Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Liszkay János. Zuz Pál. Avar közt

pen: 1Ó0 évvel ezelőtt a kálvinismus volt Nagybritania vallásos életének legelőkelőbb typusa. Az angol állami egyházban az „evangelikálok" mindnyájan kálvinisták voltak, — s ép úgy a legtöbb dissenter, baptista és kongregationahsta. S ma? Skótjában, régi erős várában talaját vesztette, az evangelikálok azt meg nem menthetik, a dissenterek hűtelenek lettek hozzá, s csakis a baptisták ragaszkodnak még hozzá Spurgeon ékesszólásának hatása alatt. Hanyatlásának jelei a XlX-ik század elején voltak észlelhetők. Már a westministeri hitvalláshoz sem igen ragaszkodtak, sőt „mérsé kelt kálvinismus" neve alatt egy új irány is keletkezett. Igy hát a régi szilárd kálvini gránithegy megrendült, s Kálvin tanrendszerének orgánikus egységén nagy rést ütöttek. Ez a mérsékelt kálvinismus nem is igen tud érvényesülni. Vagy kálvinista valaki vagy nem Neutrális talaj itt nincsen. Hogy annak feloszlása már a mult század elejére tehető, dr. Paine iratainak Kálvinnal való összehasonlitásából tűnik ki. Paine szerint „a kiválasztás" nem foglalja magában „az elkár hozást." Kálvin ebben könyörtelenebb, de következetesebb. S ép úgy ingadozik a „kiengesztelés" terjedelmének meghatározása tekintetében, midőn Kálvin kérlelhetetlen szigorán itt is enyhiteni törekszik. A kiválasztás tanát különben is csak az arminianismus kizáratása czéljából fogadja el. Egy Paine, Ohalmers s Owen mérsékeltebb gondolatai tehát megrendítették a kálvinismus merev tanrendszerét, s a „kiválasztás" tana ma már égető, életeleven kérdés Angliában. Röviden : a kálvinismus despotikus hatalmának napjai meg vannak számlálva. Egy Carlyle ós Renan is igy itélt róla, bár annak történeti jelentőségót és fontosságát elismerték. A mai korszellem ellene van a kálvinismusnak. A kálvinismus rettenetes erkölcsi komolysága ellen éppen erkölcsileg magasan áj ló férfiak léptek föl. A XIX. század humanitáriusabb hangulata nem kedvez világnézete rettenetes konzequentiáinak, Az újabb kor hideg vérrel nem nézheti az emberiség fele részének kálvinista megsemmisülését a reprobatió tanában. A kálvinismus „Isten rettenetes felsége előtt" porba hullott, de nem volt irgalma az ember iránt. Az a könyörtelenség, mely Kálvin rendszerét jellemzi, a keresztyénség mélyebb érzületével jjjij, ellentétbe. „A ti istenetek az ördög" — mondották egyszer egy kálvinistának. S aztán: a kálvinismusnak római aristokra, tikus jellege is van a misera plebss.el szemben. Ez az aristokratikus hangulat a privilégium tudatából ,ered e vallásban (nálunk pláne r a „magyar vallás" kizárólagosságával is dicsekszik !) Demokratikus korunk el nem viselhet ily .aristokrátiát. A Eousseau-féle eszmék a szabadságról, egyenlőségről "és testvériségről aláásták', a kájymismiís alapjait. Csodálatos az is, hogy éppen ëkécziàba#, régi erős várában támadják. Ártott neki a Burn'sféle lyrika is a maga humánus, könyörületes és résztvevő irányzatával. A káté befolyása alatt álló theológusok nem bántották, de annál inkább a laikusok. Igy Erskine, Robertson, Maurice, Brown és mások, a kik szerint az Isten jellege nem a souverenitás, hanem az örök atyai szeretet, mig ezzel szemben a következetes kálvinismus e szeretetet és atyaságot csak a „kiválasztottakra" vonatkoztatja. Általában véve Kálvin a jog álláspontján tárgyalta a vallást, az újabb felfogás ellenben az Istennek a Krisztusban kijelentett örök atyai szeretetéből indul ki. Azért övé a győzelem, mig a merev Kálvin féle rendszerhez való visszatérés lehetetlen. Az újabb felfogás alapgondolatai testté és vérré váltak ma már az emberiségben, s ez éppen a kálvinismus tragikuma. Im ezek Adeney tanulmányának főbb gondolatai, a melyekhez illusztrátióul még megemlíthetjük Maclaren „falusi történeteit," a melyekben a merev kálvinismusnak viaskodása az újabb gondolatokkal mesterileg van föltüntetve. Bizonyára érdekes fejtegetések. ? melyek azonban ki fogják hivni szélesebb körökben is a kritikát. Úgy látom azonban, hogy a tudós értekező csakis Kálvin János kálvinismu3át kivánta jelezni, mely a maga merevségével csakugyan össze nem egyeztethető a humánus és irgalmas keresztyénség vallásos-erkölcsi világnézetével. (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Nagy tiszteletű Urain! Zúz Pál lel késztársunk 1900. év végén „Avar közt" czimmel „Kurucz idők," — „Vegyes versek" — Rozsnyón, „Sajó Vidék" hirlap könyvnyomdájában 3 korona árral igen tetszetős kiállításban 161 oldalnyi szöveggel megjelent, s hozzám megbirálás végett által vett verskötete felett észrevételeimet, hogy csak most vetem papirra, — magam is igen sajnálom, nemcsak azért, mivel Nagytiszteletű uram még f. év január 9 iki nagybecsű megbízásának megsürgetésére szolgáltattam eddigi késedelmemmel okot, s ezzel mintegy ,,nem törődő msége m"-ről állítottam ki bizonyítványt, — de különösen azért, mert ismeretlen, de minden megbecsülésünkre méltó lelkész társunkban Zúz Pálban ezen késedelem, miatt az a fájó gondolat támadhatott, hogy az „ELvang. Egyház és Iskola" szerkesztősége „Avar közt" czimű kötetkéjét csakugyan ott hagyja az avar között róla szólani érdemesnek sem tartja. Ezer volt a dolgom, - melyet lemorzsolnonj mulhatlantíl /kellett ei-őbé. mintsem tellett időin, bírálatra. Májé ejtovrett gyatra in&uenzás nátha^