Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Hetvényi Lajos. Vallásoktatás a középiskolák felsőbb osztályaiban
testvéreink egyik értekezletén. Lehetetlen, hogy" az az ifjú, az a hajadon, a kiben ekként ápoljuk az evangéliumi szentegyházunk iránti kötelességei? tudatát, néhány esztendő múlva hűtlenné legyen az ügyhöz, melynek csak az imént esküdött megindult lélekkel hűséget. Ugyanaz az elv vezessen középiskolai vallásoktatásunknál is, ez intézetek nevelik középosztályunkat, azokat az elemeket, a melyek egykor hazánk s egyházunk sorsát intézik. Jaj nekünk, de százszorosan jaj a nemzetnek is, ha ezek közömbösökké válnak, ha nem sikerült vérükbe oltanunk evangéliumi szent vallásunk drága igazságait, az ősök: hitbuzgalmát és áldozatkészségét, melylyel javaikról, életükről is készebbek voltak lemondani, hogysem megtagadták volna hitüket. Semmi fáradság sem sok, semmi áldozat sem nagy e czél érdekében. S nem is olyan nehéz az, mint sokan tán gondolják. A középiskolák többnyire lelkészi állomásainkon vannak, úgy hogy a lelkész veheti kezébe mindenütt a növendékek tanítását. Tegye ezt buzgón, odaadással; hiszen alig van hálásabb tere, mint az a művelt ifjúi lélek, a mely úgy is tele van lángoló lelkesedéssel minden iránt, a mi szép, jó és igaz. S mikor saját egyháza tanításaiban és történelmében mutatjuk fel előtte emez eszmék incarnatioit, lehetetlen, hogy hatalmas evangeliomi önérzet ne fejlődjék nála, a mely alig várja, hogy tettekben is megnyilatkozhassók. Ilyen haddal azután a győzelem biztos reménységével indulhatunk meg a jelen átmeneti időben elveszett sánczaink visszafoglalására, a jövő a mienk 1 Ezekben kivántam jellemezni az egyházpolitikai törvényeket s azoknak hatását vallási ós egyházi életünkre. Szentegyházunk szellemének diadalát hirdetik azok s hatásuk is — az átmeneti idó veszteségei után — csak áldásos lehet, mert minden külső kényszertől megszabadítva, mélyebbé, bensőbbé, igazabbá teszik a vallásos életet s új, hatalmas tevékenységet vonnak maguk után az egyházi élet egész vonalán, csak az őrizők ne csüggedjenek! J ÀNOSSY LAJOS. mert a magyer haza, a magyar nemzet iránt való hűtlenséget kánoni vétségnek bélyegző „Egyházalkotmányunkkal" kezünkben, felemelt fővel nevezhetjük magunkat par excellence magyar nem zeti egyháznak, — tőlünk sem tagadhatja meg ötvenkét esztendős ígéretének beváltását. Követeljük azt a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot, a főispáni beiktatások s az egyetemi iskolai év megnyitásának ünnepségétől fel a koronázás pompájáig az egész vonalon s követeljük az anyagiakat is, azt a 23 milliót, a mely jog, törvény és igazság szerint megillet bennünket, követeljük, ha másként nem, az összes állami eredetű egyházi javak bevonásával. Miért legyenek mostohák e hazának épen leghívebb gyermekei, miért hiányozzék épen ezeknél az eszköz, oly önzetlen, csakis a haza közjavának előmozdítására szolgáló küzdelmeikhez?! Ennek birtokában azután magasztos czéljainknak megfelelően rendezhetjük be egyházi életünket, benépesítve azt a keresztyén felebaráti szeretet áldott intézményeivel, a miknek hiányát oly sajnosan érezzük a veszendőnek indult lelkek megtartásáért vívott küzdelmeinkben, könnyithetünk népünknek terhein ; gondozhatjuk elszórtan élő híveinket, a kiket leginkább fenyeget a megtántorodás veszedelme ; megtarthatjuk népiskoláinkat, a vallásos, evangeliumi szentegyházunk lángoló szeretetétől áthatott tanárok kezébe adhatjuk középiskoláink vezetését; a tudomány minden fegyverével fölszerelt, helyüket bárhol megálló munkásokat képezhetünk az Úr szőlőjébe s kezünkben az ige, a Krisztusi szeretet fegyverével bátran fölvehetjük a harczot, szentegyházunkon a poklok mim den kapui sem diadalmaskodnak. Addig pedig imádkozzunk ós dolgozzunk. Dolgozzunk különösen a lelkipásztorkodás mezejón, melyen a jelen nemzedéket tarthatjuk meg s a vallásoktatás terén, hol a jövendőt készítjük előNe vitatkozzunk azon, ki teljesítse ezt a népisko" Iákban? a hol hű kezekben van, a hol szentegyházáért való lángoló szeretet, annak igazságairól rendithetlen meggyőződés él a tanitó keblében, bűn volna a hitoktatás elvétele tőle. Bárki végzi is, csak jól legyen végezve. Kiváló gondunkat képezze különösen a confirmátióra való előkészítés, melyet mindig maga a lelkész teljesítsen és pedig teljes odaadással, szem előtt tartva azokat az eszméket, a melyeket oly gyönyörűen fejtett ki egyet, theol. akadémiánk tudós tanára, pozsony megyei lelkészVallásoktatás a középiskolák felsőbb osztályaiban. Irta : Hetvényi Lajos fôgymn. vallástauár. Tagadhatatlan, hogy egyházunknak egyik legfontosabb ügye a vallásoktatás ; mert csak úgy
