Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Pozsony

nemzeti létünk ezredik éve után is, annak az ér­téknek, mely Bethlen Gábor örökségéből szál­lott a magyar koronára. És a szobor, melyet Bethlennek a nemzet fog az ó legsajátabb dicső alkotása, kollégiuma végleges székhelyén, Nagy-Enyeden emelni, záloga lesz az ő erkölcsi hagyatéka elfogyhatatlan vol­tának. Alsófehérmegyében, hol az ő porai szétszór­ják, e megye székhelyén, hol szelleme hamvadat­lan maradt, szobra, melyet az egységes magyar nemzet állit, melyet nemzetiségek tisztelettel kör­nyeznek, egyszersmint első kegyeletes emlékjele lesz az egykori Erdélyben a nemzeti fejedelemség dicső korának. E szoborra szánt adományoknak folyó 1900. év végéig beküldését hazafias bizodalom­mal kéri és várja, Nagy-Enyeden, 1900. márczius havában, az országos Bethlen szobor bizottság nevében : gróf Bánffy György, valóságos belső titkos tanácsos, az országos szobor-bizottság elnöke, gróf Beth­len Géza, Torda-Aranyosmegye főispánja, az or­szágos szoborbizottság alelnöke, Zeyk Dániel, Alsófehérmegye főispánja, az országos szobor­bizottság alelnöke, a végrehajtó bizottság elnöke, Bodrogi János, főgimn tanár, a szoborbizott­ság titkára, Orbai Lajos, a Bethlen-kollégium pénztárosa, a szobor-aiap kezelője, Barth a Zsig­mond, főgimn. tanár, ellenőr. A nieszleni gyülekezetnek néhai Hor­váth Sámuelné 3 katastralis hold szántóföldet, néhai Karo vi c s Sándor pedig 500 frtot ha­gyományozott. A „pax ' a valóságban. Abauj-Tornavár­megye Lengyellalu községében az elmúlt napok­ban következő feljegyzésre méltó eset fordult elő: A község nagybirtokosának Vil and Arthurnak egy evang. vallású szegény öreg zsellérnóje halt el; hozzátartozói miután a községben csak róm. kath. templom van, azon kéréssel fordultak a plébános­hoz, hogy a temetéshez kivánt dijazás mellett en­gedjen harangoztatni. A plébános azonban az is mételten tiszteletteljesen kijelentett kérést ridegen megtagadta, kijelentvén, hogy lutheránus eret­neknek temetésénél a róm. kath haran­gok nem szólhatnak, hivatkozva arra, hogy ezt megengedni felsőbb hatósága parancsa tiltja. A plébános ilyen elfogult testvérietlen elbánása fö­lött saját hivei megbotránkoztak s a harangozás nélkül végbement evangélikus temetési szertar­tásra annál impozánsabb számban megjelentek. Kérdjük azonban S c h i m i t s e k Lajos plé­bánost, hogy ha nem is a keresztyén testvéri szeretet, de legalább a tisztesség legelemibb sza­bályai szempontjából, hogyan tudja összeegyez­tetni azt, Jtiogy pár évvel ezelőtt a templomi épí­téshez a telket ingyen és a nagyobb támogatást az előtte eretnek lutheránus földes úrtól V i 1 a n d Arthurtól elfogadta s bizonyos egyházi járulékát évente most is elfogadja, hogy ha az ev. vallású földesúr egy szegény ev. zsellérnőjének temetésén a harangok nem szólhatnak ? Vagy ilyet elfogadni erény, adni bűn, jezsuita morál a fő ? i Igy nyi­latkozik hát a sokat hangoztatott és dicsőitett „pax" a valóságban? A világnak port hányni a szemébe, a valóságban pedig irtóháborút folytatni minden ellen, a mi protestáns? íme a tény, létezik felsőbb hatósági parancs, mely protestáns temetéseknél tiltja — díjazásért-is — a r. kath harangoknak megszólaltatását. Jó lesz ezt tudnunk ós el nem felejtenünk. De ily viszonyok között helyeselhetó-e az, hogy mi evangélikusok adományainkkal és nem köteles járulékokkal magunk erősítsük ellensége­inket gonosz törekvéseikben ellenünk? Nem ér­demli-e meg méltán az ilyen lengyelfalvi obscu­rus plébános, hogy tőle ev. vallású földes ura csak saját jóindulatából kifolyó és nem kötelezett minden adományozást és támogatást elvonjon ? Reméljük is, hogy Vil and Arthur úr ezt nem fogja legrövidebb időn belül elmulasztani. A pozsonymegyei esperesség Modor-ki­rályfán tartotta ez évi rendes közgyűlését Holle­rung Károly esperes és Lenhard Károly esp felügy. elnöklete alatt. Modor-királyfa ez úttal első izben fogadta ölében az esperességet. A hitüldö­zések idején főkép Nagyszombat vidékéről Modor város védőszárnyai alatt egy telep verődött össze, a telep most is Modor város kegyeltje, — kez­dettől a modori tót egyházközség közvetlen köte­lékébe tartozott, utóbbi időben annyira megerő­södött, hogy önállósította magát. 25 év óta szép tágas templomot, iskolát, tavaly paplakot építtetett, most egy második tanítói állás szervezését tervezi, s mindent egy 800 lélekből álló tisztán föld­es szólőmivesekből álló maroknyi nép. Valóban jól esett örülnünk az örülőkkel, mi­dőn a gyámintézeti istentisztelet alkalmával, — bár hétköznapon volt, a templom színültig megtelt áhítatos közönséggel. E kis egyházban az evan­góliemi buzgóság elevenen lüktet. A mi magát a gyűlést illeti, az — előző napon elő lévén minden tárgy kellőképpen készítve, — rendes mederben, szép rendben, folyt le. Az esperes óvi jelentése gazdag volt lélekemelő mo­mentumokban; az egyházi ós iskolára hozott ál­dozatok egész serege tanúskodik a hivek hitbuz­góságáról s áldozatkészségéről. Az esperességi ós esperes papi nyugdijintó­zeti pénztár számadásai rendben találtattak, az utóbbi lassan de örvendetesen halad; nt. Kovács Pál puszta-íödémesi lelkész hagyatékából mintegy 2900 frttal gyarapodott s ezzel Kovács Pál egyike az intézet legnagyobb jóltevóinek. A gyám­intézeti gyűjtés tesz 1260 kor. 68 fillért. A po-

Next

/
Oldalképek
Tartalom