Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Dunántúli ker.

proklamátiót ado;t ki a benszülöttek ellen s még megérhetjük, hogy e háború irtózatossá válhatik. Az ellenség végleges elpusztítása van itt elrendelve. Igy hát könnyen megvalósulhat az, a mit az öreg Kriiger elnök egykoron megjövendölt, a mely szerint t. i. a délafrikai háború oly jelenségekre fog vezetni, a melytói az egész művelt világ elborzad. Ezek azután már nem a civilizátió, a humanismus s főleg nem az evangéliom útjai I Beyschlag hallei theol. tanar a .DeutschEv. Blätter" ez évi 8. füzetében éles, de igazságos bírálat alá veszi a porosz ev. föegyházi tanácsnak 50 évi fennállása alkalmából a minap kiadott jubileumi iratát. Főieg két ponton támadja meg a különben igen nagy jelentőségű iratot. Kifogásolja nevezetesen, hogy túlságos jogi állásponton áll, s megtagadja a Falk-Herrmann-féle egyházközségi és zsinati képviseleti rendszert. A központosításra való túlságos törekvés ártalmára van az egyházközségi ev. egyháztársadalmi hitéletnek. S továbbá kifogásolja, hogy a jubileumi emlékirat oly álláspontot foglal el az unióval szemben, a mely kevésbbé vezet a német ev, tartományegyházak egységesítésére, hanem legfejebb azok puszta „konföderátiójára." Beyschlag az emlékiratnak erre vonatkozó passzusát az 1875 ben létesült szervezettől való letérésnek s a hannoverai lutheri confessionalismussal való kaczérkodásnak minősiti. Úgy látom, hogy ezzel Beyschlag a szegfejére ütött, s valóban kívánatos volna, hogy e kérdésben és a nézetek a német egyházi pártok között tisztázódjanak. Ott is keressék az egyesítő kapcsokat, és kerüljék az elválasztó falakat! A franczia protestantismusnak a párisi kiállításon is élénk része van. Az a terve, hogy bel- és külmissziói tevékenységét és gazdag irodalmi munkásságát hiven föltüntető külön pavillonja legyen, a franczia ev. alliance-nak nem sikerült. Pedig főleg egyházhistóriai termékekben igen gazdag a franczia prot. theol. ós egyházi irodalom. Az egyes prot. egyesületek azonban gazdag különleges kiállításokkal dicsekedhetnek a prot. szeretetművek köréből. Így a párisi ev. missziói társulat is sokat kiállított. Folyóiratai és kézimunkái általános föltűnést keltettek. Ezenfelül kiállított még a vasárnapi iskolák, a kék kereszt, az ev. sociális egyesület, az erkölcsnemesités s a keresztyén nők társulata is. Francziaországban van jelenleg 1184 prot. vasárnapi iskola, 6926 tanítóval, 989 lelkészszel és 67,200 tanulóval. — A kiállítást tudvalevőleg igen nagy ünnepélyességgel sok előkelő külföldi vendég jelenlétében Loubet köztársasági elnök nyitotta meg; sajnos azonban iu ő megnyitó beszédjében csak a munkát és a szorgalmat dicsőitette, s az „isten" vagy „gondviselés" neve benne elő sem fordul. A párisi világkiállítás megnyitása alkalmával a párisi egyesült protestánsok a főváros legrégibb ref. templomában ünnepi istentiszteletet is tartottak, a melyen a luth. Appin, a szabadegyházi Hollard s a ref. Soulier tartottak beszédeket. A kiállitási terület egyik helyén naponként is nagygyűléseket tartanak, a melyeken Tnomas, Talmage és mások tartanak vallásos előadásokat. A franczia bibliai társulatok közel millió bibliát ós új-szövetséget árusítottak. Francziaországban a protestantismus ellensúlyozására egy „ Action française" nevű folyóirat indult meg, mely a középkori rémes inquisitióra emlókeztetőleg „anketteket" sürget „a protestantismus ellen." E czélból jó pápás nagynevű Írókhoz: (BouL'get, da Vogue, Grauthier-Villars stb.) fordult s kikérte azok véleményét. Nézzük csak. milyen szellem sugárzik ki azokból. Igy az akadémikus Bourget szerint „Francziaországban 100 év óta alig tért át egy katholikus is a protestantismusra, mig ellenben az utolsó 10—20 óv alatt 100-an meg 100-an tértek át a katholicismusra." Ez alapon azt a logikai következtetést vonja meg, hogy „Francziaországot protestánssá tenni annyit jelent, mint keresztyéntelenné tenni. A tapasztalat pedig azt tanítja, hogy ez utóbbi állapot a legrosszabb barbársággal azonos." Majd igy folytatja: „Azt tartom, hogy a katholicismus megtámadása Francziaországban annak romlását vonja maga után, a miért is annak védelme polgári kötelessége a franczia hazafinak." Emlékeztet ez minket az osztrák pápások ama kijelentésére, a mely szerint a „Los von Rom" mozgalma Ausztriában a császárnak, a birodalomnak, az egyháznak, sót magának az istennek elhagyásával volna azonos. — Mig Bourget még mérsékelte magát, addig Gauthiers-Vill ars nem ismer már határt a protestánsok elleni gyűlöletében. „Alig birok magammal. Bosszűt lihegek a prot. szellem ellen. Fölidézem az alexandriai iskola korát, (a melyben a szerzetesek botokkal verték agyon ellenfeleiket;) óhajtanám, hogy egy polgárháború az irodalomról a cselekvésre vezetne át bennünket: csak akkor lesz boldog Francziaország, ha választóinak -|--át lelövetjük." Igy beszélnek a műveltek Francziaországban a protestánsokról. Mit várhatunk ezek után az. egyszerű néptől? Úgy látszik, a Bertalanój s a forradalmi rémuralom gyászos emlékei kisértik Francziaország fanatizált pápás köreit! Ausztria valamivel lejebb adja: onnan egyszerűen kiutasították B r ä ü n 1 i c h és Som m er lelkészeket. S mindez történik a XIX. század alkonyán vagy a XX iknak hajnalán! A württembergi ev. luth, értekezlet „az ev. lutheri egyház álláspontján" ugyancsak határozott állást foglalt el „az evangelizátiöval szemben John stuttgarti városi lelkész terjesztette elő a maga vádpontjait, a melyek röviden összefoglalva a következők: 1. Az evangelizátió mai mozgalma a methodista jellegű modern