Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Selmecz

Lajos, Riesz Károly, Szekerka Pál, gróf Zay Miklós, Zorkóczy Samu. A barany am egyei ev. ref. esperessegi gyűlésen Morvái Ferencz egyházi főjegyző, mint előadó reíerált a tiszai ág. hit. evang. egyházkerületnek a budapesti egyetemen felállítandó theologiai fakultásra vonatkozo átiratát. Az előadó az eszmét, már cssk a jogegyenlőség szempontjából is pártolásra méltónak tartja és ajánlja a közgyűlés figyelmébe. Ben kő Gyula ügyvéd, világi főjegyző elleninditványt ad be és ezt azzal okolja meg, hogy az egyetemeken a theologia tanításának nincs helye, az a felekezetek joga és kötelessége. Éppen ezért elégségesnek tartja, ha az állani a meglevő református theologiai intézeteket segélyezi. Varga Nagy István tanácsbiró csatlakozik a Benkó Gyula felfogásához, mert ugy van meggyőződve. hogy ez az egész kérdés a reformátusokra nézve nem oly fontos, mint az ágostaiakra, kiknek sem Budapesten, sem Kolozsváron nincs theologiai intézetük. A két indítvány felett a közgyűlés szavazással döntött s az előadó előterjesztését fogadta el. Országos gyűlést tartottak a katholikus tanítók is, a református tanitók is. Az ág. hitv. ev. tanítók nem tartottak, sőt még egyesületté sem szervezkedtek; 1896-ban felküldték ugyan országos gyűlésükből az alapszabályt a kormányhoz megerősítés végett, hanem máig sem kapták vissza, a mi úgy látszik, kedvük szerint történik, mert különben megsürgették volna a megerősítést. A r. kath. tanitók gyűlése a katholikus tanítóképzők tanképesitő jogáról a következő határozatot hozta : A katholikus tanítóképzőknek tanitóképesitő joga az állani ellenőrző jogának elismerése mellett teljes épségben fenntartassék s mindennemű törekvést, mely e jog elkobzására irányul, elitéi és jogtalan erőszaknak tart. Az állami preparandiáknál a valláserkölcsi irányzat ellenőrzésére az egyház jogát elismerjék. — A ref. tanitók gyűlésén Simon Károly alelnök olvasta fel terjedelmes dolgozatát ily czinimel : „Az ev. ref. tanitók kivánálmai." A közgyűlés nagy élvezettel hallgatta ez alapos tanulmány fejtegetéseit s mint zsinat elé terjesztendő határozatokat a közgyűlés egy bizottságára bízta. A kívánalmakat értekező háromba foglalja : Legyen a tanítónak több joga s ez a jogi helyzet tisztáztassék, legyen a ref. tanitók ellátása, nyugdíjigénye korszerű s létesitessék országos segitő-alap. — A magyar tanitók országos bizottsága is tárgyalta a nyugdíj ügyét, a következő indítvány alapján: Az országos tanitói nyugdíjintézet tagjai sorába vétessenek fel a hitoktatókul s magasabb iskoláknál szaktanítói minőségben alkalmazott okleveles tanitók is. A szolgálati időt 40-ről 35-re szállítsák le. A nyugdíjigény megállapításánál a kántori járandóságot, valamint a személyi, működési és igazgatói pótlékokat is vegyék számba. A millenáris évet kettőnek számítsák. Az eddigi 2$-os hozzájárulás maradjon meg

r de ha kell, 3$-ra emeltessék. A nyugdíjjogosultság kezdete a szolgálat megkezdésétől számíttassák. Az 50$-os hozzájárulás 20$-ra szállittassék le. Az állam emelje az évi hozzájárulása összegét és viselje a kezelés költségeit. A 15 kros járulékot az iskolafenntartók fizessék és végellátásnál az 1885. XI. t.-cz. intézkedéseit érvényesítsék azzal a különbséggel, hogy az özvegy maradjon meg továbbra is a félévi javadalom élvezetében. KÜLFÖLD. Bajorország. A vegyes házasságok a kath. klérus számára mindig gazdag tevékenység meze* jét képezik, ennek legújabb módja az, hogy kevéssel a házasság megkötése előtt a feleknek egy a vegyes házasságról szóló — „őrangyal levél" czimmel ellátott — nyomtatott értekezést adnak át, mely püspöki approbatiónak is örvend ós melyolvasóit felvilágosítja a felől, hogy a vegyes házasságok mint „természetellenes" és „boldogtalan" frigyek, mennyi irtózatos szerencsétlenséget és nyomort hoznak a házasfelekre. Ez a nagyon tanulságos kis irat azután, nagyon természetesen abban tetszeleg magának, hogy a protestánsokat (mert hisz ezek ellen irányul az egész) mint „hitetleneket" a legvisszataszitóbb színben fesse, kik szerint p. o. a házasság is „ein eitlich weltlich Ding," melynek nincs nagyobb jelentősége, mint bármely jó barátok között kötött adás-vevósi szerződésnek (sic!) Végül olvashatunk még egy fejezetet a „vegyes házasságok nyomoráról" a nagyon hangzatos befejezéssel: ijedj és őrizkedj l Igen jól tudjuk azt, hogy a vallási különbözőség sok házaspárnál a boldogtalanság eredő forrása, de vájjon kik teszik a vegyes házasságokat „természetellenesekké (1 !)" és ,boldogtalanokká?" Nem éppen azok a kath. papok, kik bennünket vádolnak azzal? Hisz éppen ők azok, kik a „gyóntatószékben" oly arczátlansággal tárgyalják „lelkipásztorkodásuk éppen „házasság" czimű fejezetét, hogy, mig egyrészt „intelligens" kath. nő ma a legtöbb helyen gyónásra egyáltalában nem jár, addig másrészt az alsóbb néposztály körében (leginkább és különösen ha a házasfelek vegyes vallásúak) a legáldatlanabb fanatismus, egymás közötti örökös perpatvar — szóval a boldogtalanság, nyomor, erkölcstelenség, mint eljárásuknak nagyon természetes gyümölcsei — ütik fel tanyájukat. Hogy pedig ők maguk a házasság szentségét mint őrzik, arról jobb nem szólani, mert arczpirulás nélkül nem olvashatja az ember azokat a hosszú — valódi undokságokkal telt — bűnügyi