Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Szókratész

(Síi — Meglehetős régen. „Miért nem költöttéi fel mindjárt, miért ül­tél hallgatja mellettem?" — Zeüsre ! nem én, Sokrates. Bár én se volnék oly álmatlanságban és búban De téged régen csodállak, nézvén mily édesen tudsz aludni s akarva nem költöttelek fel, hogy időd minél kel - >mesebben múljék. Azelőtt is egész életedben boldognak Ítéltem elmédet, de még inkább annak ítéltem ezen reád szakadt szerencsétlenségben, hogy mi nyugodtan viseled azt . . . Kár is volna, Kritón, az én koromban azért bosszankodni, hogy már meg kell halni 1 ... De hát miért jösz ily korán ? — Szomorú hírt hozok Sokrates . . . „Mi hír az? Tán Delostól megjött a ha­jó? . . ." Kritón megvallja, hogy már közeleg . . . Azért jött, hogy Sokratest szabadulásra híjjá. Az őrt megvesztegette, kész az út . . . Sokratesnek ez alkalmat ád, hogy most Kritónnal a köteles­ségről elmélkedjék ... s kimutassa neki, hogy nem szökhet el, mert megsértené a törvényt, a mely őt elitélte s önnönmagát ... A megható párbeszéd végén aztán igy szól barátjához : Légy meggyőződve, édes barátom Kritón, hogy azt, a mit neked mondottam, folyton mint a korybantok sípját hallom bensőmben s viszhangjától nem is hallhatok egyebet. Tudd meg, hogy az ellen, a mint meg vagyok győződve, hiába beszólsz . . . Azonban ha mégis gondolsz valamit elérni — ám szólj ! — Nincs mit mondanom, Sokratesz . . . „Hagyj tehát békét Kritón s tegyünk úgy, miután úgy kalauzol az isten!"*) Harmadnapra a delosi hajó megérkezett. — Ott állott tehát Sokrates előtt a méreg pohár, a melyre 4 évszázzal később a nagy galileai azt mondotta: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem a pohár ; mindazáltal ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint te!" Sokrates is igy mondta azt Kritónnak: „Tegyünk úgy, miután úgy kalau­zol az isten!" Ezt az utolsó órát meghatóan írja le Plátó „Phaidon" cz. klassikus dialógusában**) s hiányos lenne ez a kis jellemrajz, ha e részle­tet mellőzném. „Ezeket mondván — beszéli Pláto — föl­kelt Sokrates s egy szobába ment förödni ; Kri­*) Plató : .Kritón " Pord Hurifalvy Pál. •*) Ford. Hunfalvy Pál. tón követé, nekünk pedig mondá, hogy marad­junk ott. S ott maradván, beszélgetőnk a mon­dottakról*) s elgondolkodánk rajta; azután elbe­szélők egymásnak a szerencsétlenségei, mely ért, azt tartván természetesen, hogy ezentúl, mint aty­jukat vesztett árvák fogunk élni. — Miután meg. fürdött, elhozák fiait, volt neki két kisebb és egy nagyobb fia —• s eljövének háza némberei: azok­kal Kriton jelenlétében beszélgetett, meghagyván nekik, a mit akart s azután elküldte őket, maga pedig visszatért hozzánk. S a nap már közel vala lementéhez, mert sokáig időzött odabenn. De nem sokáig beszólt még, midőn a Tizenegyek szolgája belópe s megállván- előtte, monda: Sokrates, el­lened nem lesz panaszom, mint mások ellen szo­kott lenni, hogy reám haragusznak és káromkod­nak, mikor a tisztviselők parancsából jelentem nekik, hogy már ideje meginni a mérget. Téged különben is ezen idő alatt legnemesebb, legszelí­debb és legderekabb embernek tanultalak ismerni : most is jól tudom, nem rám fogsz neheztelni, mert ismered azokat, kik ennek okai, hanem azokra. Tehát, mert jól tudod, mit jövök jelenteni, isten hozzád; tűrd a kénytelenséget, a mint legjobban bírod. Ezzel könyezven megfordult és kiment. Szókratesz utáua nézvén, monda : Isten hozzád is; megteszszük, a mit mondtál. S hozzánk szól­ván, úgymond : Mi emberséges ember ! Az egész idő alatt meglátogatott s néha beszélgetett velem s legjobb ember volt: most is mi őszintén sirat. De Kriton, hadd fogadjunk szót s hozza valaki a mérget, ha már ki van sajtolva, ha nincs, ké­szítse el az ember. Arra Kriton viszonza : De gondolom, még a hegyekre süt a nap s nem szállott még le. Azt is tudom, hogy mások igen későn iszszák meg a mérget s miután bejelentet­ték nekik, még előbb jól esznek isznak, sőt né­melyek még azokkal is mulatnak, kik után-vá­gyakodnak. Ne siess hát te, van még idő. — De, monda Sokrates, azok, kikről beszélsz Kritón, méltán teszik azt, mert nyerni gondolnak valamit, én meg méltán nem teszem azt, mert nem gon­dolok nyerhetni egyebet, mint azt, hogy nevetsé­gessé válnék magam előtt, hogy ragaszkodom az élethez és fukarkodom vele, mikor már elfogyott. Eredj hát, fogadj szót s ne tégy máskép. Hall­ván ezt Kritón, inte a közel álló fiúnak. Ez ki­ment s darab időig ottmaradván bejőve, magávaY hozván azon embert, a ki a mérget nyújtaná ja *) A lélek halhatatlanságáról beszélgettek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom