Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Weiss A. Das Matthäus-Evangelius. Ism. Raffay S.

Sokkal többet tart a Holtmann féle Handkom mentar egészséges tudományos irányáról, anie'y mindig tárgyilagos igyekszik maradni s itt-ott valóságos művészettel tárgyalja az egjes synoptikus szakaszokat, de hibája mégis, hogy kritikájával nem ritkán épen olyan subjfctivitásokba téved, mint az előbbiek a maguk dogmatismusukkal. Weiss e két szélsőség között a középúton marad, s a Meyer'féle kommentár hagyományos és kipróbált módszerével az exepois két fő kellékére a szó és értelem elfogulatlan magyarázatára, óvatos, de határozott tudományos kritikával élve, különös súlyt fektet. A Meyer kommentárjának az eljárás e módjában volt és majadt az ereje s értéke. Ebből folyólag most is az egyes helyekhez fűzött magyarázatoknál ismertetett különféle nézetek főképviselőinek felsorolás nem csak az exegesis történetének áttekintését találjuk meg a műben, hanem egyúttal annak tudatára is eljutunk, hogy az exegetár.ak mily végtelen sok nehézséggel kell megküzdenie, mennyi és hányféle nézettel leszámolnia, még az iró által gondolt eredeti értelem birtokába juthat. A Meyer-féle kommentár az újabb, sok tekintetben előnyösen változott kiadása nyereség az exegetikai irodalomban Egészében csak 10 lappal bővült ugyan, de azzal, hogy nemcsak a bibliai helyeset, jelzi rövidebben, hanem a szöveget is itt ott jegyzetekbe vonja össze s kifejezéseit tömörebbé teszi, igen sok tért nyert az újabb tudományos eredmények feldolgozására s a történeti és szövegkritikai adatoknak bővítésére. Ez utóbbi anyag különösen értékes és nemcsak tájékozást, hanem indítást is ad a tovább tanulmányozásra. ösak a szellem maradt most is a régi ; csak az a komolyan tudományos, megfontolva kritizáló, az irás igazi értelmét kutató álláspont és módszer nem változott, amely Weissnak különösen exegetikai műveit jellemzi, s a mely a Meyer féle kommentárt különösen ajánlatossá és használhatóvá teszi. R a ff a y Sándor. Dunántúli protestáns lap. „Mi egy helyen megtörtént, megtörténhetik másutt is, hogy olyan nő jelentkezik nálunk esketésre, a ki elígérte gyermekeit a katholikus vallás számára. Megeskessük, megáldjuk-e? Volt eset rá, hogy a proustáns pap megtagadta az esketést és e miatt keresztyéntelen durvasággal vádolták. M on od A. e részben is a dolog mélyére pillantva, igen helyes feleletet ád. Azt mondja nevezetesen ; valamely vallásos cselekvény teljesitésénél én mint az egyház szolgája és képviselője Köteles vagyok őrködni annak tisztessége, becsülete fölött. Az esketés is vallásos cselekvény. Én mindenkor kész vagyok az ifjú párért az ő házukban vagy az enyémben imádkozni, bármilyen legyen is a kötelesség, a mit magukra vettek. De a templomban, egyházam nevében, hivalalomnál fogva mint annak el hívott szolgája, nem hagyhatom helyben, hogy a ícmai kath. egyházzal szemben olyan alárendelt helyzetben volna az, mint a milyent a fönt emlitett elkötelezés számára kijelöl. Szégyen és gyalázat az a református egyházra, ha azt mondják neki: „add ránk áldásodat, ellenben megígérjük neked, hogy minden gyermekünket, a mit az Isten adni fog, elvonjuk tőled." Es hát nem úgy van-e, hogy ha én mint egyházam lelkésze, annak ilyen meggyalázásához oda adom a hivatalomat, hát megsértem azt a tiszteletet, mivel iránta tartozom?! Ez úgy a keresztyén lelkiismeret, mint a hivatalos méltóság és a személyes tisztelet érzéke szempontjából tekintve, oly fontos ok, hogy a legtöbben, a kiktől ily esetben a hivatalos közreműködést meg kellett tagadnom (Monod) maguk beismerték, hogy az en bizonyítékaim helyesebbek, mint az övék. — Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha felettes hatósága kényszerítené, hogy egy ilyen házasságot áldjon meg, Monod ezt feleli: ezt mondanám hatóságomnak: Önök azt parancsolják, hogy az egyház áldást adjon erre a házaspárra. Jól van, én engedelmeskedem, de az egyház szellemében és a pásztori lelkiismeretem parancsa szerint." Aztán a beszéd folyamán egész szeretettel, de oly élesen kifejezném helytelenítésemet az evangélikus félnek, hogy minden jövendőbeli házaspárnak elmenne a kedve attól, hogy engem ilynemű hivatalos kötelesség gyakorlására kényszeríttessen." „Jelentés a Dunántúli ág. liitv. evang. Ének- s Zenepártoló Egyesület 1898/99. évi működéséről." kzen jelentésben nyújt Kapi Gyula egyesületi titkár áttekintést az egyesület 4 évi fennállásáról s különösen 1898—99. évi működéséről. A „Jelentés" végén rövid vázlatban csatolja az egyesület alapszabályait, melyszerint az egyesület czélja: „a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület védelme alatt az ev. egyházi énekügyet felkarolni, a kántorképzést fejleszteni s az egyházi zene iránti érméket ápolni a dunántúli egyházkerületben." A lefolyt esztendő működésót illetőleg kiemelendő különösen, hogy az egyesület kiadott egy — egyházi énekdallam gyűjteményt — 108 dallammal, miben a „Luther társaság" is 100 frttal segítette. A dallamgyűjteményt 10.000 példányban nyomatta s egy példánynak árát 7 krban állapította meg, hogy ez által a mű mentől szélesebb körben elterjedhessen, a mi egyházi énekünk egyöntetűbbé tétele érdekében csak dicséretére válhatik az egyesületnek. De elismerést érdemel az egyesület azért is, hogy egyházaknak s nevelőintézeteknek orgona vagy harmónium beszerzés alkalmával útbaigazítást, sőt még anyagi segélyt is nyújt. Az egyesületnek van jelenleg 18 alapító és 190 rendes tagja, azonfelül 25 pártoló tagja. Az egyesület négy évi fennállása és buzgó működése megérdemli, hogy ki-