Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Adorján Ferencz. Evang. középiskoláink értesítői

ietlen, hogy ne fogadja az ember egy nemével a megütközésnek az értesítést, hogy az ág. h. ev. főgimnáziumban, mint a minő jellegre a mienk, az ág. h. ev. tanulók legyenek a keresztyén felekezetűek között, a g. katholikusokat kivéve, a legkevesebben, holott a nyiregyházi ág. h. ev. egyház egyházkerületünk legnagyobb egyháza, híveink száma meghaladván a 13,000-et. A legnagyobb indolentiát mutatja ez egyházhiveink részéről s félek, hogy ha ez továbbra is igy marad, a népes egyház tagjai a helyi társadalomban inferioritásban maradnak." Szeretnők, ha a nyiregyházi igazgató példája a többi iskolák igazgatói részéről is követésre találna, hogy az illetékes tényezők, felismerve a baj igazi okát, megkísérelhessék annak megszüntetését. A más felekezetű tanulók nagy létszáma kissé visszatetsző ugyan, azonban, — a mennyiben azok nem szorítják ki a mi gyermekeinket középiskoláinkból — nem lehangoló, hanem sokkal inkább örvendetes jelenség. Iskoláink mindig szívesen megnyitották kapuikat a nem evang. vallású tanu^ lók előtt. S ezt nem azért tették, mintha falaik közt a lélekhalászatot akarták volna gyakorolni, hanem azért, mert más vallású tanítványaikból is hazafiakat, felvilágosodott s felekezeti elfogultságtól ment polgárouat kívántak nevelni. Ez a czéljuk ma is, s ha ezt elérik, ha más vallású növendékei kilépve az élet munkamezejére, tisztelettel gondolnak vissza az iskolára, melynek ismereteiket köszönik s az egyházra, mely az iskolát életre hozta s fenntartja ; ha az életben tiszteletben tartják mások vallásos meggyőződését s testvéries egyetértésben tudnak együtt élni s együtt munkálkodni más hiten levő polgártársaikkal: akkor a rájuk fordított tetemes költség bőven megtérül az iskolának. Fentebb már hangsúlyoztuk, hogy középiskoláink hűségesen, kellő odaadással szolgálják a lanitás ügyét. A mig azonban ezt kétségbevonhatatlanul sikerül az órtesitőkból megállapítanunk, arról, hogy a nevelés ügye kellő gondozásban részesül-e, nem szerezhetünk kielégítő értesítést. A legtöbb értesítőből csak annyit tudunk meg, hogy az ifjúság hazafias érzületének ápolása végett megtartatnak a szokásos hazafias ünnepségek; továbbá, hogy az önképzőkörök és sególyzó egyesületek lehetővé teszik az ifjúságnak szellemi lehetségei fejlesztését s az együttmunkálkodás megkedvelését; végül, hogy a tanártestület templombajárásra s vallásos kötelességeik teljesítésére inti s szorítja a tanulókat. Egy-két értesítőben annak is nyoma van, hogy a tanórákat imádsággal kezdik ós végzik s a nyiregyházi értesítő közli is a mult iskolai évben használatba vett s dr. Vietórisz József tanártól irt következő szép imádságokat : Tanítás előtt; Bölcseségnek atyja, adj nekünk figyelmet, Hogy hiven tanuljuk oktató szavad ; Boldogok, kik arra szüntelen figyelnek, Mert a szép, igaz, jó mindig megmarad. Tiszta érzelemmel töltsd be sziveinket, Hogy szeressük azt is, a ki ellenünk ; Áldd meg iskolánkat, óvjad lépteinket, Szeretetnek atyja, légy s maradj valünk ! Amen. Tanítás után: Kegyelemnek atyja, adj erőt mi nékünk, Hogy hiven kövessük buzditó szavad ; Tedd gyümölcsözővé lelki épülésünk, Hadd legyen világod boldog és szabad I Hittel ós reménynyel s tiszta szeretettel, Add, hogy úgy haladjunk szent ösvényeken, Hogy példát mutatva gondolattal, tettel : Munkás életünkön áldásod legyen I Amen. Lehetetlennek tartjuk, hogy középiskoláink általános és valláserkölcsi nevelése csak ezekre szorítkoznék. Különösen az utóbbinak sok mindenfélére kell tekintettel lennie, ha eredményt akar felmutatni s azt akarja, hogy ifjaink egyházszerető, az egyház tanait értő, protestáns öntudattal biró s egyházukért áldozni tudó férfiakká emelkedjenek. Hiszszük, hogy iskoláink teljes erejükből igyekeznek is ezt a czélt megvalósítani, azonban újólag kérjük azon igazgatókat, a kiket illet : ne fukarkodjanak jelentéseikben a szavakkal, ne foglaljanak mindent lakonikus rövidséggel össze, hanem ismertessék meg velünk körülményesen isko • Iájuk életét s munkásságát. Ezen általános megjegyzések után már csak néhány megjegyzést teszek az értesítők kapcsán. Aszód. Vallástani kézikönyvül az I. és II. osztályban Warga János Biblia-ismeretét használja. Ez a tankönyv református szerző műve s egyházunkban elfogadva nincs, pedig az egyetemes tanügyi rendtartás szerint csak oly könyveket szabad iskoláinkban használni, melyeket az egyházegyetem, vagy az egyházkerületek elfogadtak. Van nekünk jó könyvünk, Wargáónál sokkal jobb, t. i. Bereczky Bibliai történetei, vagy Bibliaismertetése. Nem is indokolt tehát, hogy a szomszédnál keressenek segítséget.