Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Schönwiesner Kálmán. A hazafias és egyéb ünnepélyek miként leendő megtartásáról

kötelessége erről nov. 10-ig jelentést tenni. A reformátió ünnepét országszerte megtartottuk eddig is, de nem a napján, hanem az okt. 31-hez legközelebb eső vasárnapon, de hogy czólszerű-e épp a napján tartani, az képezi a kérdés tárgyát csak. Nézzük már most mennyi űj ünnepünk van. A naptár szerint haladva itt van: 1. Április 11; (1848.) 2. Június 8; (Koronázás.) 3. Aug. 18; (A király születés napja.) 4. Aug. 20. (Szt. István.) ezt is törvény parancsolja. 5. Okt. 4 ; (Ó Felsége név napja. 6. Okt. 31 ; (Reformátió.) 7. Nov. 19; (Erzsébet királyné emléknapja.) Egyelőre elég ennyi, no de jön majd más is. Már most, hogy állunk mi protestánsok ezen sok új ünnepnappal szemben? Tény, hogy azokat hol a miniszter úr rendeli el a püspöki hivatal közvetítésével, hol pedig a püspöki hivatal maga. Az ágost. hitv. nem ád jogot a püspöknek új ünnepeket statuálni. Az 1791. évi 26. t. cz. szabad vallásgyakorlatot biztosit a protestánsoknak, azt mondva, hogy azok saját íelsőbbségeiktől függjenek. A régi rendtartások a király és királyné születés és névnapjain kivül egyéb, az üdvtörténettel összefüggésben nem álló ünnepségeket nem ismer. A zsinati törvény és az új egyházkerületi szabályrendelet hallgat róluk. A kerületi, illetve egyetemes közgyűlési jegyzőkönyvek legfölebb „bevégzett ténynek" veszik a miniszter által elrendelt ünnepeket, a melyek az egyház hozzájárulása nélkül tukmáltattak reánk. Sine nobis, de nobis — határozott a miniszter. A zsinati törvény 11. §-a pedig mindezekkel szemben azt mondja: „Az ágost. hitv. evang. egyházban, minden hatalom az egyházközségből ered. Az egyházmegyei, egyházkerületi, és egyházegyetemi hatóságoknak, valamint a zsinatnak tagjai is, az egyházközségeknek vagy más erre jogosult testületeknek választottai és eképpen az ág. hitv. ev. egyháznak mind t ö rvényhozása, mind kormányzata mindég az összes jogosult egyháztagok közrehatásának kifolyása. Ezt a paragrafust úgy értem : A püspök, az esperes, a pap stb. az adott törvények keretén belül kormányoz; az egyházközség, az esperesség, a Kerület, illetve az egyetem törvényeket hoz. Kormányoz az egyes, azon törvények értelmében, melyek az összességtől kezébe adattak. JDe sem a miniszter, sem más kormányfő, nem rendelkezik velünk az egyházközségek, illetve az egyházegyetem törvényhozása nélkül. Az összes új ünnepek pedig a legfőbb fórumok hozzájárulása nélkül rendeltettek el. Megvannak, már most mit csináljunk velük?" Nézzük talán összetett kézzel, hogy mint kerülnek rendeletek útján egyházunkba oly ünnepek, a melyek oda sem tartoznak p. o. „Erzsébet királyné" emléknapja. Mit is csináljunk az ilyen ünneppel a templomban? Misét mi nem olvashatunk — az iskolában, még csak hagyján, de a templomban l Egyszer gyászistentiszteletet tartani — helyes. De évről-évre, esetleg minden utódjáról is, akkor hová tovább oda jutunk, a hol a görög keleti egyház van, nem lesz hétköznap, hanem csak ünnepnap az esztendőben, különösen a diáksereg nagy örömére. De mit csináljunk az úgynevezett hazafias ünnepekkel is. Jól értsük meg egymást, ón nem a hazafiság ellen, de igenis a mondva csinált hazafiság ellen foglalok állást. — Prédikálhatunk mi hazafiságot a közönséges vasárnapokon eleget, akkor legalább publikum van a templomban; de akár április 11-én, akár június 8 án, akár augusztus 18-án, akár augusztus 20 án, akár október 4-ón, csak úgy kong a templom az ürességtől. Faluhelyen különösen, de még a városokban is. Mert a magistrátusbeliek, ha ily napon egyszer feltűzték a „Dienstmedailt, meg az egyéb kitüntetéseket, inkább mennek muzsika szó mellett és zászló alatt misét hallgatni, sem mint az evang. templomba, hogy papjuk hazafias beszédjéből tanuljanak; nem csoda, a lutheránus ós református miniszterek sem csinálják másképpen. Még az iskolában is fölösleges annyi napot mulasztani. Ott vannak már most az ifjúsági istentiszteletek, ott a lelkiatya, elég alkalma van neki — hazafiságról prédikálni. En tehát azt mondom, tisztelet becsület az igaz : őszinte, szivből eredő hazafiságnak ; gyakoroljuk azt, tanitsuk azt — mutassunk jó példát a nyilvános ós a privát életben — de távol legyen tőlünk a mondva csinált hazafiság 1 Iskolában, templomban, társadalomban elég alkalmunk van hazafiságra tanítani, hazafiságot mutatni. — De ha már az ipar terén nem tudunk zöldágra vergődni, ne legyünk nagy iparosok az ünnepek „en gross" gyártásában. Tartsuk meg mint eddig a király és a királyné születése, illetve neve napját — a hol ér-