Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Körmöczbánya

ez a halogatás sem az ügyhöz nem méltó, sem a törvény nemes intentiójával meg nem egyez­tethető : fejezze ki az egyházmegye az ügynek ilyen állása fölött való legmélyebb sajnálatát s hasson oda az egyházi felsőbb hatóságok útján, miszerint a congrua törvény végrehajtása a köz­oktatási kormánynál a lehető határozott alakban sürgettessók meg. A közgyűlés ez indítványt egy­hangúlag magáévá tevén, felkéri az egyházkerü­leti elnökséget, miszerint a jogos kívánság telje­sítését, az egyházi egyetemes elnökség útján ki­eszközölni méltóztassék. Vajha ne lenne gyönge beszédünk kiáltó szó a pusztában ! Mind ez csak attól függ, vájjon erősitik-e majd e gyönge szó­yatot a többi egyházmegyék hasonló jogos köve­telésük nyilvánításával. Tizenegy egyházból álló egyházmegyénk gyám­intézete 1158 kor. 57 fillért gyűjtött, mely ösz­szegből adott Plavniczninak 100 kor. Berkinek 59 kor. 10 fill., Aranypataknak 50 kor., a kerü letnek 464 kor. 20 fillért. Az összeg többi részét alapszabályszerűleg határozott czélokra fordította. Szeretettől és tisztelettől környezett kedves vendége volt közgyűlésünknek Révész Kálmán, kassai esperes lelkész, ki igaz testvéri szeretettel, lelkes érdeklődéssel hallgatta végig közgyűlésünk tanácskozási pontjainak letárgyalását, csak rokon­szenvünk és viszont testvérszeretetünk volt az, hogy közgyűlésünk végeztével az elnökséggel együtt Révész Káimánt is a legszívélyesebb óvá­cziókban részesítették a közgyűlés tagjai. Ilyen példák után csak természetes, hogy sóhajtva kér­dezzük: te ág. hitv. evang és ev. ref. hamisítat­lan protestáns testvéries egyesülés, ugyan mikor jön el a te országod I ? Bár felelhetne erre a kérdésre én nálamnál hivatottabb ajak ! —y. Egyházunk egyik előkelő vezórférfiát s apostoli buzgóságú munkását, Raab Károly barsi esperest, ki már 37 éve munkálja az Úr szőlejét (25 éve mint esperes) teljes odaadással s Isten bő áldásával széleskörű tevékenysége terén, meg­kapó módon ünnepelte Körmöczbánya társadalma azon alkalomból, hogy ót Ö Felsége érdemei elis­meréséül, melyeket az egyház, tanügy és közélet terén szerzett, a Ferencz József rend lovagke­resztjével tüntette ki. Július 22 én nyújtotta át személyesen az érdemrendet Kazy János cs. és kir. kamarás, Barsmegye főispánja a kitüntetett­nek s ezen alkalmat Körmöczbánya s vidéke meg­ragadta, hogy impozáns módon juttassa kifejezésre azon közbecsülést s szeretetet, mely a kitüntetett iránt a társadalmi élet minden rétegében uralko­dik. A rendjelátadást megelőző nap estéjén több száz főre menő fáklyás menetet rendeztek az ün­nepelt tiszteletére, melyben Körmöcz társadalmá­nak szinejava részt vett rang, vallás s nemzeti­ségi különbség nélkül. (A fáklyavivők közt láttunk r. kath. káplánokat s ferenczrendi" szerzeteseket is, az izraelitákat nem is említve;) Greisiger Róbert, pénzverői főmérnök, a város polgársága nevében lendületes beszédben üdvözölte az ünne­peltet, kinek házában azután kedélyes vacsorára gyűltek össze a megye s város főbbjei. Másnap, a rendes tót ós német istentiszteletek végeztével magyar nyelvű templomi ünnepély tartatott, melyen a templomot zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt Bándy Endre, lévai lelkész tartott I. Kor. XV. 10 alapján megragadó alkalmi szónoklatot, arról értekezvén : hogyan fogadja Krisztus szolgája érde­meinek kitüntetését? s kifejtette, hogy 1. alázattal és hálával, 2. férfias önérzettel, 3. Istenben vetett bizalommal és nemes elhatározásokkal. A szép beszéd, mely hiven ráillett az ünne­pelt nemes egyéniségére, mély hatást tett a jelen­levőkre, kik a hálaünnepély végeztével a főispán vezetése alatt impozáns menetben vonultak az ün­nepelttel az ezen alkalomra ékesen földiszitett vá­rosháza elé, hol ezrekre menő néptömeg jelenlé­tében az ünnepelt mellére tűzte a keresztet Kazy főispán, miután emelkedett szárnyalású, magvas beszédben méltatta a kitüntetett áldásos munkás­ságát, mely a király figyelmét is magára vonta. Ezután a nagyszámú testületek tisztelgését fogadta az ünnepelt, melyek között felemiitjük a barsi es­peresség, körmöczi ev, egyház, a vármegye, vá­ros, izr. hitközség, főreáliskola s egyéb taninté­zetek, egyletek és intézetek nevében nagyszámban tisztelgóket. Délután 2 órakor a helybeli „Szarvas" szálló dísztermében 100 terítékű bankett volt az ünnepelt tiszteletére, melyen teljes számban részt­vettek a közélet kiválóbb munkásai, hogy jelét adják az ünnepelt iránt érzett ragaszkodásuknak s nagvrabecsülésöknek, mi számos felköszöntőben kifejezésre is jutott, méltatva az Úr e szerény, de nagytudományú, fáradhatlan szorgalmú s apos­toli SZÍVŰ szolgájának érdemeit, ki a közélet terén is, annak minden ágában a közjó érdekében sze­retettel, elfogulatlan pártatlansággal, vasszorgalom­mal s önzetlenül fáradozik, mit osztatlan becsü­léssel s szeretettel jutalmaznak áldásos munkás­ságának tanúi. A nagyszámú felköszöntő közül felemlíthetjük a főispánét, ki a királyra ürítette poharát, Oha­bada polgármester Raabot, dr. A m on orsz. kép­viselő a főispánt éltette stb., közfeltűnést keltett Szóts Pál orsz. képviselő költői szárnyalású, ma­gasztos röptű beszédje, melyben a családi élettel foglalkozott igazi költői hévvel, szónoki lendülettel. A társadalmi s valláskülönbség nélkül résztvevők között ott láttuk Bel ház y Imre apátplébónost, b. Jeszenóket stb. szóval a közélet szinót­javát. A szép ünnepély maradandó emléke lesz Körmöcz társadalmi életének s egyházunknak, melynek szelid, buzgó lelkészét oly osztatlan tisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom