Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Képviselőházi tárgyalás a pánszláv papok ügyében

A képviselőház a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését tárgyalta. Wlass i c h miniszter nyitotta meg a tárgyalást, tanügyi kérdésekben elfoglalt álláspontját ismertetve, az egyházi ügyeket illető kérdésekről pedig egészen hallgatva. A napi lapokból bizonyosan minden olvasónk ismeri a miniszter beszédét, azért részletekben nem ismertetjük, s csak azokról a beszédekről adunk ismertetést, a melyek bennünket közelebbről érdekelnek. Ilyen Janits Imre nyitrai képviselő beszéde, a ki a „Magyar Nemzet" szerint igy nyilatkozott: „A mikor azt mondtam, hogy a helyes kultúrpolitika súlypontját a tanítóban és a papban találom, ugyanakkor azt is mondottam, hogy a tanítók és papok nevelésére és képzésére hivatott intézeteket bizonyos fokú állami ellenőrzés alá kell helyeznünk, azért, mert minden attól függ, miként nevelik a tanítót és a papot. A tanítóképzők, a szemináriumok ós a theológiák azok a források, a melyekből a haza ereje vagy gyengesége fakad. Ez intézetek, igaz, eminenter egyháziak, de ne feledjük, hogy állami érdeket is szolgálnak, s mint ilyenek, bizonyos mórtékben állami ellenőrzés alá veendők. Ez intézetek igazgatóivá és tanáraivá a magyar állameszme tudatától áthatott oly lelkes tanerőket kell alkalmazni, a kiknek vallási türelmessége ós lángoló honszerelme a növendékek lelkületére példaadólag kihat, a kik a magyar irodalom és történelem dicsősége által megtermékenyítve, ne úgynevezett napszámosokat, hanem a magyar ügy apostolait küldjék szét a hazába (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még ma is találkozunk oly jelenségekkel, a melyek a nemzetiségek által lakott vidékeken a féltékenyen őrzött bókét és jó egyetértést megzavarni alkalmasak. E tekintetben legyen szabad a t. Ház becses figyelmét a Morva-határszéli iskolai viszonyokra felhívni, hzek a viszonyok ma a magyarságra nézve felette ellenséges alakuiás képét mutatják, ez oknál fogva a leghatalmasabb korrektivurnra szorulnak A Morva-határszéli járásokban a pánszlávismus a protestáns köznép között egyre jobban terjed, a minek oka abban rejlik, hogy a nemzetiségi agitátorok az ág. h. ev. egyházat és annak iskoláit politikai czéljaik elérésére használják fel. A nyitrai evangélikus esperesség kerületében az ág. h. ev. papok a szószéken, a tanítók az iskolában rendszeresen izgatnak a magyar állameszme ellen. Mindezt a törvényeink által biztosított autonómia leple alatt teszik és igy a magyar nemzet hagyományos türelmessógével rútül visszaélnek. Ezen iskolákban azt a gyermeket, a ki valamely csinyt követ el, büntetésből néhány magyar szó bemagolására kényszeritik. Ilyen viszonyok között nem lehet csodálkozni azon, hogy ez a vidék biztos refugiuma mindazon nótorius pánszlávoknak, a kiket hazaellenes üzeímeik miatt ax ország valamely részéből kikergettek; a hirhedt nagy-rőczei és túrócz szent-mártoni gimnáziumok volt tanárai annak idejében itt nyertek alkalmazást. Minthogy pedig az ág. h. ev. egyház papjai és tanítói pánszláv üzelmeit az autonómia födi és fegyelmi úton hozzájuk férni nem lehet, jobb

r hathatósabb expediens hiányában csak abban tudnék remédiumot találni (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) hogyha a nemzetiségi vidék ama veszélyeztetett helyein mindenütt állami iskolák állíttatnának fel. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.)" Nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a beszédet,, sót reméljük, hogy az országházban sem hagyják szó nélkül sem az ott. lévő evang. képviselők sem a miniszter. A felvidéki tót bujtogatok ellen nem lehet nagyobb vádat emelni, mint Janits azon vádja, hogy önző anyagi érdekből lázítják a jó lelkű népet. Haszonlesésből felbújtani hazája ellen egy jó népet: rettenetes bűn, még rettenetesebb, ha azt pap és tanító teszi, kinek a hazaszeretetben példa gyanánt kellene tündökölni népe előtt.. Már pedig Janits beszéde egyenesen azt mondja, hogy a nyitrai esperességben a lutheránus papok a szószékből, a tanítók az iskolai katedráról izgatnak. Ha ez igaz: ott a közoktatásügyi miniszter, tanfelügyelője útján szerezzen teljes megbízható tudósítást, és ott a belügyminiszter, alkalmazza a törvényt, másrészt tegye meg az egyház is a törvényes lépéseket azok ellen, a kik a pánszlávismus által nemcsak a haza, hanem az egyház törvénye ellen is vétenek, s a kik miatt az egész ev. egyházra esik a gyanúsítás árnya az ország közvéleménye előtt. A pánszlávság a politika körébe tartozik, a hazát támadja: első sorbán a kormány kötelessége megvédeni a magyar hazát, az egyház csak másodsorban van erre hivatva, s az állam megkövetelheti, hogy az egyház autonómiája mögé ne rejtőzhessenek a haza ellenségei. De ha nem igaz Janits vádja : akkor meg a nyitrai esperesség, a dunáninneni kerület követeljen elégtételt, s mossa le magáról és az evang. egyházról a legnagyobb nyilvánosság előtt reá kent vádat. Ez az egész egyháznak érdeke. Autonómiánkat, felekezeti iskoláinkat, jóhirnevünket veszélyeztetik az ilyen vádak, s ezeket könnyen és könnyelműen ismételgetik, ha sem czáfolat, sem megtorlás nem jár nyomukban. Be vagyunk már feketítve a közvélemény előtt, tisztáznunk kell magunkat. Lakoljon a ki' bűnös, de ne szenvedjen a gyanú terhe alatt az ártatlan. A templom ós iskola nem arra valók, hogy pánszlávismust hirdessenek bennök, s a protestáns autonómia nem arra való, hogy pánszláv bujtógatók menedéket találjanak mögötte, ha a törvény joggal üldözőbe veszi őket. Az evang. egyház sokat segített már az államnak a pánszlávismus