Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Evang. tankönyvvállalat
Tizenkilen czediK évioiyam. 19. szam . üfu-snaw, 1901. május 9. EVAIÏG. FGYHAZ ÉS ISKOLAI Előfizetés dija : Egész évre. . IS kor. Kél évre ... 6 , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára J34b fill. ^ a^ENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN y — Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... © „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . 2 . Evang. tankönyvvállalat. Válasz nt. Weber Samu alesperes ós nt. A d o r j á n Ferencz vallástanár uraknak. N2m vagyok barátja a sok polémiának, inkább a cselekvés terére szeretnék már lépni. E besses lap hasábjain, a Luther társaság gyűlésein, két nyilt levelemben oly részletességgel fejtettem ki nézeteimet ós kimutattam az életből meritett adatokkal és tényekkel az ellene felhozott érveknek tarthatatlanságát, hogy sem ellenfeleim, sem é'i újat már fel nem hozhatunk. S ha valakit Két évi vitatkozás és magyarázgatás után az evang. tankönyvvállalat üdvös és szükséges voltáról meg nem győzhettem, azt újságczikkekkel meggyózni hiába nróbálgatnám. Ez okból 11. nyilt levelemben kijelentettem, hogy csak azok csatlakozzanak hozzám, a kik maguk is óhajtják, akarják a tankönyvvállalatot. Az önkényes jelentkezésnél kényszernek helye nincs s azért érthetetlen előttem a XIII. város' egyházmegyének a határozata, a mint azt Weber Samu alesperes úr e becses lapok 17. számában közli, midőn ezeket irja: „a többek közt egyhangúlag nyilatkozott minden kényszer ellen a vallástanitás terén is." Ki akar kényszert gyakorolni a vallástanitásra? I Én még oly szúk korlátosat sem akarok, a milyenek több külföldi evang. tartományegyházakban vannak, pl. a bajor ev. egyháznál, a hol a consistorium egy normál kátét adott ki s a nyilvános iskolákban csakis eten kátékból szabad tanítani. Kijelentettem II. nyilt levelemben, hogy minden egyes tárgyra többféle könyvet adunk ki, hogy úgy a városi, mint a falusi, úgy az osztott, mint az osztatlan iskola igényei kielégíttessenek. Miért nem akarják ezt megérteni ? Hisz a midőn Weber alesperes úr ellenérvül felhozza, midőn ezeket irja: „az egyes iskolákkal szemben is individualizálni kell, úgy hogy az a tankönyv, mely a fő vagy uagy városi tanintézeteknek megfelel, ezt nem fogjuk használni a provincziában ós a faluhelyeken" : annak elég lesz téve. Én tisztelem, becsülöm a XÍII. városi esperesség határozatát. Ha az esperesség a tankönyvvállalatot nem helyesli, nem csatlakozik hozzánk s mi békében élhetünk egymás mellett. De azért viszont elvárhatom, hogy Weber Samu alesperes úr ne állítsa úgy a dolgot oda, mintha engemet ós elvtársaimat könnyelműség vezetne, midőn ezeket irja : „Bizony nehéz, a felelősség szempontjából nem igen igazolható eljárás volna a községeket kötelezni ily könyvek behozatala tekintetében, meíyek még meg sem jelentek és melyeket még nem is ismerünk." Valamivel több bizalommal tartozunk egymás irányában lenni, vagy legalább is olyannal, a milyennel kitüntetjük róm. kath. és zsidó könyvkiadóinkat. Midőn azt mondtam, hogy a legkitűnőbb Írókkal Íratjuk a könyveket, szigorúan megbiráitatjuk, akkor bizonyára annyi garantiát nyújtunk, mint az eddigi, legtöbuször egyházunkhoz nem is tartozó kiadók, kik első sorban nem az iró tehetségeit nézik, hanem annak összeköttetéseit. Azt hiszi tán Weber alesperes úr, hogy a legelőkelőbb budapesti tankönyvkiadó czégek és vállalatok, ha könyvet adnak ki, nem biztosítanak néki egyszersmind piaezot? Látja, karácsony táján felszólított egy budapesti előkelő könyvvállalat megbízásából egy intézetnek az igazgatója egy tanárt, hogy irjon egy könyvöt. A könyv még nem jelent meg s a vállalat már biztosítva van, hogy egy látogatott intézetbea használni fogják. Ilyen a szabad verseny. E behozatali biztosítékra szükség van. Tekintve továbbá azt a szép czélt, melyet magunk elé tűztünk, valóban több bizalmat várhatunk el. Azt pedig, hogy én azol'at is számon tartsam, kiu nincsenek mellettem s világgá kürtöljem,
