Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Bogsch Albert

"buzdítsa, hogy legyen áldozatkész, inkább mondjon le a földi, mulandó dolgokról, a teremtményről, mint engedetlen legyen az egyház törvényei iránti De mivel az emberi gyarlóság, a szenvedély soks/or nagyobb, hogy sem mindenkinél legyőzhető lenne, az egyház Krisztusnak, állapitójának példája szerint nem akarja a gyenge nádszálat sem letörni, hanem ilyenkor segítségére siet a gyöngeségnek, alkalmat nyújt, hogy a vegyes házasság az olyanok közölt létrejöhessen, kiknél a teremlmény iránti szeretet nagyobb, mint áldozatkészségük és lemondásuk De hogy következetes legyen az egyház magához és elveihez, feltételeket szab, melyek ismeretesek s melyek által, mig egyrészt gondos anyaként őrködik, hogy hivő gyermeke a közöny vagy hitelhagyás veszedelmébe ne sodortassék, sőt inkább a tévelygő megtérése eszközöltessék, másrészt a házasságból netán születendő gyermekeket is magának akarja biztosítani, mert elveihez hiven át nem ergedheti azokat az általa kárhoztatott tóvelynek. Kevesebbel meg nem elégedhetik az egyház a vegyes házassági esetekben s többet nem tehet érdekökben. Megadják, teljesitik e feltételeket a vegyes házasságra lépendók, akkor az egyház megengedi, hogy szolgája, a pap által a templomban, azaz aktive összeadassanak, nem teljesitik e feltételeket, természetszerűleg következik, hogy ha ók nem törődnek az egyházzal, az egyház sem vesz íóluk és házasságukról tudomást, azaz sem aktive, -sem passzive nem működik közre." ! TEMETŐ. ! Bogsch Albert emlékezete, (1845—1900.) Szomorú temetés volt karácsony ünnepe második napján Kassán, Akkor temették el Bogsch Albert tanárt, ki 29 éven át lankadatlan szolgálta a prot. tanügyet, a kassai ev. polg. leányiskolánál, buzgó presbitere és jegyzője volt a kassai ev. egyháznak, s a kinek buzgó tanári munkásságát szélesebb körökben is a tiszai ev. egyházkerület vezérférfiai is ismerték. Azok közé tartozott, a ki széleskörű ismereteit valódi ev. buzgósággal ós «gyházias gondolkodással tudta egyesíteni, s a kit tanügyi munkássága után, mint az eperjesi tanitó képesitő vizsgáló bizottság tagját minden felé becsülni és méltányolni tudtak. Szül. 1845. jún. 4 én. Szepes-íglón, a hol » népiskolát, valamint az akkoriban még csak 'algimnáziumból álló Középiskolát végezte. A gimná^ zium felsőbb osztályait Rozsnyón járta, a hol 1864. jún. havában kitüntetéssel tette le az érettségi vizsgálatot. Majd az eperjesi theológiára ment. a hol 1867. szept. havában ugyancsak kitüntetéssel tette le a candidaticumnak nevezett hittudományi vizsgálatot. Az eperjesi collégium visszaszerzésének kélszázados fordulóján tartott országos örömünnep alkalmából az ifjúság képviseletében nyomtatásban is megjelent német szó« noklatot tartott. A hazai Studium befejeztével, mint végzett theol. 1867. őszén a jénai egyetemre ment, a hol Hase és Fischer Kimó előadásai voltak reá maradandó hatással, itt különösen a bölcseleti tudományágakat művelte s nagy érdeklődéssel viseltetett a tanügyi kérdések iránt. Jénában a magyar egylet titkára lett, s mint olyan élénk levelezésben állott a külföldi hasonló czimű egyletekkel, s a hazai theológiákkal. A jénai egyetemen két szemesztert töltött s időközben a hallei, berlini, lipcsei egyetemeken is több Ízben hospitált. Külföldi tanulmányaira, mint életének legboldogabb korszakára mindenkor örömmel és lelkesedéssel emlékezett. A külföldről hazakerülvén, Mauritz Rezső budapesti főgimnáziumi tanár és barátja ajánlatára Budapesten nevelői állást vállalt Hanzély Frigyes nagybirtokos házánál, a hol két főgimn. tanuló volt az ő gondozására bízva. 1869-ben az iglói főgimnáziumhoz hivatott meg s 1870. aug. havában a tiszai ev. egyházkerületi középiskolai tanári vizsgáló bizottság előtt Lőcsén tanári vizsgát tett s középiskolai tanári oklevelet nyert. Mint ilyet Máday Károly superintendens megbizta a később Eperjesre került nyíregyházi ev. tanítóképzőnek az újjászervezésével, mely azonban legnagyobb protectorának Máday Károlynak korai halálával a legnagyobb erőmegfeszités daczára sem sikerült, a mennyiben mindössze csak 12 tanulója volt. A fiatal kezdő tanár tehát örömmel fogadta el a kassai ev. egyházközség meghívását az újonnan szervezett felső leányiskolához. Ez új állásában régi ^edvencz eszméjét, az eddig elhanyagolt nőnevelés ügyét karolta fel, s nagy hévvel és lelkesedéssel hozzálátott ama nagyon virágzó négy tanfolyamú felső leányiskola szervezéséhez. Ebben az iskolában, mely időközben polg. leányiskolává változott át, működött a boldogult szakadatlanul nagy buzgósággal és sok elismeréssel 1871. óta. 1870-ben nőül vette Eperjesen Dirn

er Máriát, a kivel való boldog házasságából 7 élő gyermeke származott. Családjában mintaképe volt egy hű férjnek ós egy gondos családapának, 4 fia a tudományos pályára készült s egyikök oki. magy. kir. állami építészeti mérnök. Saját egyházában, mint theológiát végzett íérfiú 20 éven át alkalmilag a szószéken is he-