Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Vitalis István. Breznyik j. emlékezete

A kegyelet, a hála a nagy szellem iránt lélekemelő módon nyilatkozott meg a tanítványok részéről a folyó hó 19-én lefolyt magasztos ünnepségek keretében ! A hálás tanítványok Okolicsányi Gyulának, a budapesti jelzálog hitelintézet ügyészének kezdeményezése és fáradhatatlan buzgólkodása következtében gyönyöiű emlékkövet emeltek az elhunyt mester sirja fölé s az emlékkő leleplezésének magasztos ünnepségére a bálás tanítványok egész serege gyűlt össze az ország minden részéből bizonyságot tenni, hogy Breznyik nem halt meg egészen, mert szelleme él tanítványaiban ! Az ünnepi menet a lyceumtól indult meg, a mint megkondult a város öreg harangja. Elöl a lyceum 400 főnyi tanuló ifjúsága s utánok a volt tanítványok ós a megboldogult személyes tisztelői. A temetőben a tanuló ifjúság megható emlékdala nyitotta meg az ünnepélyt. Händel Vilmos főesperes szónoki hévvel előadott ünnepi beszéde megtalálta a szívhez az utat, a szemekben megcsillanó könnyek nyilvánvalóan mutatták, hogy Breznyiket nemcsak tisztelték, hanem szerették is ! A meghatottságot még jobban felfokozta Ivánka Istvánnak, Breznyik volt tanítványának magas szárnyalású ódája. Okolicsányi Gyula lépett most elő, a lélekemelő ünnepség megteremtője s szivhez szóló remek beszédben szólt a nagy mesterhez, a „nevelés szent ügyének puritán jellemű apostolához, a klassziczizmus fenkölt bajnokához," az „áldott lelkületű Breznyikhez." A lyceum igazgatóságának gondozásába adván át az emlékkövet, a tanuló ifjúsághoz fordult s mindenkor követendő nemes például állította eléjök Breznyiknek törhetetlen munkásságát, alkuvást nem ismerő tántoríthatatlan kötelességérzetél, a tudományért és az ideális eszmékért való hevülését, lángoló • hazaszeretetét. Végül Breznyik szelleméhez szólt, felidézte emlékezetét s felajánlotta neki a porai félé emelt emlékkövet, a melyet a tanítványok kegyelete, forró hálája, rajongó szeretete s határtalan nagyrabecsülése emelt, hogy „hirdesse az ő lelke nagyságát, az ó szive véghetetlen jóságát és az ó jellemének soha meg nem ingott szilárdságát." Beszédét ezekkel a szavakkal végezte : „Pihenj csendesen, álmodj egy szebb jövőről, a melyben eszméid uralkodnak, diadalt arattak. A mi nagyrabecsülésünk, a mi ragaszkodásunk, a mi szeretetünk fog a te szép álmaid felett virrasztani Legyen áldva^'porod örökké ! drága emléked pedig éljen szivünkben koporsónk bezártáig." Jezsovics Károly lyceumi igazgató-tanar hálás köszönettel vette át a hű tanítványok nemesszivű adományát s ünnepélyesen megígérte, hogy a diszes síremléket gondozni, őrizni fogja, hadd hirdesse sokáig, „hogy e helyen porladoznak a legnemesebb sziv földi maradványai." Végül megcsendült ismét a tanuló ifjúságnak szívhez szóló remek éneke s az ünneplő gyülekezet megilletődve vonult ki a temetókertből. A temetőben lefolyt kegyeletes ünnepség után a tanuló ifjúság az alumneumba vonult, hogy élvezze a beneficiumot, a melyben Breznyik volt tanítványai részesítették őket, a volt tanítványok meg a városi szálló nagytermében gyűltek össze mintegy százhúszan közebédre, A vendégek sorában ott volt S z i t n y a i József Selmecz- és Bélabánya szab. kir. város polgármestere, Farbaky István a város országgyűlési képviselője s a városi hivatalok vezetői mind, valláskülönb, ség nélkül. Az első felköszöntőt Okolicsányi Gyula mondta a vendégekre. Mély hatással válaszolt erre Szitnyai József polgármester. „Néhány órával ezelőtt — mondá beszéde folyamán — ezipruságat tettünk le szivünkben a jeles férfiú sírjára, most, e pillanatban babérágat kivánok mindazok kezébe szorítani, a kik szívesek voltak a város ezen kitűnő fiának emlékét megörökíteni." Kis István sámsonházai ev. lelkész Händel Vilmos főesperest köszöntötte fel, mint Breznyik hűséges munkatársát. Händel Vilmos megemlékezvén szeptember 19. jelentőségéről, Breznyikről, mint nagy hazafiról, mint a leglelkesebb magyarnak, Kossuth Lajosnak Jiatártalan tisztelőjéről szólott. Far baky István szépen fejtegette, milyen szívósan ragaszkodott Breznyik a protestáns autonómiához. Jezsovics Károly Okolicsányi Gyulát éltette, a ki „erős akarattal, óriási kitartással ós sok munkával" létre hozta az emléket. H e i n c z Húgó ügyvéd a lyceum tanári karát s igazgatóját, Okolicsányi Gyula Horn Lajos szobrászt ós Fizóly Károly műlakatost éltette. Nagy hatást keltett Goldberger Miklós körjegyzőnek, Breznyik volt tanítványának alkalmi költeménye, melynek egyik versszaka igy hangzott : „S a mit vasakarattal, szorgalommal szerzett, Nem rejtette el a kettős kincseket.