Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - I. Versek - Csengey Gusztáv. A reformatió ünnepén

Tizennyolczadik évï& -n. 43. szam. — Orosháza, 1900. október 25. ÉVÁIIG. EGYHÁZ BS ISKOLA 1 Előfizetés dija : Egész érre. . 12 kor. Fél évre. . . O , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 2&. fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . ÍO kor. Fél oldal... 8 . Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . 2 h A reformátió ünnepén. Föl azt a kalapácsot . . . Üss a szegre . . . Rengjen belé a templom ajtaja ! — Hadd zúgjon átok vakmerő fejedre, Hozzád nem ér a főpap udvara. Szegezd ki bátran. — A te hirdetésed Világot áraszt. Föl, szegény baráti — Örök dicsőség üdve a te részed; Hirdesd az üjkor fényes hajnalát! Nézzétek, ott áll ... a pőröly kezében . . ; Függ már az ív a templom ajtaján . . . Csak egy kicsinyke négyszög-tói az éppen, Ki róla olvas, kis csoport ma, lám ; De szárnya nő a hirdetett igének, S a nagy világon holnap átrepül, S üjjongva zendül rá a hymnus-ének . . . Ne félj, barát — már nem vagy egyedül l Nézd, hogy' hevül a népek milliója, Az ige, hogy' gyújt fejedelmeket I — A várt szabadság mesterét megója, A szolgajármot összetörheted . . . S te összezúzod ... kalapácsod döng rajt'... Te vagy az újkor Makkabéusa: Vezérled üdvre a nagy ifjú néprajt. •Szebb kort teremt e fenséges tusa. . . . Hová ragadt a mult idők hatalma? . . . Hol van a hós? . . . Csak képzelet talán? ... Ah, szerte nézek s szemem fenn akad ma A régi templom új vasajtaján : Ott a kilenczvenöt pont . .. Haj, mivé lett? — Csak holt betű az, öntött vas, kemény I — Megmerevült tan lett a nagy hitélet, Nem gyúlad abból többé új remény. Küzdő nagy ősök tétlen korcs utóda , Ma a közönynek vánkosán hever; Ha néha fölzeng az a régi nóta, Mélyét e fásult szív nem éri el. Feledte ez már azt a drága multat; S hogy újra kell most érte küzdenünk, Fölkél-e hát? . . . A gyáva elpuhultnak Nem lesz erős vár a mi Istenünk. Nyüzsög az ellen. Haddal nem zavar ma, Nyíltan nem üldöz : titkon veszteget. Máglyát alád ma nem rak ; nincs hatalma, Hogy arra vesse kínzott testedet; De nála a tűz ; nem is vetted észre, A házereszbe csóvát, hogy' dugott? S váratlanul, ha fölriadsz a vészre, Hogy' gyúlt ki házad, magad sem tudod. Nem látod őt, de hallszik suttogása, Megleli az a gyöngéd nő szivét, S míg elvakít a szép szem ragyogása, Kilopja bölcsőd pólyás gyermekét. — „Egykét elorzott gyermek, nos, mit árthat?" Igy szól talán a lomha gondtalan . . . Rablott fiákból lett a janicsár had; Nézz vissza, milyen véres útja van! De nem ! — hisz, úgy-e, nincs fegyver kezében. Feléd üvöltve nem vezet hadat . . . Óh nem ! csupán a hálót húzza szépen, Óh sok van, a ki abban fennakad 1 — Az ő hatása együtt jár a vószszel, Ront láthatatlan'; ingat, mint a szól; Húzódik, mint a légvonat, ha rést lel, S fájón nyilalni kezd, hol szívet ér. A hová eljut, bomlik ott a béke, Fázón gyanakszik férj és feleség, ó mindenütt a hasadó fa éke, A hová finom éle férkezék. És azt az ellent csak heverve nézed?! Nein látod: a szú gerendádba fúr;