Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - A Luthertársaság egyházirodalmi értesítője

annyi irónk,. .sem olyan nagy olvasó közönségünk, hogy ilyen „egyházirodalmi értesitó'-re szükség Tolna és azt el bírná tartani. Az irodalom termékeit ismertette eddig is minden egyházi lap. Közönségünk az a része, mely különösebben érdeklődik az egjházi irodalom iránt, már eddig is járatott egjbázi lapokat, s tagja a Magyar Prot, írod. Társaságnak is, s annak Szemléjében is megkapta, a mit az új vállalat igér. Ha pedig nem az lesz, a mit a czim után várnunk kell, hanem az, a mi a felhívásokból látszik ki, t. i. értesítő az egyházi élet eseményeiről, jótékony egyesületek, ncegyletek, legényegyletek, vallási felolvasások, dalkarok stb. működéséről : akkor nincs reá szükség, mert ezekről a meglevő lapok is szívesen közöltek eddig is tudósitásokat, közlött maga az a lap is, melynek az új vállalat melléklete lesz. Már pedig nem lehet hivatása a Luther-társaságnak, hogy meglevő vállalatoknak versenyt csináljon, azokat gyöngítse, s nem méltányos, magán vállalkozók buzgalmát egy táisaság erejének latba vetésével bénítani akarni. Legyen verseny, de egyenlő feltételek mellett : a maga erejével, a maga koczkázatára versenyezzen, a ki jobbat akar adni a meglevőknél, a társaság pedig arra fordítsa erejét, a mire egyes ember nem vállalkozhatik a maga erejével Ne ott keressen hát a L. t. munkatért, a hol már különben is vannak munkások, hanem ott. a hol még nincsenek. Ez a helyes munkafelosztás ! Másnemű aggodalmaink is vannak. A Luther társaságot kötik mindenek előtt alapszabályai, már pedig azok 3. § nem említ effele la*pot. Az új vállalat lesz egyúttal a Luther-társaság hivatalos közlönye. Nyíltan megmondottuk nem egyszer, hogy nem helyeseljük a hivatalos lap rendszerét olyan téren, a hol az egyesek között- nagy nézetkülönbség lehet, p. o. egyházpolitikai, nyelvi kérdésekben. Kívánatos tehát, hogy az új vállalat nyíltan megmondja : mennyiben hivatalos közlöny. Mint ilyennek vezetése kényes és fontos feladat, s természetesen a társaság jogai közé tartozik. Úgyde az alapszabályok nem intézkednek arról, hogy ki és hogyan választja, elbocsátja, esetleg vonja kérdőre a szerkesztőt ? \-l alapszabály egyik testületnek, egyik hivatalnoknak sem adta meg azt a jogot, hogy szerkesztőt nevezzen ki, s ha mégis kinevezett, túllépte hatáskörét! Ki fogja már most a lapot irányozni és ki lesz érte erkölcsileg felelős? Egy lap irányozása. mely egy testület költségén és neve alatt jelenik meg: nagy felelősséggel és nagy befolyással is jár. Ezek a kérdések tisztázást kivánnak ! Feltűná, hogy a felelős szerkesztő nem is nevezi meg magái, pedig azt a törvény is megköveteli ; a tájékozásul irt első czikk is egészen aláirás nélkül jelenik meg. Viszonyainkra igen jellemző, hogy egy egyházi irodalmi társaság két lapját, a népiest is, a tudományost is olyannak szerkesztésére bízták, a ki eddig ilyen irányú munkásságot nem fejtett ki, sót az efféle tevékenységtől olyan távol állott, hogy a Luther társaságnak még csak nem is volt tagja (az 1899. évi jelentés szerint.) Minden tisztelet különben Torkos Lászlónak, teljes elismerés egyéb téren szerzett érdemeinek, — de ezen a téren való alkalmazása meg nem érdemlett mellőzése azon lelkészeknek és tanároknak, a kik eddig is serényen buzgólkodtak az egyházi irodalom terén ; mert hiszen azzal a sértéssel joggal nem illetheti őket senki, hogy nincs köztük képes és alkalmas egyén efféle lap szeikesztésére akár Budapesten, akár a vidéken. Miért bizták meg tehát éppen őtet a két lap szerkesztésével: azt csak a beavatottak tudják. Evang. egyházi szemle. A szerkesztői üzenetekben ezt írja Szeberónyi: „Cz. S. K. E. Nem tudtam, hogy V. korteshadjáratban még Dunántúl is szerepelt s hogy ott arra biztatta a híveket, hogy menjenek ki a templomból, a midőn nem az ő pártjabeli lelkész lép a szószékre." Természetesen ez nem igaz, sőt az ellenkezője igaz. Az üzenet Czuppon Sándornak szól Kő vágó-Eőrsre. A rágalmazók ellen illetékes helyen teszem meg a kellő lépéseket. Mohammed. Akármilyen mystikus is a Mohammed keleti vallása, sokat tud róla a közönség. A költők és beszélyirók szívesen és gyakran fordulnak a színes kelet felé, a hol születik a nap, a hol az arany tompái virága nyílik, s harmatkönnyes füvön, holdvilágos fehér éjszakákon gondolatfínom fátyolban tánczoc járnak a szép barna nök ; fehér ménen, gyöngyházas, vékony, művészi diszszel ékes csövű puskával tigrisre vadásznak a tarka selyemruhás, turbános férfiak. A vallásuk is csupa költészet. A szúrákban a végtelenség dallama zeng. Nem azé a titokzatos végtelené, a mely büntet és igazságot tesz. a mely érthetetlen s melyet theológusok magyaráznak, hanem a szelíd, költői határtalanság, mely aranyszinben ragyog, mint a puszta, ha végig suhan rajta a napsugár s a távolban ezüstös zöldbe olvad, sejtve, de el nem árulva, a mi túl van. Szúráik ezt zengik oly fönséggel, mini akar a Szent-Gergely féle énekek az Ur dicséretét. íme a 82-ik szúrának kezdő serai: Ha az ég majd kettéhasad, Ha-a csillagok széthullanak, S egymásra szakadnak a tengerek, S kifordulnak a sírhelyek : Akkor tudja meg a léíek, Hogy mit kezdett és mit végzett 1 s a befejezése: Csak Isten tudia, mi az ítéletnap ! Egy nap, meiyea más lelken neai segit a lélek. Csak istennél lesz az itéiet ! Erről az érdekes és költői vallásról s alapitojanak életéről szól a „Nagy Képes Világtör. teilet" I^. köteteire* egy revze Az első rész a