Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - I. Versek - Gaál Mihály. Dr. Luther M. harczi éneke

Pedig az evangélikusok kezén lévő földbirtok 40—50 holddal kevesebb, mint volt csak 30 évvel ezelőtt. A hivek létszáma is alig lehet több, mint a régebbi időkben. Ezt — statisztikai adatok hiányában — abból gyanítom és következtetem, hogy a tanköteles gyermekek kevesebben vannak, jóllehet, hogy a két-gyermekrendszer, hála Isten, minálunk még nem talált hódításra. Fizet tehát a kisebb birtok és kevesebb lélekszám háromszor, négyszer annyit, mint fizetett a 60-as években a több birtok és több lélekszám. Fizetnek pedig a hivek mindenesetre annyit, hogy a még nagyobb arányokban való megadóztatás nagy koczkázattal járna. Es lássuk, mi tette szükségessé úgy a pénz, mint gabonabeli járandóságok felemelését? Talán a lelkészi és tanitói hiványokban eszközölt tetemes javítás ? Ezek szószerint megegyeznek a század derekán, illetőleg még jóval előbb kiállitottakkal, az az annyi változást mégis mutatnak, hogy a 60 váltó forintnyi készpénzfizetésnek 60 pengő forintokban leendő kiszolgáltatását nagy lelkuen megajánlotta a gyülekezet 1887-ben, jóval a váltó forintok kimúlása után. Szükségessé tette a kivetések emelését az egyházmegyei egyházkerületi adók emelése, a közalapi, egyetemes lelkészi nyugdij járulékok beállítása (csak 1892. óta 32 frt szaporulatot okoztak ezek) a kőmives, ács, asztalos mnnkák, épület anyagok drágulása stb. szóval mind olyan tételek, olyan dolgok, a mik elől kitérni nem lehetett. És ki biztosithat bennünket arról, hogy az imént, felsoroltak újabbi emelkedése és drágulásából kifolyólag még nagyobb megadóztatás nem válik szükségessé? Es ha igen? Hol keressünk s hol találhatunk erre fedezetet? Az államnál úgy látszik hiába zörgetünk. Nagyobb arányú segély alig jut egyházunknak. Ak« kora bizonyára nem, hogy az igen megadóztatott gyülekezeteken könnyíteni lehessen. Magunknak kell tehát mindent elkövetnünk, minden követ megmozgatnunk egy biztatóbb jövő érdekében. De mit tegyünk?! Hallottuk az alaptőkék gyűjtésének szorgalmazását. De miből? mikor sok gyülekezetben azon is van nagy öröm Izraelben, ha a számadás 3—4 frt maradványnyal záródik. Az ajándékozási kedv megcsappant. Alapítványok tevésére faluhelyen számítani nem" lehet;Elég nekik az állami egyházi adók kifizetése, ruha, gazdasági eszközök beszerzése. A maguk élelmére úgyis legkevesebbet számítanak. Egyik-másik helyen a magtár jól jövedelmez. Az ón gyülekezetemben is ez tartja a lelket, ennél meg az a baj, hogy a rendes befizetést igen nehéz keresztülvinni. Ha megadják a kamatot : azt hiszik, hogy ezzel mindennek eleget tettek. Ha a tőkének minden óv őszén való befizetését keresztülvinnénk, akkor a gabona a magtárban maradna s nem gyümölcsözne. Ha pedig derűre-borúra kiosztogatjuk azok között, a kik kérik, a tömeges eladósodásnak veszélyébe viszszük és sodorjuk a gyülekezet szegény, kölcsönre szoruló tagjait. Hogy miképpen szerezhetnénk a gyülekezetek számára egy kis vagyont minden megerőltetés nélkül. úgyszólván a semmiből, a mely az eddigi sorfizetéseket leszállítani engedné, vagy legalább is a felemelés veszélyétől megmentene, erre nézve volna nekem az az indítványom, hogy vétetni kell a gyülekezetekkel földbirtokot, még ha egy fillér tőkéjük sincs erre. Vétetni kell a földhitelintézettől fölvett olyan kölcsönön, a mely 4'7$-os évi törlesztéssel 50 év múlva egészen törlesztődik. Egy példával világositum meg, hogy mire alapítom számításomat. Vanyolán \ telek birtok (11 magyar hold) ára ma 2500 frt. Ha egy holdas parczellákra elosztva adnánk ki, holdját (magyar hold) kivennék 14—16 írtjával. Legrosszabb esetben is hozna tehát lóO frt évi haszonbért. A 2500 frt vételár után fizetendő 4*7$ évi törlesztés lenne 117 frt 50 kr. Az £ telek föld egyenes és általános jövedelmi pótadója, útadó, 12$ községi, 6$ megyei s 3$ betegápolási pótadók együttesen kitesznek legfölebb 18 frtot. A mely gyülekezetnek saját használatában álló földje is van már, újabb II. oszt. kereseti adóval az meg nem róható, csak ha adója meghaladja az 50 frtot, fizet e czimen 2 írt helyett hármat. íme tehát a haszonbérből nagyon szépen kikerül az évi törlesztési összeg ós a sok mindenféle adónem. Sőt az ón számitásom szerint 14 frt még meg is marad a gyülekezetnek. Igaz, hogy 50 esztendő nagy idő. A kezdeményezők közül — ha fiatalok is — kevesen érik meg. De milyen dicső dolog lesz, ha 50 év elteltével a gyülekezet egy szép darab földnek birto-