Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Sós Lehota

M 4­hazafias tekintetekből egyaránt sürgős és fontos, hosszú időn keresztül jámbor óhajtás marad, ha csak az említett vallásalap terheinek könnyítésére hivatott évi segély fel nem emeltetik. Erre való tekintettel hozatott javaslatba az eddigi 24,000 ko­rona segélynek legalább 30,000 koronára való felemelése. Az ág. hitv. ev. egyház 100,000 ko­ronából álló eddigi évi javadalmát, valamint az evang. ref. egyház 146,000 koronából álló évi javadalmát az 1901. és az 1902. évi államkölt­ségvetésben egymást követőleg 26,000, illetve 37,500 koronával kívánja a miniszter emelni, úgy, hogy az 190à. évi költségvetésben az ágostai egyház részére 52,000, az ev. ref. egyház részére pedig 75,000 korona többlet fog jelentkezni. A poltári ágost. hitv. evang. anyaegyház­hoz tartozó sóslehotai kisded leányegyház f. hó 7 én 10 éves templomának évfordulóján, annak felszentelési emlék ünnepén avatta fel 800 korona költséggel beszerzett új harangját. Az istenitiszte­let a nagy számú közönség részvéte mellett, mely­nek egyik fele a templomba sem fórt, az egyház segédlelkésze Alexy Gyula kezdte meg, a szo­kásos módon, s végezte a liturgiát. Utána az ol­tár előtt a 95-ik zsoltár 7 ik verse alapján tar­totta meg szép felavató beszédjét nt. H r k János nógrádmegyei alesperes s ennek végeztével, egy ének eléneklése után, Alexy János helybeli lel­kész szónokolt, beszélvén ugyancsak a 95. zsoltár alapján a kettős ünnep jelentőségéről. Az egyház eme új harangját Hónig Frigyes aradi harang­öntőnél öntette ; ki is annak elkészítését több hazai harangöntők közül a legjutányosabb áron vállalta el. A harang hangja, alakja, felszerelése mind­nyájunk megelégedését és tetszését nyerte meg s mivel a mester, reánk nézve, kedvező fizetési fel tételeiben minden hazai harangöntő czéget felül­múlt: Hónig Frigyes aradi harangöntőnek a sóslehotai leányegyház, e helyen nyilvánosan, hálás köszönetet mond. Alexy János ev. lelkész. A budapesti ref. egyház presbyteriuma 3 tagját azzal bizta meg, hogy az egyházi adó­kezelésnek a főváros közegeire való esetleges át­ruházása tárgyában a fővárosi tanács és a többi hitfelekezetek megbizottaival tárgyalásba bocsát­kozzanak. Az 1901. érre szóló költségvetés min­ket érdeklő része a következő számadatokat tün­teti föl : a csabai gimnázium kap 20,000 k. se­gélyt, (4000-rel több lett az ideinél,) a budapesti 32,000 (t. 2000,) az iglói 26,000 (t. 2000,) a soproni 26,000 (t. 2000,) a szarvasi 31,000 (t. 2000,) a késmárki 4000, a f. lövői 2000 ko­ronát. Új építkezési segélyt kap a rozsnyói 90,000, a szarvasi 200,000 koronát. Az egyházak segé­lyezése czimen 1901-ben 26,000, 1902-ben 52.000 többlet lesz az ág. hitv. ev. egyház ja­vára fölvéve. Tekintettel azon tényre, hogy egyházunk­ban a segédlelkész hiány régebb idő óta tapasztal­ható s az elöregedett, állandóan gyengélkedő s nagy gyülekezető lelkészek s a szórványok segéd­lelkészek s rendes gondozók nélkül szűkölködnek; tekintette) arra, hogy sem az elöregedett ós állandóan gyengélkedő lelkészes nyugdíjba nem küldhetők, mert ilyen még nincs; s hogy a na­gyobb gyülekezetű lelkészek segédlelkészek híjá­val képtelenek papi hivatásuknak megfelelni s a szekták pedig évről évre szakadatlanul tért hódí­tanak éppen legnépesebb egyházainkban, a szór­ványok pedig félelmetes mérvben pusztulnak a róm. kath. plébánosok túlkapásai miatt; tekintettel arra, hogy segédlelkészhiány miatt a meglevő segédek akár túlkövetelök, akár tuU hajtott kiadásra utalják a lelkészt, holott a lelkész ezt vagy állása csekély jövedelme, vagy gyógy­kezelésére fordított költségek, vagy családja fen­tartása és nevelése miatt kielégíteni nem képes; tekintettel arra, hogy theológiai akadémiánk s papnevelő intézeteink elegendő segéderőt beszol­gáltatni nem képesek, holott állandó ós gyors segélyre van immár és leszen szükség: mindez okot erején, bizza meg az esp. közgyűlés a ke­rületre, illetőleg egyetemre menő küldötteit mi­szerint azok ott egyelőre ideiglenes, később állan­dóan fenntartott kisegítő módozatok életbeléptetését sürgessék, hogy a segédlelkész pótlás vagy he­lyettesítés eszközölhető legyen akár úgy, mint aL az erdélyi szászoknál dívik, a hol a tanitók alkal­maztatnak segédül a pap mellett; akár úgy mint, az az anglikán egyházban és Dániában fenntartott gyakorlat, hol az istentiszteletnél a művelt vilá­giak is segédkeznek a lelkészt illető teendőkben; népiskolai jelesen végzett egyesek alkalmazásával, mint az a külmissziói s hazánkban a tanitói inté­zetekben szokásos; akár utazó prédikátori minő­ségben, mint az Hollandiában napirenden levő úzus de mindenesetre annak kiemelésével és hang­súlyozásával, hogy ezen segédlelkészt pótló sze­mélyek csakis segédlelkész tényleges hiányában s püspöki engedélylyel igénybe vehetők legyenek s hogy papi állás, üresedés esetén, kizárólag rendes segédlelkészszel tölthető be ; továbbá tekintettel arra, hogy a segédlelkósz­tartás és a felszentelő költségei a szerencsétlen helyzetbe jutott papi családokra mindenütt elvisel­hetetlen terheket rónak, a segédlelkészt pedig alkalmatlan helyzetbe juttatják, ezen nehéz körül­mények elhárítása czéljából tétessék lépés az egye­temen az iránt is, hogy a segédlelkészek 500 frt erejéig az állampénztár terhére nyerjék évi.java­dalmazásukat, a felszentelő költségei pedig a Bal­dácsiánumból fedeztessenek. A felszenteltek száma szerint kapja ki innét a püspök a felszentelésért járó költséget. Margócsy Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom