Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Farkas Gejza. Tisztázzuk a helyzetet

szaporítsák. Sokat mozdítana elő ez ügyben az is, ha a szövegköltészetben és zenében egyaránt szerencsés tekintélyek maguk lépnének fel úttörők gyanánt. Vannak pedig nekünk ilyen leleményes lelkű és szerencsés kezű jeleseink helylyel-közzel ma is. bár neveiket nem emlitem. 5. Ha aztán ily módon a dologhoz értés, érdeklődés, izlés, versengzés kedve fölébredne mostani halálosnak látszó szendergéséből : akkor jól megválogatott zenészek biráló bizottsága vehetné kezébe az ügyet, s határozna a felett, hogy mii, mennyit vehetnénk át az egyházi életbe abból, mi kínálatként az egyházi egyletek figyelmébe ajánltatnék. Ez a biráló bizottság vezérelvül állítaná föl a tankönyvírók műveire alkalmazott azon tételt, hogy a mi a legjobb, az éppen elég jó arra, hogy a magyar istenitisztelet áhítatának emelésére közhasználatba lépjen. Meg vagyok győződve, hogy igy is oly sok balmagyarázatra okot adó munkakörre fordítom a nyájas olvasó figyelmét, melyet szakértés és lelkesedós mellett sem lesz könnyű azoknak betölteni, kiket a vallásos költészet fölvirágoztatásának nemes érdeke áthat és egyesit. Ha azonban valóban komoly életszükség a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházban az, hogy a történeti kedves emlékek gyanánt szeretettel őrzött szép egyházi énekeink mellett magyar egyházi zenénk művelését is felkaroljuk : akkor én azt a fentebb vázolt előkészítő- ós ellenőrző intézkedések nélkül szerencsésen megindithatónak alig vélem. Legrövidebben : ha sikerre való kedves kilátással tenni akarunk valamit a magyar protestáns egyházi éneklés érdekében : akkor szerintem ez előkészítő intézkedésekről való gondoskodás már ma sürgős, és semmikép nem mellőzhető. Azon reményben, hogy a nt. Csengey úr által fölvetett ezen eszméhez való hozzászólásom a befolyásos körök érdeklődését felkölti s avatottabbak hozzászólására is okul szolgálván, a helyzetet és teendőinket mindinkább tisztázhatjuk, soraimat bezárom. BENKA GYULA. Tisztázzuk a helyzetet. Az eperjesi törvénylátás esetéhez. Meg lévén ekkóp állapítva — a különben is köztudomású tény a nemzetiségi súrlódás egyházunk kebelében ; vizsgálódjunk már most a sajnálatos tünet okai körül, hogy végül netalán tán némi nemű ellenszerét is megtalálhassuk a láz orvoslásának. Az első mindenesetre sokkal köny^ nyebb, mint a második. A nemzetiségi súrlódás alap okát tulajdonképpen maga magában hordja, annálfogva kétségtelen, hogy bizonyos határig jogosultsággal bír,, már t. i. a mennyiben minden nemzetiség a természet és társadalmilag adott viszonyok korlátai között faji és nyelvi (s itt különösen erről van szó) fennmaradását biztosítani ösztönszerűleg akarja. S e tekintetben, mint az sokszor volt hangoztatva nálunk a 68 iki nemzetiségi törvény lojalitás tekintetében — az egész világon — de legalább Európában páratlan. A nemzetiségi törvény elment az engedékeny^ s ég azon határáig — a melyen túl a magyar állami suprematia veszélyeztetve lett volna — a melyen túl menni az állam öngyilkosságához vezetett volna. A mire a magyar törvényhozás a törvény megalkotásával számított — t. i., hogy a nemzetiségeket meg fogja nyerni — sajnos nem teljesült; — a nemzetiségek nem viszonozzák a törvény lojalitását úgy, mint azt a törvényhozás több jóhiszeműséggel, mint gyakorlati érzékkel feltételezte. Egy másik ok, a mely nálunk a tót nemzetiségi aspirátiókat szitja s állandóan felszínen tartja a szomszédos ausztriai viszonyok, melyekre elég e helyen rámutatnunk annak megvilágítására, menynyire alkalmasak azok a nemzetiségi aspirátióknak tápot szolgáltatni. Beszélnek orosz rubelekről is. Hogy mi igaz van ebben nem tudom, de az tény, hogy a felső megyékben többen üzleti összeköttetésben állanak Oroszországgal, s ez összeköttetés révén tekintélyes vagyonra tettek szert — tán sokakat e körülmény vezethette félre s vezethette a fenti feltevésre. A mely feltevésnek azonban — más positiv adatok hiányában, — csak annyiban engedek helyet, hogy az Oroszországban — különben tisztességes módon szerzett pénzzel a nemzetiségi agitatiót itthon istápolják. Egy nem legutolsó ok, a melyre pedig mind ez ideig kevés figyelmet vetettek — az állam maga, közelebb a közoktatásügyi kormány, a mely — kétségtelenül nemes czólzattal — nemzetiségi vidékekre tanítóképzőket állított fel s ezzel mintegy maga adja a fegyvert sok ellenének kezébe. Ez okok azonban többé kevósbbé hatáskörünkön kivül esnek és azért nehezen ellensúlyozhatok. Vannak azonban olyan okok is, a melyek saját magunkban keresendők. Ezen okok egyike főkép ez idő szerint azország közgazdasági hanyatlása. Arra utalni hiába való dolog lenne, hogy a közgazdasági állapotokat ép úgy sinyli a magyar s általában minden la-