Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hörk József. Az egyházi anyakönyvek vezetéséről stb.

{485 mivel nem is egyházunk összes bajait akarjuk itt szellőztetni, hanem csakis azok egy részével behatóbban foglalkozni 1 Lépjünk közelébb tárgyunkhoz ós nézzük, hogy a polgári anyakönyvvezetésből és az azzal kapcsolatos dolgokból egyházunkra kiáradó hátrányok miképen volnának elenyésztethetők s illetve: miképen kellene esetleg változnia a mi egyházi anyakőnyvvezetésünknek, hogy az továbbra is szolgálhasson egyházunknak? Tagadhatatlan dolog, hogy midőn a tridenti zsinat a szülöttek, esketettek és később a tartományi zsinatok az elhaltak anyakönyvbe vezetését a lelkészeknek kötelességévé tették, — fontos egyházi érdekek megóvását, — mondjuk szolgálatát bizták reájok. Ezért vették át eleink az evangélikusok, a protestánsok is, legelői 1533-ban Nürnbergben, ezen üdvös szokást! — És később, midőn az állam az anyakönyvek végtelen fontosságáról meggyőződött, ezért vette gondozása és legutóbb teljes mértékben való szabályozása és vezetése alá azokat I — És az állam e tekintetben csak a maga jogával élt ! — Hiszen ő a jog, a törvény őre ! — Neki kell mindazt ellenőriznie és szabályoznia, a mi polgárainak jogi viszonyait befolyásolja, meghatározza! Mivel azonban az állam az egyházi anyakönyveknek, ekképen nálunk legutóbb az 1827-diki 23-dik t. cz. és főleg az 1878 diki 5-dik t. cz. 397-dik § a és az idevágó kormányi, ministeri rendeletek útján (főleg az 1818. apr. 7dikén kelt 9449. sz. a. rendelettel,) 1872. máj. 4. 10,696. sz. a , 1876. 17,134. sz. a., 1879. jan. 12. 889—78. sz. a. (és 1869. márcz. 11. 1940. sz. a. rendelettel a névváltoztatásokra nézve) — az egyházi anyakönyveknek polgári-, állami-, jogi hatályt tulajdonított és épen csakis azért tekintette azokat közhitelű oiunányoknak: — most, hogy ezt a jogi értéket megvonta tőlük, — mi maradt meg? — Mondjuk meg nyiltan és egyenesen : az egyházi anyakönyvek elvesz" tették jogi jelentőségüket és. most már csak pastorális jelentőségük van! Mi következik ebből? 1. Először következik az, hogy most már ezen szempontból vezetendők az anyakönyvek, tehát esetleg ezen szempontból, ehez képest módositandók is. Az eddigi rovatok inkább statistikai és. főleg jogi természetűek voltak. Most ezen természet, ezen jelleg, átszállott a polgári anyakönyvekre s az egyháziaknak — megmaradt — az úgynevezett „Seelen-register" jelleg, melyet már a r. kath. egyház régebben is fontosnak tekintett, midőn „De statu animarum" kivánt kimutatást és melyet a mi protestáns egyházunk egyes egyházi és világi hivei is régebben szorgalmaznak már: Egyházi törzskönyvek czimén, melybe minden egyházilag fontosabb családi adat, a hivek minden előforduló s a lelkipásztori gondozás tekintetéből fontos, életviszonya, körülményeinek, állapotának változása bejegyzendő volna. 2. Következik másodszor az, hogy fokoznunk kell a lelkipásztori gondozást a pastoralis curát. Mert az tagadhatatlnn, hogy az által, hogy a törvény az anyakönyveket kivette a lelkészek kezéből, egy hatalmas lelkipásztori eszközt vont el hatalmuk alól. A lelkész az anyakönyvbe iktatáskor a család viszonyairól értesülhetett, azokra a maga befolyását gyakorolhatta. Igaz ugyan, hogy még mindig megmaradt azok erkölcsi, mondjuk egyházi jelentősége s ezen jelentőségüket a lelkész a hivek előtt ki is fogja emelni, — de tagadhatatlan, hogy a mai körülmények között kétes azoknak teljessége, minden irányban való hitelessége, pontossága, mert a lelkésznek, a mint ma a dolgok állanak, nincs módjában minden hozzájok, beléjök tartozó adatnak megszerzése. Természetesen helyes dolog lett volna, ha az állami, a polgári anyakönyvvezetők köteleztettek volna minden egyes tételnek, adatnak az illetékes lelkészszel való közlésére — és tudjuk, hogy egyházi főhatóságunk, az egyetemes gyűlés, tett is lépést e tekintetben és fölkérte a kormányt az 1896-iki közgyűlésből az ez iránt való intézkedésre. Azonban a vallás- ós közoktatásügyi miniszter 1898. szept. 7 én 3052. elr. sz. a. — mint az egyetemes gyűlésünk 1898-iki közgyűlési jegyzőkönyvének 91-ik pontja mutatja, — ezen kérelem teljesítését megtagadta. Már most mi folyik ebből? — Az, hogy az egyes anyakönyvi tótelekről a lelkészek csak a tanúsítványok útján, melyek minden egyházilag fontos kérdésre nem, — de csak a száraz tényekre terjednek ki, — vagy pedig csak a hivek előttök tett nyilatkozataiból értesülhetnek. Hogy ezen az úton teljes ós pontos értesülésök nem lehet, — az bizonyos! Azon út pedig, — melyre a fentebbi rendelet a lelkészeket utasitja, — midőn azt mondia: .az anyakönyvbe az anyakönyv-