Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Dr. Pröhle Vilmos. Az evangelium Japánban
(Síi sögun egy évi gondolkozási idót kért, ügy hogy Perry 1854-ben újra visszajött még erősebb hajóhaddal s mérsékelt, komoly magatartásával sikerült a dolgot annyira vinnie, hogy a szerződést aláírták, miután a derék tengernagy minden szavával és cselekedetével igazolta, hogy barátságos, nem ellenséges szándékkal jött. Perry expeditiója lón kiinduló pontja japán legújabb dicsőséges történetének, kiinduló pontja annak a páratlan gyors haladásnak és fejlődésnek, melyet Európa méltán bámul s mely Dai Nippont az európai hatalmak veszélyes vetélytársává tette Kelet-Ázsiában. E hatalmas fellendülésnek legjelentékenyebb mozzanatai az 1868-diki forradalom, a sögun bukása s a mikado restauratiója, — Szaigo Takamori lázadása 1877-ben, az alkotmány kihirdetése 1889. február 11-dikén s a japán-khinai háború 1894-ben, eme mozzanatok pedig nagyjelentésűek az újabb keresztyén missiói munkásság történetében is. A hittérítés csak akkor indulhatott meg, midőn 1859-ben több európai hatalom sürgetésére megengedték, hogy a szabad kikötőkben, az erre kijelölt városrészekben az idegenek állandóan letelepedhessenek. Ekkor küldötte missiói útra az Egyesült Államok protestáns-püspöki egyháza Ligginst és Williamst az Egyesült Államok presbyterianus egyháza, a nagyérdemű Dr. Hepburnt, ki már előbb Khinában működött, az Egyesült Államok németalföldi református egyháza 2) Brownt, Verbecket és Simmonst, és 1860-ban az amerikai Baptista Szabad-Missió-Társaság 3) Goblet, ki már Perry expeditiójában is részt vett. Ezek voltak a protestáns missio egyedüli képviselői Japánban 1869-ig. A római katholikus missiót a Congregatió de propaganda fide indította meg 1861-ben Kiusü szigetén keresve a kapcsolatot a jezsuiták XVI. századbeli működésével ; mig az orosz orthodox egyháznak terjesztesén Nikolai püspök kezdett dolgozni 1862-ben Hakodatéban. Ezek után a protestáns missió munkásságára fordítva főfigyelmünket, annak eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze. 1859-től fogva meg volt ugyan engedve az idegeneknek a Kanagawában, Jokohamában, Kö*) Duteh Refoimed Church. 3) Baptist Free Mission Society. bében, Nagaszakiban és Hakodatéban való letelepülés, de a kereszténység elleni tilalom még feltétlenül érvényben maradt s a szigorúan megszabott határt idegen át nem léphette. A missionariusok japán nyelvmesterre is csak nehezen tehettek szert, s ha akadt olykor valaki, a ki e munkára vállalkozott, az is ott hagyta őket, mihelyt vallási dolgokra terelték a beszédet. Ily körülmények között az első tiz esztendő (1859—1869-ig) inkább csak előkészülés volt a következendő, nagy hatású missiói munkásságra. Ezen idő alatt készültek el az első vallásos iratok, melyek később oly gazdag gyümölcsöket termettek, 1867-ben pedig a nagytudományú Dr. Hepburnek japánangol szótára jelent meg Sángháiban, mely alapvető munka megbecsülhetetlen kútforrása Ion a japán nyelv tanulásában fáradozó hittéritőknek. 1861-ben a sögun tizenkét fiatal embert küldött Kanagavába, hogy az ottani missionáriusoktól angolul tanuljanak. A hittérítők természetesen a bibliát választották olvasókönyvül, a minek, ha egyéb nem, legalább az az eredménye megvolt, hogy az illető ifjak megismerkedtek a szentirással s a tőlük kérdezősködőknelí jobb feU világosítást adhattak, mint a kormány tilalmai, melyekben a keresztények „gonosz" és „veszedelmes" sectáiról volt szó. Hepburn is gyűjtögetett maga köré apró, elhagyott gyermekeket, kikből később a keresztény gyülekezetek első, oszlopos tagjai lettek. Nagyon kedvező hatást tett nem egy missionáriusnak. azonbán itt is első sorban dr. Hepburnnek orvosi működése. Többen irtak földrajzi, történelmi könyveket iskolai használatra, melyekbe mintegy feltűnés nélkül szőhettek keresztyén elveket s vegyes mondásokat, a tanulók figyelmének felkeltése végett. A kormány kapott az űj könyveken s elrendelte használatukat a saját iskoláiban. Hogy ez sem volt kárbaveszett munka, azt is meglátjuk, ha majd Nisimáról, a japánok apostoláról fogunk megemlékezni. Keresztelés azonban csak nagy ritkán történt. Az első japán, a ki a keresztséget felvette, Jano Riu volt, Ballagh. hittérítőnek japán nyelvmestere Jokohamában. Szivében már régen Jézus hive volt, de megkeresztelkedni csak akkor mert, midőn honfitársaitól már nem kellett félnie: halála óráján a viszontlátás reményével vigasztalva siró szeretteit.
