Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Mikler Károly. A sz–i hivány

háztanács, illetőleg az egyházközségnek közgyűlésen kifejezett és jegyzőkönyvbe foglalt kárhoztató Ítéletét. A kiben az erkölcsi érzésnek utolsó szikrája is ki nem aludt; a kiben van még csak egy parányi érzület is ahhoz az egyházhoz, a mely dajkálta, nevelte, s a me'ynek egykor a hivek serege és az Úr oltára előtt szent esküvéssel mindhalálig tartó hűséget újra fogadott: arra ha sivár kebelében, avagy elcsábított, megtévedt lelkületében bár a pusztaságba kiáltott szó vala is lelkiatyjának minden szép szava, talán-talán megtérítő hatással leend egy gyülekezetnek intő, kérő, figyelmeztető, dorgáló, kárhoztató Ítélete. És ha nem, akkor ám következzék be a bizonyára mindenki által kerülni óhajtott legeslegutolsó, illetőleg legmagasabb fokú fegyelmi büntetése az egyháznak : a kiközösités, mint ahogyan bizonyos fák is vannak, a melyek önmaguk ledobják magukról a megszáradt galyakat. Mondja ki a gyülekezet Közgyűlésileg s foglalja jegyzőkönyvébe, miszerint azt az egyháztagot, aki egyháziatlan életével minden* jóléleknek megbotránkozására vala, és a ki minden intésünk, kérésünk, feddésünk ós kárhoztató Ítéletünk daczára is egyházunk törvényeinek, s az általunk szépnek, helyesnek és üdvösnek tartott egy házi szokásaink megtartásának állandó makacssággal ellene szegült, többé egyházunk tagjának nem tekintjük, s valamint tőle ezentúl többé semmiféle egyházi adót nem követelünk, sőt el sem fogadunk, úgy őt, a minden egyháztagunkat törvény ós szokás szerint megillető egyházi jogok gyakorlásából kirekesztjük ; egyházi gyűléseinken eddig birt szavazati, választói és választhatói jogától megfosztjuk; elhunytakor felette a harangot meghúzatni nem engedjük ; temetésén sem lelkészünk, sem tanítónk, sem magunk meg nem jelenünk, mert csak természetes dolog, hogy a ki valamely egyház törvényeit ós hagyományos szép szokásait magára nézve kötelezőknek el nem ismeri, sőt azok ellen életével bántó és megbotránkoztató tiszteletlenséget tanúsít; a ki az egyház iránt tartozó kötelességek teljesítése alól magát kivonja, az azon egyház tagjait megillető jogoknak sem lehet részese Amikor ezt igy leirom, a szeretet, apostolához nem illő kegyetlen embertelenséggel vádol, ós — Isten tudja miért — megfájdul a szivem, és heves vitára kél a bölcselkedő elmével ; de csudálatos, szokásom ellenére most az egyszer az eszem marad győztes, mert előttem „suprema lex" gyanánt egyházam fennmaradása és felvirágoztatása, egyházam érdekeinek a megvédése áll,, melyeket a szabadelvüség örve alatt, csupa humanitásból elhanyagolni nem szabad, sőt azoknak ha kell, megtorló intézkedésekkel is védelmére kelni éppen nekünk lelkészeknek, hivatásunkból folyó szent kötelességünk. Ha valaki, bizonyára én óhajtom leginkább, hogy az egyháznak soha ne legyen alkalma valamely tagjával szemben a maga fegyelmi jogát gyakorolni ; ha valaki, bizonyára ón kívánom legkevésbé, hogy egy a fenti értelemben hozott határozatnak valaha valamely gyülekezet érvényt szerezni kénytelen legyen ; de arról erősen meg vagyok győződve, hogy annak kellő időben és teljes eréllyel végrehajtott csak egyetlen esetben való alkalmazása is, magára az illetőre megtérítő hatással leend, egyebeknek pedig elrettentő például fog szolgálni. így értelmezem ón az egyházi fegyelmet és annak gyakorlását, s megvallom, hogy ennek teljes szigorúsággal leendő keresztülvitelétől sem riadnék vissza: hadd hulljon a férgese — mondták már sokan ; arról azután nem tehetünk, azt csak sajnálhatjuk, ha egyházunk tagjai között sok férges akad; sőt végre is majd csak ekkor tűnik ki: hányan vannak a hivatalosak, hányan a választottak ? Mégis nem tudom feledni Pál apostolnak amaz enyhébb Ítéletét, mely szerint megelégedett azzal, hogy ama kirekesztett embert megdorgálták, smiután megtért, újra befogadták a gyülekezet kebelébe. A tanulság tehát ebből az, hogy tanácsos az egyházi fegyelmet nagy körültekintéssel, higgadtsággal, óvatosan alkalmazni; de teljes erélylyel ott, a hol és a mikor azt az egyház érdeke parancsolóan megköveteli. Mindezeknek alapján mintegy preventív intézkedés gyanánt is szükségesnek tartom, hogy minden egyházközség közgyűlésileg nyilatkoztassa ki, miszerint : 1. Minden gyülekezetbeli tagtól feltétlenül megköveteli, hogy újszülött gyermekét megkereszteltesse ; elleneseiben a gyermeket keresztyénnek el nem ismeri, az apának pedig az egyháztagokat megillető egyházi jogok gyakorlását meg nem engedi. 2. Minden szülő édesanyától megvárja, hogy az egyházkelési ünnepélyt saját jóhirneve érdekében is megtartsa ; ellenesetben a gyülekezet jegyzőkönyvében megrovatik, s ha a.nőegyleti tagok