Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Nyílt levél a lelkészekhez a tankönyvek ügyében

Mit kell tehát tennünk? A^t, a mit a bajor evang. egyház cselekedett. Ott a király adományozta a kizárólagos tankönyvkiadó jogot az egyháznak, nálunk mi magunk adjuk magunknak a jogot az egyetemes gyűlés útján. Bátor vagyok tehát az összes magyarhoni ág. hitv. evang. esperességekhez a következő határozati javaslatot ez úton benyújtani: Mondja ki N. N. esperesség, hogy az esperesség helyesli Majba Vilmos budapesti vallástanárnak a tankönyvvállalatra vonatkozó inditványát. Annak mielőbb való életbeléptetését úgy a kerületnél, mint az egyetemnél kéri. A tankönyvek kiadását, kezelését a Luiher-társaságra bizandónak véli. Az életbeléptetés idejére vonatkozólag ezúttal nem teszek javaslatot, de nézetem szerint a tankönyvek kötelező behozatalát 1902. szeptember 1-től számítva kellene tervezni. Ezen két évet felhasználnók a tankönyvek megírására. A végrehajtás módozatának részletes ismertetésébe jelenleg szintén nera bocsátkozom, de kivánatra azt is a nyilvánosságra hozom. Csak egy kérelmem van és ez az, hogy a munkához erélylyel hozzáfogjunk, mert minden elszalasztott esztendő úgy erkölcsi, mint anyagi kárral jár. Jelen levélben a tankönyvvállalat inkább anyagi oldalát s annak humánus áldását tüntettem fel ; nagy erkölcsi előnyéről, azaz hogy csak kitűnő tankönyvek jutnának ily módon a gyermekek kezébe, most nem szóltam, mert ezt már előző czikkeimben eléggé kifejeztem. Hogy a tankönyvügyet egyetemileg rendezni kell, az minden igaz evang. ember előtt világos. Hogy tankönyveink ellen SOK a panasz, az úgy kerületi jegyzőkönyveinkből, mint lelkészi értekezleteken elhangzott felszólalásokból, eléggé ismeretes ; azért ezeket ismételni czélszerűnek nem tartom. Abban a reményben, hogy Nagytiszteletűsógedet sikerült az eszme nemességéről meggyőzni, maradok kiváló tisztelettel szerető testvére az Úrban MAJBA VILMOS vallástaaár. BELFÖLD. Gyurátz püspök egyházlátogatási kőrútja. A dunántúli egyházkerület püspöke május 7-től 21-ig tartott egyházlátogatást a vasi közép egyházmegye 10 gyülekezetében, u. m. Könnenden, Hódoson, Domonkorfán, Tótkeresztúron. Péterhegyen, Bodóhegyen, Battyándon, Tétmoráczon, Mu* raszombatban ós Magyarósdon és leányegyházaikban. Ezen anyagyülekezetek 3 szolgabirói járás területén feküsznek. És mindegyik járás főszolgabirája számos tagú küldöttség élén járása hatará; nál fogadta a püspököt és kísérte járása területén. Az anyagyülekezetek határán majdnem mindenütt a politikai község képviselete, a paplaknál a gyülekezet nevében a lelkész üdvözölte a főpapot. A vidék értelmisége vallás különbség nélkül, a tűzoltóság és egyéb humánus intézetek, az ev. ref. testvéregyázak, az izraelita hitközségek versenyeztek egymással a tiszteletadásban. Diadalkapuk, mozsarazás, bandériumok, fehérbe öltözködött leányok, zászlódisz, harangzúgás a mindkét hitvalláson levő evangélikusok tornyain, a kiséró kocsik hosszú sora fényes tanúbizonyságot tesznek egyházi közügyünk iránti meleg érdeklődésről, főpásztorunk iránti ragaszkodó tiszteletről. Kiváló szivélyességgel nyilatkozott meg ez az érdeklődés és tisztelet Körmenden és Muraszombatban, a közebédek alkalmával, melyeken 100 — 100 vendég vett részt, és gr. Széchen y i Tivadar felső lendvai, s Z s i b r i k szarvaskendí kastélyaiban, melyekbe szives meghivásra betért a püspök és kisérete néhány feledhetetlen, kedves órát tölteni. Áttérve az egyházlátogatás tulajdonképeni cselekvényére, mindenek előtt meg kell emlékeznem a püspöknek az iskolai ügy iránti érdeklődéséről. Mert meglátogatott minden iskolát nem csak az anyagyülekezetben, hanem a leány egy házakban is, sót a körmendi állami polgári iskolát, ós útjába eső két állami népiskolát is. Az állami iskolákban főkép az evang. növendékek vallásoktatásáról szerzett magának beható — és mond« hatom megnyugtató tudomást ; egyházunk iskoláiban pedig majdnem minden tantárgyból — de mégis fősúlyt helyezve a vallási tárgyakra — szakértelemmel vizsgálta meg a növendékeket.- A taneredmény felett mindenütt megelégedésének és a tanitók iránti elismerésének adott kifejezést. Különös örömmel ós igazi meglepetéssel szemlélte a püspök a vend anyanyelvi gyermekeknek a magyar nyelv elsajátitásában tett oly nagy haladását, hogy minden tantárgyból magyar nyelven feleltek elég értelmesen ós szabatosan, kivévén a első s második évfolyambelieket, kik magyarul még nem tudnak. Az iskola, tanitóinknál jó kezekben van, tanítóink a nem magyar ajkú vidéken a magyarosodásnak buzgó apostolai, a hazafias érzületű evang. nép pedig szereti, óhajtja, kívánja, hogy gyermekei a haza nyelvét megtanulják. Hathatósan elősegíti a szülők ezen kívánságának teljesedését, a tanitók ezen munkáját a vidék magyaro-