Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Samu. Az evang. két egyház közti jó viszony fenntartásáról

a zik, mint az ág. h. ev. egyház. Teheti, teszi, és -kötelességét teszi. Mindamellett egyesült erővel sokkal belterjesebb munkát lehetne sok helyen végezni, a hol ma a missiói ügy teng-leng. Az új egyezségben meg kell egyengetni ennek útját és a panaszt elenyésztetni. A hol a két evangelikus egyház hivei (vagy egyházi felsóségeik) arra a meggyőződésre jutnak, hogy egyesült erővel virágzóbb állapotban tarthatnak fenn egyházat, missiót, iskolát, ám kössenek szerződést egyházi felsőbbségök közreműködésével, jóváhagyásával! Nyugodjanak bele, hogy a többség vezet, kormányoz, gondoz, a nélkül, hogy a kissebbséget elnyomná, elhanyagolná! Szombathely épületes példája mutatja, hogy ez lehetséges, — Szent gotthárd, Fiume utána csinálja ós némi jóakarat mellett sikerülni fog, kölcsönös jóakarattal sikerülni fog másutt is. Nem arról van a szó, hogy a kisebbség feladja hitelveit ; erről szó se legyen ; hanem arról van a szó. hogy a hittudományban és egyházi szertartásokban az ág. h ev, és a ref. egyház közt fennforgó különbségek kölcsönösen tiszteletben tartassanak, ós a két egyház és híveik közt a szent békesség megszilárdittassék a testvéri szeretet alapján. Ezt az elvet homlokára kell irni a kötendő egyezségnek. Ennek az elvnek vezérlő eszme gyanánt végig kell vonulnia azon az egyezségen I Ám hirdessék a lelkipásztorok az isten igéjét buzgósággal, hitvallásukkal megegyezően, emljék az evang. ker. vallásérzületet, hitbeli meggyőződést, vallásbuzgóságot, de valamint mindenütt, úgy különösen ott, hol az istenitisztelet közös gyakorlása vagyon, ne bocsátkozzanak olyan fejtegetésekbe, melyek hallgatóiknak egy részét megbotránkoztathatnák vagy megkeseríthetnék, és tanítsák, vezessék a nyájat akkép, hogy egyik a másiknak templomát, létformáját, szertartásait versengések vagy gúny tárgyává soha se tegyék. Ám ossza be mindegyik ev. egyház felsősége anyaegyházakba, missiói körökbe saját hiveit és tegye kötelességökké, hogy egyházi szent szolgálattételekben a mennyire lehet, tulajdon lelkipászoruk közreműködését vegyék igénybe, a ki róluk a lelkiekben gondot viselni tartozik. De állapíttassák meg, hogy ha valamelyik községben csak az egyik evang. egyháznak van temploma, iskolája, temetője, harangja, ezekbe a tulajdonos gyülese. zetekben divó szokás szerint és bizonyos feltételek mellett a másik egyház hivei akadálytalanal élhetnek; mondaasék ki, hogy a filiákban vagy szórványban lakó hivek szabadon élhessenek a náluk helyben vagy hozzájuk anyagyülekezetük lelkészénél közelebb lakó, másik hitvallású evang. lelkipásztor (missiói lelkész) egyházi szolgálásával — a konfirmátiót kivéve, melyre azonban az illetékes lelkipásztor szinte adhat engedélyt; fejezze ki mind a két egyház azon reményét, hogy lelkipász= toraiR hűséges lelki gondozásban részesitendik a maguk lelkipásztorától távol lakó hitrokon atyafiakat, kerülvén azonban minden lélekvadászatot ; és kötelezze a lelkészeket ily lelkigondozás gyakorlására; és utasítsa őket, hogy a ki lelkésztársa helyett egyházi functiót végezett, az jegyezze be saját anyakönyvébe, de küldje meg az illetékes lelkésznek is az anyakönyvi kivonatot. Ám kötelezze mindegyik evangelikus egyház hiveit, hegy szükségleteinek fedezéséhez törvényei értelmében hozzájáruljanak ; de kösse szívökre azt is, hogy a kik a másik fél egyházi intézeteivel, szolgálatával élnek, önként illendő áldozattal könnyítsenek a hitrokon egyház terhén, ingatlanok szerzésekor költségesb építkezésekkor, járuljanak évi kiadásainak fedezéséhez illendő arányban ós önként; ha pedig saját gyülekezetük őket egyházi adóval meg nem rója, tartozzanak azon gyülekezet évi rendes kiadásaihoz, melynek lelkipásztora szolgálatát rendszerint igénybe veszik, az itt szokásban levő kulcs és arány szerint járalni. A stóla dijak az illetékes lelkészt (parochus) illetik, ámde, ha a híveknek könnyebbségökre van más lelkipásztornak szolgálatával élni, jutalmazzák meg ennek fáradózását is a gyülekezetében szokásos palástdijjal. A vegyes házasságból származott gyermekek hitfelekezeti hovatartozása, vallásos nevelése, az áttérés módozatai, az iskolai ügy országos törvényeink által az egyenlőség és viszonyosság elvei szerint rendezvék, minden honpolgárra nézve kötelező intézkedéseket foglalnak magukban. Mivel azonban az evang. egyház a lélekvadászást az evang. szeretettel meg nem egyező, illetlen eljárásnak tartja, nem ajánlhatja egyik evang. hitfelekezet sem hiveinek, hogy a másik evang. egyház kárára téritvényt adjanak, hanem a „sexus sequitur sexum" elvét a legigazságosb, legkeresztyéniebb elvnek vallja. — Istenre hagyván, hogy me lyik egyháznak akar többet juttatni a gyermekek Isten áldásából. De ajánlja azt, hogy tanintézeteiben egyik