Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Szlávik Mátyás. Nyílt levél a külföldi ösztöndíjasok ügyében

Alig 2 éve megjelent szives Tájékoztatójának 20. lapján azt méltóztatik irni. „A magyar ifjak által leginkább látogatott egyetem ma a Saale mellett fekvő Halle." Tudom, hogy kellemetlenül fogja Méltóságodat érinteni az a hir, a mely engem, mint ev. theol. tanárt és prot. irodalombarátot valósággal megdöbbentett, s a mely abban foglalható össze, hogy a magyar theológusok kerülik legújabban Hallót, ez idén közülök ott egy sincseni Ennek a valóban szomorú hirnek a birtokába úgy jutottam, hogy most, századunk alkonyán, egyházunk és a halle wittenbergi egyetem iránt érezeít hálából, közzé akarom tenni az egyetemen 1817. óta máig megfordult magyar ifjak névsorát s igy folytatni szeretném Bartholomaeidesz adatgyűjtését az utókor számára. A „hallei magyar egylet" elnökségéhez intézett kérésemre egy Kláber Emil nevű gazdas. tanint. hallgató hazánkfia válaszolt s közölte velem a fentebbi meglepő hirt. Mi lehet az oka annak, hogy „a magyar theológusuk kerülik legújabban Hallét," s pláne, hogy „ez idén közülök ott egy sincseni?" Hisz Halléban a Cassai-Kubinyi Tanlin-féle ösztöndijak évi 600 tallérnyi, s a Poldt-féle (családi) alapítványnak évi 240 tallérnyi kamatja áll a magyar ev. theol. ifjak rendelkezésére?! Miért nem keresik fel hát Hallét? Hisz a hallei theol. fakultás ma is egyike az elsőknek a német prot. birodalomban, a hol p. o. az én időmben 10—15, sőt 18 volt a magyar theológusok száma. Vagy talán egészen át akarnók engedni a tért az erdélyi szászoknak, a kik talán ellenünk való külföldi vádaskodásaik jutalmául részesülnek újabban a nekik alpitványilag nem szóló hallewittenbergi egyetemi magyar alapítványi ösztöndijak élvezetében? Nem hiszem ós nem hihetem, hogy a szászoknak közelebb is egyik előkelő prot. német folyóiratban hangoztatott ama vádja igaz lehetne, hogy mi tanárok Eperjesen, Pozsonyban vagy Sopronban megtiltanók a mi theol. ifjainknak a németországi prot. egyetemek látogatását, holott köztudomású, hogy máig is fenntartjuk és ápoljuk a német prot. theológiákkal való szellemi összeköttetéseinket, ezekből s a német egyházi irodalomból táplálkozunk a szószéken, a kathedrán ós az irodalomban, ösztöndijainkkal elősegitjük és buzditjuk a külföldre való járást, szivesen látjuk és támogatjuk a német prot. egyetemeken való tanulmányozást, s hálásan fogadjuk német prot. testvéreink irántunk tanúsított jóindulatát. Mi több : gondosan ápoljuk és fejlesztjük a német prot. külfölddel való egyházi, irodalmi és sajtóügyi összeköttetéseinket, s azt szándékozunk tenni a jövőben is. Másutt kell tehát keresnünk okát annak, hogy ifjaink a halle-wittenbergi egyetem nagyhírű theol. fakultását legújabban nem látogatják. Azt hiszem, nem tévedek abban, ha annak okát a theológusok létszámának — általában észlelhető — ijesztő megapadásában s az> ez által szükségs'/erűleg előidézett pap hiányban keressük. Alig, hogy végeznek a mi ifjaink^ rögtön állást kapnak, vagy káplánokúi alkalmaztatnak. A pap- ós káplánhiány kétségtelen, s ezen csak az egyházszeretet fokozódása s talán némileg a kongrua lesznek hivatva segíteni. E tekintetben — legalább ebben az iskolai évben — a theol. pályára lépők számát és arravalóságát tekintve, a jelek már is biztatóknak mondhatók. Középiskolai vallástanárainkra vár ezen a téren szép feladat s buzgóságukat méltán el is várja tőlük az egyház. A theológusok létszámának az emelkedése egészen természetszerűleg maga után fogja vonni a külhoni prot. egyetemeken való tanulmányozás emelkedését is. A baj tehát kétségtelen s annak megszüntetéséről gondoskodnunk kell. A külhoni egyetemeken való tanulmányozást elő kell mozdítanunk, mert ellenesetben egyházunk fogja annak kárát vallani. Ép azért méltóságod elé, mint egyházkerületi felügyelő s főleg mint a vallás- és közoktatásügyi m. kir, minisztérium államtitkára elé, azzal az alázatos ós tiszteletteljes kérelemmel járulok, hogy méltóztassék magas állásával járó hathatós betolyását felhasználni arra, hogy a jövőben a német prot. tudományegyetemeknek theol. ifjaink által való látogatása nagyobb mértékű legyen ; a mi közelebbről a halle-wittenbergi tudományegyetem magyar alapítványi ösztöndijaira vonatkozólag, szerény nézetem szerint talán úgy volna lehetséges, ha az eddigi megszorításokkal szemben azoknak évi kamatjai — természetesen az egy theológusnak szólló P o 1 d ti a nu m-féle családi ösztöndijat kivéve annyi theológus között osztatnék fel, a hányan tényleg ott tanulnak. Méltóságod eddigi eljárásához hiven a magas kormány útján meg fogja találni útját-módját annak.