Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Hat sz. k. v.

a számadások egyöntetűségét lehetővé tevő rova­tos űrlapokat. Az esperesség vagyonának kezeléséről s álla­potáról M a v e r Enclre pénztáros számolt be, öröm­mel mutatva rá a közigazgatási pénztárnál feltün­tetett 189 kor. 40 fillér vagyouszaporodásra, mely örvendetes esemény abban leli magyarázatát, hogy Di an is ka András, mint esperes helyettes a ke­rületi gyűlés alkalmából napi diját és napi költ­ségét nem számitotta föl. Kerületünk e kiváló alakja bizony-bizonv sokakban ad példát az ő szeretett testvéreinek I Az a rokonszenv és igaz elismerés, mely közgyűlésünkben, úgy az egyházmegye, mint a gyámintézeti pénztár buzgó és hű vezetőjével szemben megnyilatkozott May er Endrének önzet­len ós fáradhatatlan munkájával szerzett érdemeit óhajtotta megjutalmazni. Hasonló köszönet illeti Radvány Kálmán számvevőt ós Raisz Ede el­lenőrt szives, hosszú évek során tanúsitott közre­működésükért. A közszeretet s a belőle fakadó közbecsülós ritka szép jeleit vehette Dianiska András, a kerületi gyámintézeti egyházi elnökségről való le­köszönése alkalmából. A közgyűlés bár ismeri jól a munka terhét, mely úgy a lángbuzgalmú papra gyülekezetében, mint a kiváló egyházvezérre ke­rületében oly nagy arányokban nehezül, — mégis nem akarja, de nem is tudja legyőzni igaz óhaját, hogy a gondviselésszerű férfiút régi állásában to­vább tisztelhesse; ez okból a megüresedett kerü­leti gyámintézeti egyházi elnöki tiszt betöltése czél­jából az egyházmegyei gyámintézeti közgyűlés egy­hangú szavazatát lelkesedéssel Dianiska Andrásra adja azon óhaja s kérése kapcsán : vajha az ügy­buzgó s áldásosán működő eddigi elnök tisztét továbbra is viselni hajlandó lenne ! Tette azt abban a biztos tudatban, hogy e tényében kerületünk többi közegyházmegyójének óhaja is megfelelő kifejezést nyert I Az 1898. évi miskolczi kerületi gyűlésen már módosított lelkószválasztási szabályrendelet újabban történő módosításához (? 1) nem járul a közgyűlés, hanem az 1898 ban már modositott szabályren­deletnek változatlan alakban való fenntartását ós alkalmazását kívánjál Ha a magunk által szerkesz­tett, magunk által módosított szabályrendeletet most visszamódositanák az egyházmegyék, ez valóban tanulságos kis epizód lenne alkotmányos életünk történetében. De hát ki tudja? Az egyetem csak azért kívánhat ilyet, mert reméli annak teljesültót. Egyházmegyénk nem valósíthatta azt a remény­séget. Egyházmegyei törvényszékünk újra választa­tott és pedig a világiak közül: Dr. Mik 1er Ká­roly, Kéler Pál, dr. Blázy Kálmán, dr. Schmidt Gyula ; az egyháziak közül : Dianis­ka András, ifj. Draskóczy Lajos, Justh Al­fréd, H o m o 1 a István ; a tanári karból B o g s c h Albert és Husz Ármin iettek közbirá^ká hat évre választva. Radvány István javaslatát a kerületi hitel­szövetkezet alakítására nézve örömmel üdvözli a gyámintézeti közgyűlés, de mivel ezen intézmény létesítése az egyházak, mint űzletrészi jegyzők be­vonásával lenne keresztülvihető, éppen a javaslat szerint, ez okból óhajtandónak véli a közgyűlés, hogy a javaslat ne csak a gyámintézetek által bírál­tassék el, hanem azok leterjesztessenek az alsóbb fokú közigazgatási hatóságokhoz, nevezetesen az egyházmegyékhez és ezek útján az egyházközsé­gekhez ! Kerületi nyugdíjintézetünk válságának szo­morú árnya most is kísértett közgyűlésünkön. Tény az, hogy az intézmény nem tudja többé kielégíteni tagjainak nyugdíj igényeit. Tény az, hogy ez a körülmény a nyugdijazandókra, még inkább az elmaradt özvegyekre nézve nagy elemi csapás. Tény az, hogy kerületünk egész ifjabb lelkész serege ki van már zárva (1891. óta) e nyugdíjintézetből. Tény az, hogy a zárlatot 1898­ban feloldotta a kerületi közgyűlés, de a belépő tagoknak, ha jól emlékszem, vagy 15$-al többet kellene fizetni a régi tagoknál, ugyanannyi nyugdij igónynyel szemben. Tény az, legalább szerény véleményem szerint, hogy a kerület, e nyugdíj­intézetet az államsegélyből igazság szerint nem subventionálhatja, éppen azért, ha még egy egész évtizeden keresztül, minden közgyűlésen tanács­kozunk is a nyugdíjintézet válsága felett : e szo­morú tények összevetése után láthatjuk, hogy a nyugdij igények leszállításán kivül más orvosság uem található, ennek keserűségét édesíthetné né­mileg a Baldácsi alap. Az igaz, hogy az ilyen féle orvosságról szokták mondani : medicina pejor morbo ! E szomorú tények hatása alatt fogadta el egyházmegyénk a nyugdijintózeti bizottság ja­vaslatát azzal a módosítással, hogy a szakértőleg kiszámított mérleg által megengedett nyugdij ösz­szeg mennyisége az egyházkerületi közgyűlés által ne öt évi időközönként (pedig ez talán leghelye­sebb volna ! ?) hanem évenkint állapittassék meg ós hogy a már jelenleg nyugdijat élvező özve­gyek a kerület által lehetőleg (a Baldácsyá­num igénybe vételén kivül másként alig lehet) kárpótoltassanak I Az egyetemes tankönyvvállalat eszméjét csak helyeselhette a közgyűlés, de a valósításra nézve csak a módozatok ismerete után mondhat véle­ményt. Élénk helyesléssel fogadtatott Draskóczy indítványa, mely szerint, mivel a közoktatásügyi kormány a congrua törvény végrehajtásában oly késedelmes eljárást tanúsít, mivel a jogos ós oly méltányos kilátásba helyezett segély elmara­dása annyi gonddal küzdő egyházunk szegény lelkészeinek legéletbevágóbb érdekeit érinti ; mivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom