Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Beled

Fényes felügyelői beiktatás. Dr. Rátz Ottó soproni kir. törvényszéki birót, ki ez évben már 3000 koronát ajándék r/ott egyházunknak, f. hó 11-én Beleden egyházközségi felügyelővé beiktatták. A vasútállomáson a presbyterium és óriási tömeg fogadta az új felügyelőt, kit barátjai közül 15 en kisérték el. Miután az egyházközségi gondnok a felügyelőt üdvözölte és a sorfalat álló iskolás gyermekek közül egy kis leányka virágcsokor átnyújtása mellett üdvözlő versecskéjét elmondta: a felügyelő megköszönte a szívélyes fogadtatást, felemiitvén, hogy örömmel fogadja el a neki felajánlt diszes, de a jelen viszonyok között nehéz állást, melybe szeretetet hoz s igyekezni fog, hogy az egyházközség szeretetét ós bizalmát teljesen kiérdemelje, mert csak úgy válhatik működése az egyházra és ezen egyházközségre áldásossá. Hosszú kocsisor és fényes bandérium kisérte a harangok zúgása mellett a felügyelőt végig a fellobogózott községen a nép meg-megújuló éljenzései között a templomig, hol a község lelkésze Rózsa Sándor üdvözölte a felügyelőt, mely üdvözletre a felügyelő következőleg válaszolt: „Valóban jól esik azon renclkivül fényes fogadtatás, melylyel engem úgy az állomáson, mint itt az Isten háza előtt kitüntettek. Az egyházközség ós felügyelője között szükséges, hogy a szeretet, jóindulat és bizalom szoros köteléke fennálljon. A mai fogadtatást zálogul veszem szeretetüknek és bizalmuknak, mely zálogot én azzal váltom ki, hogy teljes erőmet és tudásomat, jóindulatomat és kitartásomat az egyházközségnek felajánlom. Rövid istenitisztelet után, melynek befejezte után. a felügyelő a papi lakba vonult, Lau esek Jónás vadosfai esperes a közgyűlést megnyitotta és nyolez tagból álló küldöttséget menesztett a felügyelőért. Ennek megérkezte után a zsúfolt templomban az esperes meleg és remek szavakkal üdvözölte a felügyelőt, ki az eskü letétele után a- következő székfoglaló beszédjét, ismételt éljenzések által félbeszakítva mondta el : Igen tisztelt egyházközségi Megtisztelő bizalmuk folytán itt állok Önök előtt és első szavam. a szivem mélyéből fakadó köszönet. Köszönöm, hogy bizalmukkal kitüntettek, köszönöm, hogy alkalmat adtak, hogy azon egyházmegyében, melynek kötelékébe több éven keresztül én is tartoztam és a melynek élén általam oly igen tisztelt, szeretett és nagyrabecsült egyének állnak és ezen egyházközségben, a hol annyi jó barátom és ismerősöm van, egyházam érdekében működhessem. Tudom, hogy ezen gyülekezetben sok rendezni és elintézni való vár reám. A legnagyobb buzgósággal, lelkesültséggel ós odaadással foglalom el diszes állásomat ós kezdem inej> munkálkodásomat, melyre Isten áldását kérem. Szívesen leszek vezetőjük, útbaigazítójuk és barátjuk. Szivemen fogom hordani ezen egyházközség és minden egyes tagjának érdekét, minden ténykedésemben az egyházi törvények előírásához fogok alkalmazkodni ós a legnagyobb szigorral fogom ellenőrizni, hogy az egyházközség minden kötelezettségének pontosan megfeleljen De, Uraim, gyenge az erőm és kevés leend a fáradságom eredménye, ha Önök karöltve nem buzgólkodnak ón velem. Kérve kérem tehát Önöket teljesítsék Önök is kötelességüket, munkálkodj un k együtt szorosan összetartva, és versenyezzünk vállvetve a szeretet ós testvériség ápolása, a vallásunkhoz való hűség és ragaszkodás, és az egyházunk érdekében szükséges áldozatkészség t e r é n. Kétségtelen, hogy nehéz időket élünk, az egyházpolitikai törvények mi reánk igen kedvezőtlenek és a statisztika mutatja, hogy évről-évre mily sok liivőt vesztünk mi és nyer a r. kath. vallás. Kétségtelen továbbá az is, hogy tagjainkat nagyon meg kell terhelnünk, hogy egyházunkat fenntarthassuk. De ne csüggedjünk és ne panaszkodjunk e miatt, bizzunk Istenben, de bízzunk különösen magunkban, erősítsük a vallásunkhoz való kitartást és hozzuk meg szívesen azon áldozatokat, melyeket tőlünk kiván. Egyházunk ereje a hivek lelkében, akaratában és hitbuzgóságában gyökerezik, ezek képezték mindenkor vallásunk erős várát s a történelem is mutatja, hogy sem az üldözés, sem a sanyargatás, sem a szegénység nem zökkentette ki felekezetünket kötelességének teljesítéséből. Ezen erőt kell ápolnunk, mert az idők viharaival csakis a hitbu.zgóságtól áthatott híveink erejével száll hatunk szembe. De a hitélet fejlesztésén kivül e czélját az egyház csak úgy érheti el, ha a közös teherviselést is helyesen, arányosan állapítja meg és egyházunk minden tagja a maga fillérjeivel az anyagi erőforrás megteremtéséhez hozzájárul. Eletem egyik legszebb és legfontosabb napjának tekintem a mait és ennek emlékére ezennel felajánlok a beledi templomépitósi alap gyarapítására 150 és a jótékonyság terén oly szép eredmónynyel működő beledi nőegyletnek 50 koronát. Említettem előbb, hogy nehéz időket élünk. Szükséges azért, hogy nagy gondot fektessünk azok nevelésére, a kiké- a jövő, a kik fáradságunk gyümölcsét élvezni fogják és a kik hivatva vannak egykoron egyházunk támasza ós oszlopos tagjaivá lenni. Különös gonddal fogok tehát az iskolákra ügyelni, szivem meleg szeretetével és bizalommal