Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Adorján Ferencz. Evang. tankönyvvállalat

meghozni, — ez legyen a Lu her társaság jel­szava, s akkor boldogulni fog Felkölti maga iránt az érdeklődést és rokonszenvet, s segiteni Kész munkatársakat talál ott is, hol azokra nem szá­mított. Végül még csak egy kérésem van úgy egye­sekhez, mint a Luther-társasághoz, mint erkölcsi testülethez: — az, hogy ne bántsuk az eddigi könyvkiadókat, kik hosszú óveke-n keresztül hasz­nos szolgálatokat teljesítette? tanügyünknek s igy közvetve egyházunknak is. STern lulom. mit csi­náltunk volna, ha az a pár ember nem gondos­kodott volna számunkra, évek hosszú során át tankönyvekről. Hiszen most is szörnyen meg va­gyunk akadva, mivel használható tankönyvünk a magyarországi prot. egyháztörténetének tanításá­hoz nincs. Mert Pálfy könyvének második, kisebb fele csak nem tekinthető tankönyvnek és nem mondható használhatónak? Mis könyvünk pedig nincs Igazán örömmel olvassuk tehát, hogy Kókai már sajtó alá adta Bereczky magyar prot. egyház­történetét. Alig várjuk a megjelenését 1 Hajó lesz, kétszeres örömmel fogadjuk; ha rossz lesz, lebi­ráljuk a sárga földig, de azért bevezetjük, mert nincs más. Mondom ne bántsuk az eddigi tan könyvkiadókat, s ne keressük, milyen hitvallásuk van. Elvégre nekem semmi közöm a kiadó vallá­sához, csak ahhoz, jó-e a könyv, a mit a kezembe adnak, vagy nem '? Ma még nagyon is kétséges, lesz-e a tan­könyvvállalatból valami, vagy sem; nem találom tehát czélszeránek, hogy kiadóinkat akár csak apróbb tűszúrásokkal is elkeserítsük s visszavo­nulásra birjuk arról a térről, hol ma még igen nagy szükségünk van reájuk. Nyíregyháza. ADORJÁN FEBENCZ. BELFÖLD. • Dr. Baltik Frigyes püspök megkezdte canonica visitationális körútját. Folyó hó 11 én vizsgálta a pozsonyi anyaegyházhoz tartozó Liget­íalu filiát, s április hó 12 én Felső-Révét. Április hó 13 án délután pedig átrándult Pozsony Récsére. E 745 lelket számláló anyaegyház már heteken át készült, hogy szeretve tisztelt főpásztorát lelkes örömmel fogadhassa. Sajnos azonban, hogy a szombati zivataros időjárás a fogadtatás külső fényét megzavarta. Délután 3 órakor fogadta a Pozsony felől jövő püspököt és kíséretét az egy­házközség buzgó felügyelője : dr. Pír kel Kristóf pozsonyi ügyvéd s Csederla József récsei jegyző, a község határánál. A község alatt lovas­bandérium várta a püspököt; ki Hacker Károly egyházmegyei másodfelügyelő, Fürst János al­esperes, Mayer György fószolgabiró, Günther pozsonyi felügyelő s Früwirth canonica visi­tationális jegyző kíséretében a templom elé haj­tatott. A szépen feldíszített templomban mindkét nembeli ifjúság nemzeti szinú szalagokkal diszitve, zászlóval, állott; úgyszintén az iskolásgyermekek s az egyházközség hivei, sőt más hitfelekezetbeli sokaság. A mint a püspök a templomba belépett, Schulze Ottó lelkész az egyházközség nyelvén tiszteletteljesen üdvözölte a szeretett főpásztort, utána pedig egy iskolás leány magyarul. A püspök szívből jövő s szívhez SÍÓIÓ szavakban köszönte meg a fogadtatást, s ezután a lelkészlakra szál­lott. Alig telepedett le a püspök, már is tisztel­gett nála a község elöljárósága, mit a püspök szívélyes szavakban megköszönt. Erre következett a két iskolában a vizsga s utána a még csak szeptember óta itt működő lelkész által szerkesz­tett jegyzőkönyv tárgyalása, mi este 8 óráig tar­tott. Kedélyes vacsora után a pozsonyi urak Pozsonyba tértek, a fáradságot nem ismerő püs­pök pedig folytatta az anyakönyvek s lelkészi hivatal vizsgálását, úgy, hogy már éjfél felé járt az idő, midőn pihenni tért. Másnap reggel a mint a visitationális bizott­ság Pozsonyból ismét megérkezett, megkezdődött az ünnepi istenitisztelet, melyen a lelkész az elő­irt textus alapján (János ev. VIII. vers 31—36) tartotta kedvezően fogadott szent beszédét, szólván az evang. keresztyén szabadságról, mely meg­szabadít 1. a hitetlenség s emberi tévtanoktól, 2. az idegen érdemektől, utasítván hiveit a Krisztus érdemére, 3. a bűntől. A lelkesen előadott beszéd, ima s egy vers eléneklése után a püspök lépett az oltár elé, s megtartotta eszmékben gazdag beszédét Sión népéhez, Krisztus urunk „békesség veletek" szavai alapján. Ezután következett a tulajdon­képpeni visitátió, mely mindennemű dologra ki­terjedt. Miután a püspök rendelkezéseit megtette, ismét oltár elé lépett Fürst János alesperes a helybeli lelkész kíséretében s imával s áldással elbocsátá a gyülekezetet. Délután 4 órakor búcsút vett a püspök s áldva s áldottan Pozsonyba, onnan pedig Buda­pestre utazva. Isten áldó kegyelme kisérje az ál­dott jó lelkű főszpásztor lépéseit, ki igazán áldott emlékeket hagyott maga után. Isten áldása legyen az egyházközségen is, hogy ez' a békesség útján haladhasson eszményi czélja felé. Említést érdemel még azon tény, hogy a püspök eltávozása után a viszamaradt vendégek egy felállítandó ifjúsági s népkönyvtárra 53 ko­ronát tevő, s a püspök nevét viselő alapot gyűj­töttek, ezzel is kifejezést adván a szeretve tisztelt ­püspök iránti hálájuknak s ragaszkodásuknak. —e —o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom