Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gyurátz Ferenc. Megnyitó beszéd

E legnagyobb erkölcsi törvény uralmának terjesztésén is munkálkodik társulatunk. Kötelezve érzi magát a felvilágosodás, a művelődés terjesztésére is, mert meggyőződése, hogy ez biztosítja a haladást s nélküle a társadalom -sötétségbe hanyatlanék vissza. A művelődés fejleszti s teszi gyümölcsözőkké az egyén talentumait a közügyre nézve is. A műveltség, tudomány terjedése a nemzet szellemi tőkéinek gyarapodása, hatalmi súlyának növekvése. Fontos tényező a művelődés erkölcsi tekintetben is. Az ember a menynyire felvilágosult : csak annyiban ismerheti meg igazán az életnek czélját, saját hivatását, és az is tagadhatlan, hogy csak megismert feladatához ragaszkodhatik rendületlenül. Nem féltjük a vallást a tudománytól, annál kevésbbé, mert a valódi tudományosság mindig Istenhez visz, mig a tudomány előtt meghóditatlan területek állanak, mig a kutató ész a teljes igazság birtokába jut: addig jogosult ós nélkülözhetlen lesz a hit s benne a józan értelem előre törekvésében nem ellenségét, hanem szövetségesót ismeri. Mi a Krisztust hirdetjük, ó „az út, az igazság ós az élet," az igazságnak pedig nincs oka rettegnie a világosságtól. Ellenkezőleg, ezek egyike mindig követeli a másikat. A világosság megismerteti az igazságot s ez üdvözítőnk szerint szabadokká teszi hiveit. Kiemeli a lelket a tudatlanság, babona békóiból, győzelemre segiti az elfogultságon, önzésen. A lelki szabadság az új szövetség által biztosított szent örökség s ezt az erkölcsi felelősség is feltételezi. E szabadság mellett várható meg az embertől, hogy kötelességét ne rettegésből, hanem igazságszeretetből teljesítse. És a nevelés akkor végzi tisztét Jézus tanának szellemében, ha a hittel együtt éleszti a szivekben, lia ezen meggyőződóst fejleszti ki az egyénekben : azért születtünk, hogy az igazságról bizonyságot tegyünk. Társulatunk az erkölcsi kötelességekhez sorozza a honszeretetet is. A hon magában foglalja mind azt, mi a földön előttünk kedves, a mi lelkesít. Ehhez fűznek a mult emlékei. Ennek keblén ringott bölcsőnk, ott áll templomunk, munkaterünk, ott vár sirunk. Hazánk, mint jóltevőnk iránt fogyhatlan szeretettel tartozunk. Kell, hogy ezt szivja be a gyermek a családi szentélyben, ezt növelje benne az iskola, a templom, minden oly intézmény, mely a nép lelki világával foglalkozik. Joggal várja ezt a hon s szüksége is van reá, mert e polgárerény neki kőnél ézilárdabb vódfala. Honszeretetre kötelez a hála is. Ezzel tanúsítják az utódok, hogy hű tag« jai a nemzet-családnak s megtudják tartani azt, mit az elődök önfeláldozó hűséggel szerzett s vó* dett örökségképp hagytak hátra. A honszeretettel egyesítve mutatja a történet nemzetünk jellemében a szabadság szeretetet s a trón iránti hűséget. Ez a magyarnak traditiója. Ezzel virágzott, vérzett, ezzel ünnepelte a honalapítás évezredes jubileumát. Mig egy részről a ragaszkodást a szabadsághoz, ki nem irthatá szivéből semmi vész : más részről féltett ereklyéje volt a királyi korona eleitől fogva. Ez jelképezé a hon lakosainak együvé tartozását rang, nyelv, valláskülönbség nélkül. Kinek ezt fejére tevé a nemzet annak trónjáért a honfi lelkesülten ontja vérét azon tudatban, hogy honának, alkotmányának a koronás király felkent, legelső védője. A jelzett valláserkölcsi elvek, honfi erények ápolásán munkálkodó társulatunk más vallásúakkal szemben nem az elválasztó, hanem az egyesítő pontokat keresi. Hitünk alapja az evangéliom, lelki szabadságot hirdet s ennek másoknál is tiszteletben tartására tanit. Lelki fejedelmünk Jézus, a szeretetet irja legelső törvényül elénk. Ezt követve tiszteljük mások meggyőződését, abban is elismerjük a mennyei Atya gyermekét, szeretjük a testvért, a ki más templomban imádja az Istent. Nem izgatunk más egyházak ellen, nem használjuk fel az egyszerű nép hiszékenységét arra, hogy keblében a fanatismus szitásával más hitűek gyűlölósére lázítsuk. Hazánk nagy fórfiainak honfiúi érdemeit nem hitvallásuk után mérlegeljük. A testvériség elvének vagyunk hivei úgy is mint honfiak. A történet azon időkről jegyzó fel népünk legszomorúbb korszakát, a midőn a vallási villongás szétdúlta az egyetértést s a honpolgárok egyik része a másik fél letiprására, hitének kiirtására tört. Más részről a különböző vallásúaknak egymáshoz közeledése, a meggyőződés tiszteletének emelkedése, hazánk egén is a szebb jövőnek pirosló hajnalát jelzé. A magyar nemzeti állam kiépítésének munkája még mindig folyik. Szükséges, hogy abban a társadalom minden osztálya, minden tagja egyetértő buzgalommal vegyen részt. Ez azonban csak úgy reménylhetó, ha a testvéri szeretet lesz a kapocs, mely a honfiakat egyesíti. Részünkről