Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Jánossy Lajos. Az egyházpolitikai törvények hatása a vallásos és egyházi életre

de nem érinti annak vallásos, egyházi jellegét, sót a végrehajtásban figyelmezteti polgárait, hogy még vallásos kötelességeik is vannak, a miknek a házasság polgári megkötésével eleget nem tettek. Az állami anyakönyvekről szóló törvény az anyakönyvek vezetését kiveszi az egyházak kezéből s azt, mint a haza polgárainak nyilvántartását, állami feladattá teszi. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény a felekezeti kényszert szünteti meg, azaz megengedi, hogy az állampolgár bizonyos föltételek mellett kiléphessen saját felekezetéből a nélkül, hogy más felekezet kötelékéhez kelljen tartoznia. A gyermekek vallására vonatkozó 1894. évi XXXII. t. cz. megváltoztatja az 1868. évi LIII. t. cz. azon intézkedését, a mely szerint vegyes házasságokból származó gyermekek nemük szerint követik szülőik vallását, kimondván azt, hogy „a bevett vagy törvényesen elismert küiömböző vallásfelekezethez tartozó házasulok, házasságuk megkötése előtt egyszersmindenkorra megegyezhetnek arra nézve, hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek." A mint látjuk e törvények mindegyike szentegyházunk szelleméből folyik; az első kettő abból, a mely azt hirdeti: adjátok meg a császárnak, a mi a császáré, a mi Istené, Istennek ; a másik kettő abból, a mely a „coge intrarel" elvét, a kényszert hit és lelkiismereti dolgokban saját kebelében sohasem ismerte s másoknál is mindig elitélte l Amazok legfeljebb a hiveinkkel való hivatalos érintkezésünk számát apasztják, de egyúttal a jövőben sok zaklatástól is mentessé tesznek ben*, nünket, az utóbbiak pedig a holt tagoktól szabadítják meg az egyházat, hogy a megmaradottak annál bensőbb, annál erővel teljesebb vallásos életet fejtsenek ki. Csak a legutolsó, a gyermekek vallásáról szóló törvény nem volt tekintettel a gyakorlati életre, csak az nem számolt a tényleges viszonyok" kai ! Ne értessünk félre, elvileg ez ellen sem lehet kifogásunk, hiszen mi sem szentebb, mint a szülőknek természetes joga, kiskorú gyermekeik felett, a kiket az isteni gondviselés bizott nevelő gondjaikra, a kikről számadással tartoznak egykO' ron az örök biró előtt. De megfeledkezett ez a törvény arról, hogy az a természetes jog csakis az egyik félnél, az evangelikus félnél áll fenn teljes érintetlenségében, minden idegen kifolyástól menten, a másik fél teljesen a róm. kath. papság, a gyóntató szék hatalma alatt áll, a mely semmiféle eszköztől sem riad vissza, csakhogy megriassza saját hivét s általa engedékenységre birja a másikat is. Kezdi mindjárt a házasságkötés előtt szokásos gyónásnál, megtagadja tőle az oldozatot, a kihirdetést, megfenyegeti az egyház kegyszereinek elvonásával a földön, a pokol minden kinjával és szenvedésével a földön túl, ha át nem téríti jegyesét, vagy legalább egyezséget nem köt vele születendő gyermekeire nézve. Csuda-e, ha megrendül az az ifjú sziv, a mely a zárdák ós szerzetes iskolák falai között kora gyermekkorától megszokta a feltétlen engedelmességet egyháza, vagy a mi evvel tökéletesen egy : papja iránt, — csuda-e, ha az ilyen kétségbeesetten vergődő lélek könyörgéseinek és rábeszéléseinek nem tud ellenállni a felvilágosultságban, mások iránti türelem szellemében nevelt s rendesen magára hagyatott evangelikus fél. Különösen mikor a mai, teljesen az érzékiség uralma alatt álló korban összehasonlítja egyházát, szegény, küzdő, folyton áldozatokat követelő egyházát, hideg: templomaival, rideg istentiszteletével, — azzal a másikkal, a mely fényben, pompában villog előtte, a mely zenés misékkel, művészi énekekkel, tömjénfüsttel vesztegeti meg a halandók érzékeit, a melynek klérusa földi jókban úszva, magához bilincselheti a társadalom minden tényezőjét, a melynek élén fejedelmi javadalmakban dúskálkodó egyházfők állanak, a kik az ország tanácsában ülnek s egyetlen szavukkal rangot, állást szerezhetnek azoknak, a kik érdekeik szolgálatába szegődnek, — a kiknek dicsőségét zengi a honi sajtó majd minden szerve s egy-egy hangzatos frázisát tele torokkal kürtöli világgá, egyszeriben elfelejtve minden bűnt és vétket, a mit — tisztelet a kevés kivételnek, — ez a sötét szervezet a nemzeti egység, a nemzeti szabadság ós haladás ellen elköve • tett és folyton elkövet. Csuda-e, ha ilyen közszellem emlőin növe^ kedve, jegyesének rábeszélésére és könnyeire még a műveltebb protestáns is megtántorodik s ha maga megmarad is egyháza tagjának, könnyelmű, megegyezésével egész nemzedéket szolgáltat ki annak a hatalomnak, a melynek egyetlen érdeke az önérdek, a mit hazája romlása árán is kész megmenteni. Az 1894. XXXII. t. cz. mikor a reversálisok korának visszaállításával, szabad teret engedett ama hatalmas szervezet lélekvadászatá-