Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VII. Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Felekezeti tanító fizetésének gyarapítására tett hagyomány illetékmentes - Községi fogat egyházlátogatáshoz nem rendelhető

helyzetünk az u. n. egyházpolitikai törvényekkel szemben? iVIi szívesen és szabatosan teljesi-ettük tisztünket, mint az állam megbízottjai az anyaköny­vek vezetése és a házasságok megkötésénél, tel­jesítettük volna továbbra is. Azt is láttuk, hogy mennyi hátránnyal fog járni ránk nézve ezen tör­vények életbeléptetése. És mégis nekünk kellett •ezen törvények életbeléptetésénél a zászlót vin nünk, prédikálnunk a szószékből, hogy a javasla­tot nem óhajtó híveinket meggyőzzük azok helyes­ségéről, prédikáltuk azt, a miről tudtuk, hogy társadalmi tekintélyünknek és jövedelmünknek ha­tározottan kárára lesz. Kegyetlenül ferde hely­zetbe jutoitunk és ellenfeleink látva bajainkat, vergődésünket, gúnyosan vethetik ós vetik is sze­münkre, hogy hiszen jó emberek ! magatok akar­tátok, magatok kerestétek bajaitokat. Igaz, mi ma­gunk voltunk segitői ennek az irányzatnak, mely bajaink egyik forrása lett, de nem tehettünk más­ként s ma sem tehetnénk másként, mint akkor. Mi soha a reactió mellé nem szegődhetünk, ne­künk az igazság, világosság, egyenlőség felé ve­zető utat kell követnünk, még akkor is, ha ez magunknak e világ szerint hátránnyal jár. Ferde helyzet, de még ha nevetnek is rajtunk, nem szé­gyelni való " Az „Alkotmány ' „Protestáns logika" czimen beleköt „Ferde helyzetek" felolvasásba és haj­meresztőnek mondja logikánkat. Gúnyosan kérdi: Ugyan hol tanulták az atyafiak azt a logi­kát. a mely dicsőségnek hirdeii a szégyent, a szabadelvű állam iránt való kötelességnek az ön­gyilkosságot? A ini kérdését illeti, az üres ráfo­gás csupán ; nem szükséges rá hederiteni. De hogy logikánkat ne tartsa hajmeresztőnek: megmond­juk miért kellett nekünk a vallás szabad gyakor latának elve mellett szilárdan kitartanunk? Az u. n. egyházpolitikai harcznak az elkeresztelési kérdés képezte a kiindulópontját. A harczot az ultramontán klérus kezdte. Ozólja első sorban a szülők termé­szetes jogának — látszólag igen szabadelvű — törvénybe iktatása volt. Aztán következett volna persze a többbi. — Nevezetesen ha itt-ott elő fordult volna — a mi kétségtelen —- az eset, hogy a katholikus fél enged a protestáns félnek, akkor már azt követelte volna, hogy vegyes házasságot csak kath. pap előtt lehet kötni. Ezt követte volna még egy csomó önző követelés, mint a recopulatió vagy az űjraesketés. Ha padig emiatt áttérések történtek volna: az át­térések komolyságának megőrzése végett a hat heti oktatás. S ha ez se vezetett volna eléggé czélhoz: az áttéréseknek a kormány útján a ki­rályhoz felterjesztése Majd a kath. ünnepeknek a protestánsok részéről is megünneplése. Köve­tette volna megtiltását annak, hogy katholikusok prot. templomokba mehessenek. Sót a katholiku­soknak a prot. templomból kiutasítását éppen a prédikáló lelkipásztornak tette volna, szigorú bün­tetés terhe alatt, kötelességévé. Követelte volna, hogy kath. gyermekek a plébános engedélye nél­kül prot. iskolákba ne járhassanak. Behozta volna a kitűnő óvszert, a censurât I Elkobozta volna az istentelen eretnek könyveket. Az egyetem­ről kitiltotta volna a prot tanulókat s megtil­totta volna nekik külföldi egyetemek látogatását. Végül pedig felelevenítette volna azokat a határo­zatokat, a miket a reformáczió megindításakor annak elfojtására hoztak: az ismeretes „lutherani comburantur"-t. Mert hát a jó ultramontánok sze­rint ezt mind megkellene tenni, ad majorem Dei gloriu n ... Mi nem alkudhattunk hát. Az egye­dül igaz elv mellett, még ha egy ideig kárt szen­vedünk is, ki kellett tartanunk. A veszteségek csak újabb ösztönök arra, hogy összeszedjük és kifejtsük erőnket.'" TUDNIVALÓK. Felekezeti tanitó fizetésének gyarapítá­sára tett hagyomány illetékmentes. (M. k. köz­igazgatási bíróság döntvénye. Pénzügyi osztály.) (928/898. p. sz.) Az egyliázlátogatásoklioz községi elő­fogat ki nem rendelhető. (A vallás- és közokta­tásügyi miniszterrel egyetértőleg a belügyminiszter, 118,659./898 sz.) ÜZENETEK. Kézirat visszaküldésére nem vállalkozom. K. S. Köszönöm a figyelmet. — R. S. Leve­let küldtem. — K. E. Szívesen kiadom, hadd szol­gáljon buzdító példa gyanánt — más egyházaknak és más felügyelőknek is! — S. B. Megjelenik men­tül előbb. Levél is megy. — H. S. A mult negyedre nem volt hátraléka, most tehát okt. l-ig fizetett elő. — K. M. Ön a lapot 1898 ban megrendelte, tavaly is egész éven át elfogadta, a dijat azonban nem kül­dötte meg sem a negyedóvenkint küldött utalvá­nyon, sein az óv vége felé küldött levélre, most meg az utánvóteles levélre egyszerűen azt irja : nem fo­gadom el ; csak nem hiszi talán, hogy ily kurtán le­het valami tartozást lefizetni ? ! Lelkész letóre furcsa fogalma van a kötelességről ! Ugyan kérem igy tet­szik kifizetni otthonn a húsárus, gyógyszerész, szabó, czipósz, füszerkereskedő számláját is? Mert akkor ön nagyon olcsón élhet! Ha a lejárat idején kérem az előfizetést : az a baj, ha várok az óv végéig, ak­kor meg az a baj — nekem. Bizony — — a követ keztetóst nem mondom ki, könnyű kitalálni. — B. A. Köszönöm, a legközelebbi számban megjelenik. Máskor is, mást is örömmel olvasna tőled a közön­ség! A kinek sok adatott: sokat várnaK. attól 1 A gyertyát sem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék!

Next

/
Oldalképek
Tartalom