Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Név nélkül: - Ihász Lajos életrajza

tetteit a legújabb történet jegyezte fel. Édes anyja Artner Karolina Sopronból, szinte régi nemesi család sarja. Elődei várkapitányságot (comes) viseltek, az egyházi téren buzgólkodtak, jelentékeny anyagi áldozatokat hozva vallásukért. Első oktatását, mint magántanuló a szülői háznál nyerte. 1863-ban Pápán a ref. gymnásiumban kezdette meg középiskolai tanulmányait Váli Ferencz, a kitűnő tanár és paedagógus házánál és vezetése alatt. Az 1866. évben a soproni főgymuásiumban tanult. Az 1867. ós 68. években újból Pápán látjuk a kitűnő tehetségű és vasszorgalmu ifjút, s gymnásiumi tanulmányait is itt végezte kiiünő eredménnyel. A gymnásiumi tanulmányok bevégzése után 1869 ig Pozsonyban, 1870-től pedig 1871-ig Pápán volt joghallgató. A jognak jeles eredménynyel való elvégzése után 1871-ben Győrött és Bécsben, mint huszár önkéntes tett ele" get a 7. és 5. huszárezrednél hadkötelezettségének. A katonáskodás után az első évben MagyarÓvárott és Keszthelyen, a második évben MagyarÓvárott végezte a gazdasági tanfolyamot kitűnő eredménynyel. Az alapos kószűltségű és tenni vágyó ifjút boldogult édes atyja lórintei birtokukra küldötte gazdálkodni, hol a régi elhagyott állapotban levő birtok az új gazda kezei alatt csakhamar virágzó karba jutott. 1887-ben. mint népfelkelő részt vett a szervezett népfelkelő tiszti tanfolyamban, melyet kiváló jó eredménynyel elvégezve tiszti rangot nyert. Már lórintei gazdálkodása idején az ajkai ág. h. ev., később Hathalmon a bakony-tamási gyülekeíetek tisztelték meg azzal, hogy felügyelőjüknek választották. Mint az egyházi ügyek iránt mindig élénken érdeklődő s áldozatkész férfiú az 1889. évben boldog emlékezetű Rupprecht Lajos helyére kerületi gyámintézeti világi elnöknek választatott meg, mely hivatalt hiven, lelkiismeretes buzgósággal a mai napig viseli. Időközben Földváry elhunyt pestmegyei alispán helyébe az egyetemes gyámintézeti központi számvizsgáló bizottság elnökévé is megválasztatott, mely tisztséget szinte viseli mai napig. Az 1892. évben a zalai egyházmegye választotta meg nagy lelkesedéssel felügyelőjévé. Mint felügyelőnek Zalában főczólját képezte, hogy a szólók elpusztulásával nagy szegénységbe jutott egyházmegyét, a pusztulástól megmentse, mely buzgó törekvését Istennek segítségével szép siker is koronázta. Ezen egyházi és nemzetgazdászati nemes buzgalmáért és a köztéren tanúsitott egyéb kiválá érdemeiért Ő felsége részéről az 1898. évben a Ferencz József rend lovagkeresztjével dekoráltatott. 1889-ben tette át lakását Lőrintéről Hathalomra, hol birtokát kiváló szakképzettségével utánnalátásával elsőrangú gazdasággá tette. Mint kiváló gazda nagy tekintélynek is örvend, gazdatársat az ő véleményére mindig szivesen hivatkoznak. Vallásos buzgóságának áldozatkészségével állított már eddig is nagyon szép örök életű emléket. A következő nagyobb adományok tesznek tanúságot vallásunk szent ügyéért való nemes lelkesedéséről. A prot. árvaházra 800 koronát, veszprémmegyei gyámoldára 600 koronát, a kerületi gyámoldára 1000 koronát, a dunántúli püspöknek az országgyűlés főrendi házában való szereplésére 1200 koronát, a Luther-társaságnak 200 koronát, a soproni főiskolának 200 koronát, a kőszegi leányiskolának 1000 koronát, az erdélyi közműv. egyletnek 1000 koronát, a dunántúli közműv. egyletnek 200 koronát, a pápai ref. főgymnásiumnak 1000 koronát, a magy. prot. irod. társaságnak 200 koronát s mint ker. gyámintézeti elnök évenként 200 az utóbbi két évben 300 koronát adott a gyámintézet czéljaira. S ezenkívül a hol nemes ügyet pártfogolni, gyámolítani kellett, ő mindig az, elsők között van áldozatkészségével. Apostoli buzgalmú elnöktársával Lów Fülöp locsmándi lelkészszel, nemcsak a szegény egyházakat látogatta meg személyesen, hogy bajaikat tanulmányozva s felismerve a gyámintézet által segélyt nyújtson, nemcsak hogy évenként részt vesz az egyetemes gyámintézet vándorgyűléseiben, hanem hitsorsosai, kiválóan pedig evang. egyházunk iránti lángoló szeretete még egy nagy lépés megtételére is felbuzditotta őt. Midőn ugyanis a nemzetiségek, különösen pedig az erdélyi szászok, Németországban a Gusztáv Adolf vezérfiai előtt azzal vádolták hazai evang. gyámintézetünket, hogy soviniszta; s mint ilyen a szeretet filléreit csak azoknak osztogatja, akik nemzetiségüket árúba bocsátják, a többieket pedig kizárják a jótéteményből, ami majdnem szakadást idézett elő; — önként vállalkozott azon nagy feladatra, hogy elnö'ítársával kiment Németországba, s eloszlatta, megszüntette a vezetők szivében a felkeltett bizalmatlanságot. Az ellenséges indulat