Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Deszpot Sz.-István

Az ultrámon tan kórok félelme az „eretnekség* terjedése iránt különben nagyon érthető, ha tekintetbe vesszük azt, hogy éppen azon papok, kiket úgy szellemi, mint, testi arravalóságuknál, sót kitűnőségüknél fogva nagyon szeretnének a kath. egyházban összetartani, mondanak le inkább minden maradásukkal összefüggő előnyeikről ós kezdenek új pályát. Jellemző és tanulságos 0. abbé nyilatkozata, melylyel a versaillesi püspök előtt okadatolja kilépését. Többek között ezeket irja : „Nem folytathatom többé a lelkiismeretem elleni harczot, az bűn ós gyávaság volna. Mint egykor Sámuel a szentélyben, úgy hallom most én, mint szólit nevemen Isten; hangja elől többé el nem zárkózom. Lemondok tehát mindazon tóvta* nokról, melyeket eddig vallottam s teljesen átadom magamat a tiszta evangeliom tanának." 0. abbénak kitérése alkalmával városának polgármestere és tanácsa ritka szép működési ós erkölcsi bizonyítványt állított ki, a mit annál nagyobb örömmel veszünk tudomásul, mert mutatja egyrészt a hatóságok pártnélküli álláspontját a vallás dolgában is, másrészt meg ez a bizonyítvány, valamint a kitért abbé saját nyilatkozata nem olyan emberre vall, a kit bárhonnan is ki szokás „dobni.

8 Ha az ultramontán klerikalismus ez a vádja a priori alaptalannak nem bizonyulna, úgy annak semmi sem mutatná találóbban, mint ilyen nyilatkozatok, melyekhez jellemző voltánál fogva csatlakozik B. abbé a rodezi kath. gimnázium közszeretetnek örvendő tanárának nyilatkozata is: „A katholicizmusban születve, a kath. tanokban neveltetve, megmaradtam volna ezen hitemnél, ha bensőmet kielégítette volna. De éppen az ellenkezőt tapasztaltam. Ma lelkiismereti kötelességem Önt (a püspököt) elhagyni. Nem lehetek többé Isten, az emberek és önmagam előtt hazug tettető. Ön talán azt hiszi, hogy Istentől elszakadva, többé uramnak elismerni nem akarom .... Nem ! Hogy Istenhez közelebb jöhessek, el kell szakadnom Öntől. Csak nagy harczok ós szenvedések árán jutottam ez elhatározásomhoz. Egy óv óta küzdöttem ellene. Hol menni akartam, hol ismét maradni Az előbbi számára kellett magamat elhatároznom, mert egyedüli óhajom az volt, magamévá tenni azon hitet, a melyet ha még nem is birom — igaznak elismerem : ezért, a protestantismus karjaiba vetem magamat." Minden kísérlet a közkedveltségnek örvendő papot lépésétől visszatartani, hasztalan volt. Egyik kollegájának, ki lépését kárhoztatta, ezt felelte: Mennyi könnyet ontottam, mielőtt elhatároztam, hogy önöket elhagyom. Még elutazásom reggelén is, midőn utoljára léptem az oltár elé, sírtam mint egy gyermek. Lelkem üres volt. Semmi sem elégíthette ki. Szerettem volna, ha Krisztus személyesen jelent volna meg előttem. Békességem elhagyott, reszkettem, vigasztalan voltam ; ekkor bibliámat vettem elő s úgy éreztem, mintha abból. maga Krisztus szólt volna hozzám ; „ Jer karjaimba 1 Nem vagyok-e üdvösséged 1 Vedd ezt a könyvet ós olvasd 1 ott megtalálod a mit keresel!" Megtevóm ós boldog vagyok. Ilyen „kidobottakat" mindenkor örömmel fogad a protestantismus. J. abbét — ki a katholicizmus számára szintén elveszett, — Poitiers püspöke, csábító ajánlatok ós Ígéretek által akarta a kilépéstől megtartani. J. ezt felelte; „Tartsa meg állásait. Én mint Istennek gyermeke megtaláltam a Krisztus által megváltottak országában a legjobb helyet." Ilyen és ilyenekhez hasonló nyilatkozatokkal hagyta oda nem egy katholikus egyházát. Valamennyi azt bizonyítja, hogy nem éppen a gyümölcs „férgese" hull a katholicizmus fájáról, hanem a fa maga férges) ós hogv a kitértek nem éppen „kidobottak.* Ellenkezőleg ott, a hol „a püspökök absulitizmusa az áhítat gyakorlásának mechanizmusa (: p. o. miséző phonograph, sorsjáték útján nyert bűnbocsánat, — automata útján nyert pápai áldás stb. stb. ) a lelkésznek hazája, annak liberális intézményeivel szemben, külső idegen hatalom által reá erőszakol állásfoglalásának lényegében hazug volta," a papok ezreit kíméletlenül lelkiismereti küzdelmekbe sodorja, a melyek pedig semmivel sem lesznek tűrhetőbbekké az által, hogy a világ szeme elől rejtve kell maradniok, ott igen természetes az, hogy az öntudat felébredésekor a Rómával meghasonlott papok légiójából, éppen „a java" keres utat, módot lelkiismereti furdalásaitól való szabadulására és a protestantismus karjaiba dobva magát, követi az evangeliomnak tiszta tanait. Önmagát, romlottságát okolja ezért a kath. egyház, semmi és senki mást és ha ebből tanulni nem akar, ám lássa következményeit. Dól-Francziaország P. püspökségének papsága nyíltan harczol saját püspöke ellen és fárad egy Róma nélküli, nemzeti egyház létrejöttén. E szabad szellem bátor elóharczosai az ú. n. „kidobott" papok. A mozgalom természetes következménye mint mindenütt (p. o. Ausztria) úgy itt is, azon végtelen gyűlölet a protestantismus iránt, melylyel az antiprotestans, rágalommal, hazugsággal, gúnnyal stb. „keresztyén" érzelmekkel ós fegyverekkel telt röpiratok egész serege tanúskodik és a mely éppen nem csökken az által, hogy az illetékes hatóságok — nem úgy mint Ausztriában — e mozgalmat sok helyütt pártolják, vagy ha azt nem, hát vele szemben a semlegesség álláspontjára helyezkednek és esetleges ítélethozatalban a tiszta pártatlan igazság szerint járjanak el — a mit példákkal is bizonyítani, még fenntarjuk magunknak.