Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Tót Aradácz
vallása miatt támadható családi békétlenségnek, s a róm. kath. egyház erőszakosságaival, elnalászá si törekvéseivel szemben hathatos védelmet nyújt a protestáns egyházaknak ; ámde ezt a törvényt hatályon kivül helyezte, illetőleg oda módositotta az 1894-ilri 32 ik t. cz., hogy a vegyesházasok között születendő gyermekeik vallására nézve illetékes hatóságok előtt törvényes megegyezés létesülhet. Hogy pedig ez mit jelent, mutatják azok a panaszlott sérelmes statisztikai adatok : jelenti egyházunknak súlyos veszteségét az egész vonalon ; jelenti azt, hogy ismét szabadjára van eresztve, s a törvény adta szabadalmat teljes mórtékben ki is aknázza az a katholikus türelmetlenség, a mely az elkeresztelések által nekünk már annyi veszteséget okozott; az eredmény pedig arról tanúskodik, hogy ama módosított törvénynek viszonosság tekintetében csak elvi értéke van, mert az élet számos egyháztagjainak azt a megbocsáthatlan hitközönyét bizonyítja, mely vallási tekintetben még a természet törvényének a megtagadására is vezet : idegen vallásnak adja oda gyermekeit, ós tanúságot tesz arról a szomorú tényr51, hogy egyeseket egyházunkhoz csak egy vékony pókháló csatol immár; többé nem az az egyházszeretet, a mely azokat a dicső, áldott emlékű ősöket küzdeni, tűrni, szenvedni, vagyont ós vért áldozni, s a vértanúi koszorút is hordozni lelkesítette, hanem talán csak azok az értékes jogok, a melyekről ő maga, a mig ól, már csak hiúságból sem akar lemondani; talán a közvélemény elitélő súlyától való félelem ; talán a kiközösítéstől való rettegés, a mitől minden emberi érzület mégis csak irtózik ám !.. . Mikor ezekről így gondolkodom, mintha megcsendülne fülemben ai urnák szózata: „Őrállóul adtalak téged Izrael házának!" ... A mivel — úgy érzem — a fenti ügyre vonatkozólag az van mondva, hogy a protestáns lelkész a maga egyházának oly sokfelől erősen megtámadott, s iit ott már omladozó falain szunnyadatlan éberséggel álljon őrt, s szive lelke legjobb erőivel igyekezzék úgy egyházi beszédeiben, mint cura pastoralisnak szorgalmas gyakorlása által oda hatni, hogy be ne következzék az a nehéz idő, a mikor az egyháznak elengedhetetlen kötelességévé válik hűtelen tagjaival szemben az egyházi fegyelmet gyakorolni. Nem tudok rá esetet, ós szinte elképzelhetetlen is, hogy keresztyén szülő újszülött gyermekét meg ne kereszteltesse ; ha mégis előfordulna ilyen elképzelhetetlen eset, nézetem szerint az a gyermek akármi néven van is a polgári anyakönyvbe beírva, nem tagja a keresztyén anyaszentegyháznak, illetőleg nem tagja a mi egyházunknak, ós iskoláinkban mint nem keresztyén gyermek tekintendő ; felnőtt korában pedig, — ha csak utólag meg nem keresztelkedik — neki az egyháztagokat megillető jogok gyakorlása meg nem engedhető. Egyházkelő asszony tiz évi hivataloskodásom ideje alatt — szegénységére hivatkozva kettő akart elmaradni a hálaadás ünnepétől. Ezeknek én megküldtem az 50—50 kr. avatási stólát, — ők meg nagy szégyenkezve ós sok ezer bocsánatkéréssel megjelentek, s az ón pénzemet a köteles dijjal megtoldva adták vissza. Kinevették őket : ón pedig megyóződtem róla, a mit úgy is tudtam, hogy nem szegénység, nem is egyháziatlan czélzat, hanem csak fukarság volt a titkos rugó. Azóta nem hivatkoztak szegénységükre, — a mi különben sem lehet soha ok az egyházias szokások elhagyására, mert lehetetlenségnek tartom, hogy volna lelkész, a ki a szegényekkel szemben, de általában is, a maga egyházi szolgálatát attól tenné függővé, hogy a stólát megkapja-e vagy sem. Arra sem tudok esetet, hogy temetések alkalmával a gyászoló felek egyháziatlan czélzattal mellőzték volna a lelkész, vagy a tanitó szolgálatát; arra azonban már számos elszomorító esetet ismerünk, hogy a házasságok megkötésénél az egyházi esküvést elhagyják, avagy vegyes házasságoknál egyházunk tagjai születendő gyermekeiket a törvényes formák megtartása mellett is idegen vallásfelekezetnek igórik oda. Ezt az egyház ölbetett kezekkel, mondhatnám : gyáván, mondhatnám : önmaga iránti vétek nélkül nem nézheti el ! Első sorban igenis a lelkésznek kötelessége vigyázni arra, hogy házasságkötéseknél egyetlenegy pár se kerülje el az Úrnak oltárát ; vegyes házasságoknál pedig már a keresztelósi bizonyítvány kivételekor tudakozódjék az iránt, hogy a gyermekek vallására nézve törtónt-e és minő megegyezés? és szükség esetén legyen egyháza érdekeinek ékesen szóló védője. Ha pedig akár egyik, akár másik egyházi szertartásnál bekövetkeznék az a sajnos eset, hogy a lelkész minden szép szavának szárnyát szegik, akkor a lelkész ne riadjon vissza az utolsó eszköztől sem : provokálja az egy