Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VII. Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Felekezeti tanító fizetésének gyarapítására tett hagyomány illetékmentes - Községi fogat egyházlátogatáshoz nem rendelhető

helyzetünk az u. n. egyházpolitikai törvényekkel szemben? iVIi szívesen és szabatosan teljesi-ettük tisztünket, mint az állam megbízottjai az anyakönyvek vezetése és a házasságok megkötésénél, teljesítettük volna továbbra is. Azt is láttuk, hogy mennyi hátránnyal fog járni ránk nézve ezen törvények életbeléptetése. És mégis nekünk kellett •ezen törvények életbeléptetésénél a zászlót vin nünk, prédikálnunk a szószékből, hogy a javaslatot nem óhajtó híveinket meggyőzzük azok helyességéről, prédikáltuk azt, a miről tudtuk, hogy társadalmi tekintélyünknek és jövedelmünknek határozottan kárára lesz. Kegyetlenül ferde helyzetbe jutoitunk és ellenfeleink látva bajainkat, vergődésünket, gúnyosan vethetik ós vetik is szemünkre, hogy hiszen jó emberek ! magatok akartátok, magatok kerestétek bajaitokat. Igaz, mi magunk voltunk segitői ennek az irányzatnak, mely bajaink egyik forrása lett, de nem tehettünk másként s ma sem tehetnénk másként, mint akkor. Mi soha a reactió mellé nem szegődhetünk, nekünk az igazság, világosság, egyenlőség felé vezető utat kell követnünk, még akkor is, ha ez magunknak e világ szerint hátránnyal jár. Ferde helyzet, de még ha nevetnek is rajtunk, nem szégyelni való " Az „Alkotmány ' „Protestáns logika" czimen beleköt „Ferde helyzetek" felolvasásba és hajmeresztőnek mondja logikánkat. Gúnyosan kérdi: Ugyan hol tanulták az atyafiak azt a logikát. a mely dicsőségnek hirdeii a szégyent, a szabadelvű állam iránt való kötelességnek az öngyilkosságot? A ini kérdését illeti, az üres ráfogás csupán ; nem szükséges rá hederiteni. De hogy logikánkat ne tartsa hajmeresztőnek: megmondjuk miért kellett nekünk a vallás szabad gyakor latának elve mellett szilárdan kitartanunk? Az u. n. egyházpolitikai harcznak az elkeresztelési kérdés képezte a kiindulópontját. A harczot az ultramontán klérus kezdte. Ozólja első sorban a szülők természetes jogának — látszólag igen szabadelvű — törvénybe iktatása volt. Aztán következett volna persze a többbi. — Nevezetesen ha itt-ott elő fordult volna — a mi kétségtelen —- az eset, hogy a katholikus fél enged a protestáns félnek, akkor már azt követelte volna, hogy vegyes házasságot csak kath. pap előtt lehet kötni. Ezt követte volna még egy csomó önző követelés, mint a recopulatió vagy az űjraesketés. Ha padig emiatt áttérések történtek volna: az áttérések komolyságának megőrzése végett a hat heti oktatás. S ha ez se vezetett volna eléggé czélhoz: az áttéréseknek a kormány útján a királyhoz felterjesztése Majd a kath. ünnepeknek a protestánsok részéről is megünneplése. Követette volna megtiltását annak, hogy katholikusok prot. templomokba mehessenek. Sót a katholikusoknak a prot. templomból kiutasítását éppen a prédikáló lelkipásztornak tette volna, szigorú büntetés terhe alatt, kötelességévé. Követelte volna, hogy kath. gyermekek a plébános engedélye nélkül prot. iskolákba ne járhassanak. Behozta volna a kitűnő óvszert, a censurât I Elkobozta volna az istentelen eretnek könyveket. Az egyetemről kitiltotta volna a prot tanulókat s megtiltotta volna nekik külföldi egyetemek látogatását. Végül pedig felelevenítette volna azokat a határozatokat, a miket a reformáczió megindításakor annak elfojtására hoztak: az ismeretes „lutherani comburantur"-t. Mert hát a jó ultramontánok szerint ezt mind megkellene tenni, ad majorem Dei gloriu n ... Mi nem alkudhattunk hát. Az egyedül igaz elv mellett, még ha egy ideig kárt szenvedünk is, ki kellett tartanunk. A veszteségek csak újabb ösztönök arra, hogy összeszedjük és kifejtsük erőnket.'" TUDNIVALÓK. Felekezeti tanitó fizetésének gyarapítására tett hagyomány illetékmentes. (M. k. közigazgatási bíróság döntvénye. Pénzügyi osztály.) (928/898. p. sz.) Az egyliázlátogatásoklioz községi előfogat ki nem rendelhető. (A vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg a belügyminiszter, 118,659./898 sz.) ÜZENETEK. Kézirat visszaküldésére nem vállalkozom. K. S. Köszönöm a figyelmet. — R. S. Levelet küldtem. — K. E. Szívesen kiadom, hadd szolgáljon buzdító példa gyanánt — más egyházaknak és más felügyelőknek is! — S. B. Megjelenik mentül előbb. Levél is megy. — H. S. A mult negyedre nem volt hátraléka, most tehát okt. l-ig fizetett elő. — K. M. Ön a lapot 1898 ban megrendelte, tavaly is egész éven át elfogadta, a dijat azonban nem küldötte meg sem a negyedóvenkint küldött utalványon, sein az óv vége felé küldött levélre, most meg az utánvóteles levélre egyszerűen azt irja : nem fogadom el ; csak nem hiszi talán, hogy ily kurtán lehet valami tartozást lefizetni ? ! Lelkész letóre furcsa fogalma van a kötelességről ! Ugyan kérem igy tetszik kifizetni otthonn a húsárus, gyógyszerész, szabó, czipósz, füszerkereskedő számláját is? Mert akkor ön nagyon olcsón élhet! Ha a lejárat idején kérem az előfizetést : az a baj, ha várok az óv végéig, akkor meg az a baj — nekem. Bizony — — a követ keztetóst nem mondom ki, könnyű kitalálni. — B. A. Köszönöm, a legközelebbi számban megjelenik. Máskor is, mást is örömmel olvasna tőled a közönség! A kinek sok adatott: sokat várnaK. attól 1 A gyertyát sem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék!