Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gyurátz Ferenc. Megnyitó beszéd

E legnagyobb erkölcsi törvény uralmának ter­jesztésén is munkálkodik társulatunk. Kötelezve érzi magát a felvilágosodás, a mű­velődés terjesztésére is, mert meggyőződése, hogy ez biztosítja a haladást s nélküle a társadalom -sötétségbe hanyatlanék vissza. A művelődés fej­leszti s teszi gyümölcsözőkké az egyén talentumait a közügyre nézve is. A műveltség, tudomány ter­jedése a nemzet szellemi tőkéinek gyarapodása, hatalmi súlyának növekvése. Fontos tényező a mű­velődés erkölcsi tekintetben is. Az ember a meny­nyire felvilágosult : csak annyiban ismerheti meg igazán az életnek czélját, saját hivatását, és az is tagadhatlan, hogy csak megismert feladatához ra­gaszkodhatik rendületlenül. Nem féltjük a vallást a tudománytól, annál kevésbbé, mert a valódi tudo­mányosság mindig Istenhez visz, mig a tudomány előtt meghóditatlan területek állanak, mig a kutató ész a teljes igazság birtokába jut: addig jogosult ós nélkülözhetlen lesz a hit s benne a józan érte­lem előre törekvésében nem ellenségét, hanem szövetségesót ismeri. Mi a Krisztust hirdetjük, ó „az út, az igazság ós az élet," az igazságnak pedig nincs oka rettegnie a világosságtól. Ellenkezőleg, ezek egyike mindig követeli a másikat. A világos­ság megismerteti az igazságot s ez üdvözítőnk szerint szabadokká teszi hiveit. Kiemeli a lelket a tudatlanság, babona békóiból, győzelemre segiti az elfogultságon, önzésen. A lelki szabadság az új szövetség által biztosított szent örökség s ezt az erkölcsi felelősség is feltételezi. E szabadság mellett várható meg az embertől, hogy kötelessé­gét ne rettegésből, hanem igazságszeretetből tel­jesítse. És a nevelés akkor végzi tisztét Jézus tanának szellemében, ha a hittel együtt éleszti a szivekben, lia ezen meggyőződóst fejleszti ki az egyénekben : azért születtünk, hogy az igazságról bizonyságot tegyünk. Társulatunk az erkölcsi kötelességekhez so­rozza a honszeretetet is. A hon magában foglalja mind azt, mi a földön előttünk kedves, a mi lelkesít. Ehhez fűznek a mult emlékei. Ennek keblén ringott bölcsőnk, ott áll templomunk, munkaterünk, ott vár sirunk. Hazánk, mint jóltevőnk iránt fogyhatlan szeretettel tarto­zunk. Kell, hogy ezt szivja be a gyermek a csa­ládi szentélyben, ezt növelje benne az iskola, a templom, minden oly intézmény, mely a nép lelki világával foglalkozik. Joggal várja ezt a hon s szüksége is van reá, mert e polgárerény neki kő­nél ézilárdabb vódfala. Honszeretetre kötelez a hála is. Ezzel tanúsítják az utódok, hogy hű tag« jai a nemzet-családnak s megtudják tartani azt, mit az elődök önfeláldozó hűséggel szerzett s vó* dett örökségképp hagytak hátra. A honszeretettel egyesítve mutatja a történet nemzetünk jellemében a szabadság szeretetet s a trón iránti hűséget. Ez a magyarnak traditiója. Ezzel virágzott, vérzett, ezzel ünnepelte a honalapítás évezredes jubileumát. Mig egy részről a ragasz­kodást a szabadsághoz, ki nem irthatá szivéből semmi vész : más részről féltett ereklyéje volt a királyi korona eleitől fogva. Ez jelképezé a hon lakosainak együvé tartozását rang, nyelv, vallás­különbség nélkül. Kinek ezt fejére tevé a nemzet annak trónjáért a honfi lelkesülten ontja vérét azon tudatban, hogy honának, alkotmányának a koronás király felkent, legelső védője. A jelzett valláserkölcsi elvek, honfi erények ápolásán munkálkodó társulatunk más vallásúak­kal szemben nem az elválasztó, hanem az egye­sítő pontokat keresi. Hitünk alapja az evangéliom, lelki szabadsá­got hirdet s ennek másoknál is tiszteletben tar­tására tanit. Lelki fejedelmünk Jézus, a szerete­tet irja legelső törvényül elénk. Ezt követve tisz­teljük mások meggyőződését, abban is elismerjük a mennyei Atya gyermekét, szeretjük a testvért, a ki más templomban imádja az Istent. Nem iz­gatunk más egyházak ellen, nem használjuk fel az egyszerű nép hiszékenységét arra, hogy keb­lében a fanatismus szitásával más hitűek gyűlöló­sére lázítsuk. Hazánk nagy fórfiainak honfiúi ér­demeit nem hitvallásuk után mérlegeljük. A testvériség elvének vagyunk hivei úgy is mint honfiak. A történet azon időkről jegyzó fel népünk legszomorúbb korszakát, a midőn a vallási villon­gás szétdúlta az egyetértést s a honpolgárok egyik része a másik fél letiprására, hitének kiirtására tört. Más részről a különböző vallásúaknak egy­máshoz közeledése, a meggyőződés tiszteletének emelkedése, hazánk egén is a szebb jövőnek pi­rosló hajnalát jelzé. A magyar nemzeti állam kiépítésének mun­kája még mindig folyik. Szükséges, hogy abban a társadalom minden osztálya, minden tagja egyet­értő buzgalommal vegyen részt. Ez azonban csak úgy reménylhetó, ha a testvéri szeretet lesz a kapocs, mely a honfiakat egyesíti. Részünkről

Next

/
Oldalképek
Tartalom