Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Magyar egyháztörténeti monographiák. Ism. Kovács S.

76 "kifejlett egyházak életében keresi csupán s határukon kivül hatását nem nyomozza. Pedig, ki tagadhatná, hogy a protestáns egyházak határain kivül is él és hat a protestantismus. A kulturális, politikai, gazdasági élet jó ideig életfelfogása után igazodott s a másfél ezer éves multu katholikus egyház is érezte ifjitó erejét. A kiadott kötetben négy monográfiát találunk. Tárgyban, feldolgozásban, irói stilben különbözők lévén a tartalom változatos és a szerkesztés szerencsésnek mondható. Az első Zoványi Jenő .Magyarországi superintendentiák a XVI. században" czimű műve, a reformatio második nemzedékének korából s az egyházi szervezet reformálása s megalkotása köróból meriti tárgyát. Félig-meddig a földrajzíró munkáját is végzi Zoványi, a midőn megpróbálja kijelölni az egymásra következő vagy egymás mellett fennálló superintendentiák határait. Az egész dolgozatot előkelő, szigorúan tárgyszerű előadás jellemzi. Ez az objektivitás a négy iró közű! talán Zoványiban van meg leginkább. Adatait hideg egykedvűséggel veti mérlegre s oly nyugalommal olvassa le az eredményt, mintha pusztán thermometerről ós egy szoba hőmérsékletéről volna szó. Következtetéseiben óvatos s a protestáns superintendentiák keletkezését helyesen magyarázza abból, hogy a megszűnt vagy betöltetlen róm. kath. püspökség területén lévő protestáns eklózsiák szükségét érezték annak, hogy a közösség kifejezéseképen superintendensük legyen, a kit közbizalom állasson hivatalába. Később, midőn az egységes protestánsságot (egyházról nem igen lehet még akkor beszélni) a reformatio űjabb s radicalisabb irányainak, a calvinismusnak és unitarismusnak megjelenése megbontotta, a superintendentiák határai megzavarodtak s folyton változtak. Teljes megállapodás nem igen jött létre a XVII. század vége előtt, a mikor a katholikus renaissance mozgalma a protestantismust legyőzte s kisebb területre szorította. Ettől fogva nem a történelmi hagyományhoz való ragaszkodás volt a superintendentiák alakulásának főirányelve, hanem az egyes vidékek és országrészek népessége. Így a superintendentiák számának és területének változása tulajdonképen egyik irányjelzője a reformatio történetének ; a mozgalmas és idealista XVI. században a protestantismus, mint győzelmes hóditó hatalom jelenik meg s pusztán jövetelének hirére megnyílnak a városok kapui, leomlanak az ellenséges bástyák; a XVII. század a nehéz mérkőzés, élet-halál harczideje, melynek végén, erőtlensége tudatában száz sebtől vérezve meghajol a győztes előtt s a & igazságot a jövőtől várja. Azonban Zoványi munkája a XVI. századbvli superintendentiák alakulásában és változásaiban azt a belső, láthatatlanul működő szellemet nem ismeri föl, nem próbálja meg a reformatio, később a kalvinismus s az unitárius irány hódítását szemléltetni előttünk, pedig — azt hiszem, ez lett volna a legérdekesebb. E nélkül munkája hasonlít az olyan emberi testhez, a hol a csontváz teljesen ép, de a hús ós vér hiányzik, az erek nem vernek, az idegszálak érzéketlenek. Tudjuk, hogy a reformatio történetében épen a lutheri és kalvinista reformatio érintkező pontján temérdek vitás pont van, ópúgy az unitáriusság hódításakor. Ennek tisztázása napjainkban, a mikor pusztán a szenvedólytelen tudásvágy vezet bennünket s kutatásaink eredményét felekezeti érdek vagy elfogultság nem birja többé módosítani, nem volna nehéz. Nem volna különösen Zoványinak, a ki szigorú objektív kritikájának jelen dolgozatában szép bizonyságát adta. Érdekesebb dolgozat Révész Kálmáné, a ki egyik elődjének Gyöngyösi Pál kassai papnak esetét irta meg. Egy tanulságos adat a XVIII. század vallási életéhez, a mikor az eltipró fél fen— héjázó dölyfe s telhetetlen hatalmi vágya mindéit lépten-nyomon összeütközik a legyőzöttek elkeseredésével s helyenkint fellángoló bosszúvágyával. Gyöngyösi temperamentum dolgában mit sem különbözik ellenfeleitől, épúgy ég benne a gyűlölet, mint kíméletlen üldözőiben s bár jog szerint méltatlanul Ítélték el, sorsa nem lehetett más. Nagy összeütközések, szenvedélyes harczok idején minden gyóző ártatlan, s a jog alapján áll s minden legyőzött bűnös, a ki legfölebb kegyelmet várhat. Az igazat megvallva, nincs okunk csudál kőzni azon, hogy Gryöngyösibő 1 kitört az évekig elfojtott gyűlölet. Művelt ember volt (életét, mint egyetemi tanár fejezte be Odera Frankfurtban), a kinek kétszeresen fájt minden ostorcsapás, a mi üldözött egyházát érte. Lelkét harag emésztette, ha templomot foglaltak el, iskolát zártak be, könyvektől fosztottak meg papokat, tanítókat s mesterséges hatalmi eszközökkel meggátolták a protestantismusnak még irodalmi úton való védekezését is. A néma szenvedés ideje nehezebb és keservesebb kereszttel látogatta meg a protestáns egyházakat, mint a megelőző század. A judicium delegatum