban canoni visilatió legutoljára 1878. évi május havában tartatott, boldog emlé­kezem dr. Geduly Lajos szuperintendens által ; azóta tehát 23 év folyt le; hogy ez idő nem apadás, sem nem tespedés, hanem haladás és megerősödés ideje volt majdnem valamennyi most megvizsgált egjházban; ezt mint legfőbb örven­detes eredmén)t mutatta ki a mostani visitatió, az eljáró püspök űr nagy lelki örömére. Az el­járás kevés eltéréssel maidnem mindenütt azonos volt. A hol menet a vasutat kellett felhasználni, ott vagy kiszálláskor az utolsó állomáson, vagy pedig egy-két állomással hamarébb is, mint pl. Duna-Szerdahelyi, közigazgatási helyhatóságok fő­nökei, a főszolgabirák üdvözlettel fogadták az ér­kező főpásztort és kisérték az illető egyházba; a hol pedig kocsin kellett egyik egyházból a má­sikba indulni : ott hasonló volt a fogadtatás a község bejáratánál. Azon egyházak, melyeknek módjában állott, az által vetekedtek a tisztelt, várt vendég iránti hódolatuknak kifejezést adni, hogy lovas bandériumokat küldtek elébe, melyek közül a két Szeli községbeliek tűntek ki leginkább, főkép pedig az alsó-szelii lovasok azon példás ka­tonás rend által, melylyel a főpásztort és kísére­tét nemcsaki Felső-Szeliből haza Alsó Szelire vit­ték, hanem onnan harmadnap szintúgy elkísérték Kajalig s ott türelmesen bevárva indulását, vele mentek egész a galánthai vasúti állomásig, a nél­kül, hogy egy is közülök megsokallotta volna a fáradságot. Az egyházak hivei nagyja, apraja teljes szám­ban nagy családként mindig ott várták be a sze­retett főpásztort a paplak bejáratánál, a hol a lelkész üdvözlő beszéde után, a fehér ünnepi diszbe öltözött iskolás gyermekek üdvözlő versek elsza­valása közben, átnyújták szebbnél szebb virág­csokraikat, a mi könnyekig megható befolyást gyakorolt az ősz és saját családjában is már sok örömet élvezett, de nehéz búbánaton is át át küz­ködött főpásztor szivére. Itt-ott, pl. Somorján, most számos testületek tisztelgése 'következett, a mit azonban a püspök csak mint elkerülhetetlen és soha személyére, hanem mindig hivatalos ál­lására vonatkozó szokásként tűrt, de az általa képviselt egyház nevében igazán és megnyerő modorban megköszönte. Legtöbb helyütt azonban igen rövid pihenés után azonnal a munkához lá­tott, a mely a gyülekezet állal előkészített visita­tionális jegyzőkönyvnek a zsúfolásig, megtelt tem­plomokban folyt tárgyalásával vette kezdetét s addig nem engedett sem magának, sem kísérő személyzetének, sem a visitált egyház képviselői­nek nyugtot, mig e jegyzökönyvek legnagyobb és legfontosabb része alaposan megvizsgálva és meg birálva nem volt. Az után rövid vacsorai pihenés után, melyet mindenkor lehetó szűk körben csak a papiakban költött el. újból felvette a munka fonalát, annak teljes bevégeztéig. a mi bizony gyakran éjféfjg leköté úgy a fáraclhatlan visitator, mint a többiek erejét. Másnap a visitatió tulaj­donképpeni napján reggel 8 órakor az iskolák beható vizsgálatával kezdte meg a munkát, 9 óra kor nyilt meg az ünnepélyes istenitisztelet, melyen a helyi lelkészek a püspök által nekik előre meg­jelölt szent igék felett tartották szent beszédjei­ket. utánok a főpásztor ugyanazon igéből indulván ki, atyai szózatot intézett a gyülekezet népéhez, példás homiletikai ügyességgel és mindig gyengéd lelkipásztori szeretettel bele szővén a jegyzőkönyv nyomán szükségesnek mutatkozott intéseket, buz­dításokat, elismeréseket, de helytelenítéseit is; a mit azonban az előbbieknél a szeretet, úgy ezek­nél mindig csak tántoríthatatlan igazság és tör­vénytisztelet vezette és sugallta minden szavát. Mindezekből folyólag nem csoda, hogy ezen vi­sitatió minden egyházban a legmélyebb benyo­mással végződött és bizonyosan elvárható, hogy áldásos gyümölcsöket fog teremni. Ennyi elegendő ezen főpásztori út külső s elfogulatlanul szembe ötlő körülményeiről és általános lefolyásáról. A mi már most a főpásztor által az egyes egyházakban talált körülmenyeket és tett rendel­kezéseket illeti, ezekről részletesebben és egyen­kint szóljanak a következők : A püspök úr április 20 án délután a pozsony­megyei esperesség elnöksége és egyházmegyei jegyzője kíséretében a vágvölgyi vasút Báhony állomásán kiszállván és ott a szempczi járás fő­nöke Rajeczi Burián Pál főszolgabíró által fogadtatván, Német-Gurabra menve, ennek az útba eső csataji leányegyházában állott meg legelőször és vizsgálat alá vette az iskolát. A püspök úr figyelme itt és később is minden iskolában elsó sorban a vallás tárgyaira és azok tanítása mód­szerére terjedvén ki, behatoct az után a hazai nyelv tanításának fokára minden osztályban, va­lamint arra ís, hogy a népoktatási törvény ren­delkezései hogyan tartatnak be. A csataji iskolát e szempontokból szép rendben levőnek ismerve el, azon, a szülők szivére kötött intéssel hagyta el, hogy a gyermekeiket rendesen küldjék az is­kolába és a legalább 8 hónapi szorgalmi idő fel­tétlenül betartandó. Német-Gurabra erve, az egyház gura})i es csataji gondnokai és néhány presbyter jelenlété-

Next

/
Oldalképek
Tartalom