Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Társulati értesítő

300.000 frtot. Nos, joggal kérdezhetjük tehát most már mi: hol itt az igazság?' „Cirkevné Listy" Degenaráltak ezimű vezérczikkében a következőket mondja : „A honti egyházmeg)e felügyelőjének, Semberynek elhalálozása az evang. egjház esetén tátongó mély sebet takart fel, a szelhmi pusztaságot és hit ürességet t. i. egy oly osztálynál, a mely még nem régen nagy szerepet játszott, néhol még ma is szerepel és szerepelni akar tovább is a mi evang. egyhazunkban, lőleg pedig a mi tót gyülekezeteinkben. Sembery 54 éven át volt a honti egyházmegye felügyelője. Mennyi jót tehetett volna egy hithű, földi javakkal oly bőven megáldott férfiú ! S mit tett ő ! E lapnak tudósítója az ő 54 éves felügjelői működéséről ezt írja : ,.0 sohasem adott kifejezést Krisztusban vetett élő hitének, soha bizonyságát iránta való forró szeretetének, a mely cselekedetekben nyilatkozott volna. A gyűlést mindig azon slereotjp mondással nyitotta meg: „a gyűlést megnyitom" s azzal: „a gyűlést bezárom" oszlatta el. De talán halála alkalmával tette jóvá azt, a mit elmulasztott életében s talán megemlékezett annak az egjházrak a szegénységéről, a melynek elöljárója volt egy fél századon keresztül? A milyen az élet, olyan a halál is. Milliónyi vagyonát a F. magyarországi közm. egyletre hagyta. Az ilyen Sembery forma embereink — sajnos — csapatostúl fordulnak elő a mi gyülekezeteinkben, esperességeinkben és kerületeinkben, úgy hogy az ember, ha a történet lapjain nem olvasná, el sem hinné, hogy ezen „gyűléses" evangélikusok apái olyan hithősök voltak, a milyeneknek a történet elénk állítja és hogy ilyen dicső hittel és szeretettel teljes és áldozatkész ősapáknak ilyen törpe epigonjaik legyenek. Az öreg emberek mesélik nekünk, hogy azok a régi urak, a kiket csak „tekintetesekének és nem „nagyságos urak"-nak szólitottak, egész más patrónusai és felügyelői voltak az egyháznak, mint sokan a maiak közül. A hol nem volt templom, ott az ó kastélyaikban gyűjtötték össze a híveket; ha a kedvezőtlen időjárás miatt nem mehettek az anyaegyház templomába: ók magyarázták nekik az Isten igéjét, vagy olvastak fel prédikácziókat ; szép időjárás mellett pedig ők magok elől igyekeztek az Istenházába énekeskönyvvel a hónuk alatt. Es most? Fehér holló számba megy az úr a templomba. „Hej. bizony azok a régiek urak voltak nemcsak a gyűlésekben, hanem a templomokban és a hitnek vallásában is." „Az egyházi „Eendezet"-ek és maga a zsinati törvény (59. §.) is világosan mondja, hogy az egyházi felügyelő „vallásos" legyen. A vallásosság külső ismérve általában : az isteni tiszteletek látogatása, az Úr szent vacsorájának élvezése és az egyház erkölcsi és anyagi felvirágoztatása iránt való lelkesedés. No és ha csak ezt a mértéket alkalmazzuk egyik-másik világi vezérférfiúra, a mi gyülekezeteink, esperességeink és kerületeink egyikmásik felügyelőjére, nem kell-e azt mondanunk: tekel, megméietettél és könnyűnek találtattál vala ! Hiszen az általánosan tudva van, hogy az evang. világi urak nem járnak a templomba, nem járulnak az Úr vacsorájához és — tisztelet a kivételeknek — legrosszabbul fizetik az egyházi adót. úgy hogy nem régen az n-i egyház telekkönyvileg volt kénytelen biztosítani magának egy sokat dicsőitett férfiúval szemben a 600 frtot kitevő s évek óta fennálló egyházi adó hátralékot." „A liéí" krónikása Neokatholicizmus C'/im alatt legújabban azt irja : Az új karácsony, új evangéliumát a JózsefYáiosban irják, a jezsuita templomon túl, a külvárosi kávéházakban, korcsmákban. Írják pedig az elemek, kiknél a krisztusi megváltásból csak az istálószag maradt meg. A három királyok, az Asbóth Jánosok és Eszter h ázy Blóriczok befogják orrukat s ijedten menekülnek az új bethlehemí csillag elől. A klerikális arisztokrácziának vigyorogva kerekedik fölébe az ultrámontán demagógia. A klerikálisok beszéde a szocializmusnak a tekintélyek tisztelete által való orvoslásáról ; — nevetséges mesebeszéd. Az igazság az, hogy a most kiforró, „neokatholicizmus,'* ez a szentekvizes anarchia ép úgy felrobbantja a régi rendet, mint a petróleumos. Bátran kiáltja már oda a főpapoknak, főnemeseknek, az aranygyapjúnak: veletek ha lehet, ellenetek, ha kell! Hjah, a szellemeket könnyebb felidézni, mint szolgálatban tartani ! Az Eszterháziak és Hornigok nem hiába tanították embervadászatra a hecczkáplánokat. A harapó ebfogakat már érzik saját selyemharisnyás bokáik is. A míg uszították őket : „magyar leventék" voltak; most, mikor le akarnák fújni a hecczet. „udvari kegyekben sütkérezőknek" nevezgetik. Esztergom már le is nyelte a néppártot admoneáló Eszter házi Móriczot. A néppártot ne tanítgassák ! Az ultramontán demagógia tudja mit csinál. Tudja, hogy a katholicizmus, melyért ő harczol, alapjában a világuralom, mely mint hajdan kibékült a királysággal, nemrég a köztársasággal, megbékül a socializmussal is. A mai forradalmak közt a legmesszebb néző, mely a többit eszközül használja a parlamentben is és azon kivül: — a neokatholicizmus. A pápaság újjászületéséhez vetik már az ágyat: az ultramontán jezsuitizmus, a hecczkáplánok és a klerikális arisztokráczia. Es a papság megifjodva fog újraszületni, mert hatalma a „kősziklára" építtetett: — az emberek gyenges é g ó r e. " Az ily ezimíí s lapunk által is melegen ajánlott könyvnek: „Ádventi és Böjti Tanítások prot. lelkészek és tanítók használatára Incze Dániel és H e r e p e i Gergely ev. ref. tanár és