Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Frenyó Lajos. A középiskolai ifjúság istentiszteletei stb.

rést és megtérést gyakorolja. Legalább kétszer járuljon az ifjúság úrvacsorához az iskolai év folyamán. Járuljon pedig egyszer őszszel, egyszer tavaszszal. őszszel a reformáczió emlékünnepén, a melyen úgyis illő szünetet tartani és ünnepelni, méltóbban pedig a reformáczió emléknapját nem lehet megünnepelni, mint ha önmagunkat igyekszünk megreformálni. A tavasz azért alkalmas erre a czélra, mert az új életre kelő természet a tanulót is figyelmeztetheti új, jobb életre. A tavaszi időpontot csak annyiban határoznám meg, hogy a III. időszakban, tehát húsvét után legyen. Fontosnak tartom azt a körülményt, hogy az ifjúság a tanári karral együtt járuljon az úrvacsorához, mert az emeli az ifjak előtt annak a szent cselekménynek fontosságát ós méltóságát s hozzá teszem még, hogy ne a gyülekezettel, mert bár a gyülekezethez való tartozás igy nem nyer, de az úrvacsora családi jellege emelkedik. Felmerülhet most az a kérdés, ki szolgáltassa ki az úrvacsorát, vájjon a vallástanár maga, vagy a helyi lelkészszel, vagy a lelkész maga? A hol sok a commenicans, jó ha a vallástanárnak van segitsége, föltéve, hogy ő szolgáltatja ki, másrészt azonban annak is meg van a maga jelentősége és jó hatása, ha a tanuló a valiástanárt is ott látja, mint communicanst többi tanáraival s ha a helyi lelkész szolgáltatja ki az úrvacsorát, a tanuló ez úton is érzi a connexust a gyülekezettel. Addig, a mig a vallástanárok nem voltak, legtöbb helyen a helyi lelkész szolgáltatta ki az úrvacsorát, most nem tudom, hogy van. Én erre directivát nem adnék, hanem tekintetbe venném a helyi szokást s csak annyit mondanék ki, hogy az úrvacsorát lehetőleg a vallástanár szolgáltassa ki, hogy aztán maga e vagy a helyi lelkészszel, az már a szokástól és a viszonyoktól függjön. c) A deprecatió. Az úrvacsorához való előkészülés végett szükségesnek tartom a deprecatiót, ezt a régi, szép vallásos actust, mely intézeteinkben még itt-ott fennmaradt. Fontosnak tartom annál a viszonynál fogva, a melyben a tanuló tanárjával áll. A tanár a tanuló számára a szülő helyettese, minden rendes gyermek pedig, mikor úrvacsorához megy, megköveti szülőit, tegye ezt meg a tanuló is, illetőleg a tanulók, vagyis az 5 nevökben egy közülök s a mint a szülő biztositja bocsánatáról gyermekét, úgy biztosítsa a tanár is tanítványát, vagyis a tanárok nevében egy az ifjúságot. íme ezzel már pontjait is megnyitottam egy deprecationális cselekménynek. Kezdődjék énekkel, utánakövetkezzék kérő ima, azután jöjjön egy bocsá* natkérő beszéd az ifjúság részéről, arra teleljen egy a tanárok közül és pedig vagy az igazgató, de inkább a vallástanár, azután mondassék el egy hálaadó ima s az egészet zárja be ének. A deprecatiót, a hol meg van, vagy az úrvacsorát megelőzőleg egy nappal, vagy az nap közvetlenül előtte tartják vagy az intézet nagytermében, vagy a templomban. A helyre nézve, mivel nem annyira lényeges, döntsön a helyi szokás, az időre nézve azonban helyesebbnek tartom,., ha az úrvacsorával egy napon tartatik a deprecatió, mert akkor hatása közvetlenebb s erősebb s az ifjúnak nincs annyi alkalma annak hatását meggyöngíteni, eltörülni. Nem tartok azokkal, a kik a deprecatiót feleslegesnek tartják s azt mondják, hogy a vallásórákon elő lehet készíteni az ifjúságot az ùrvacsorára. A dolog nem áll egészen. Az órákon nem csak hogy nincs jelen mind a VIII. osztály, mivel csak egy osztálylyal van egyszerre óra, de nincs is az úrvacsora előtti napon mind a VIII. osztályban órája a vallástanárnak s nincsenek ott a tanárok, az ilyen előkészítés tehát soha sem érhet tel a deprecatióival. Azt sem fogadom el ellenvetésül, hogy az úrvacsorát kiosztó lelkész úgy is előkészít méltó élvezetére s felhív kölcsönös engesztelődésre. Bár ez igaz, még sem foglalja magában az ifjúság bocsánatkérését, sem a tanárok bocsánatigóretét. A szülő és gyermek is, ha úrvacsorához járul, elő késiül az oltár előtt méltó élvezetére, de azért a gyermek megköveti a szülőt otthon. Azért a hol a deprecatió meg van, megtartandónak, a hol nincs, behozandónak tartom. Oly alakban azonban, hogy annyira készítsen elő az úrvacsorára, mint a lelkész oltár előtti beszéde, t. i., hogy az ifjúság passiv szerepre legyen benne szorítva, nem tartom czélra vezetőnek s ha csak úgy tartanák, akkor nem is okvetlenül szükséges. A következő eszköz szintén az úrvacsorával függ össze s ez d) A confirmatiói oktatás kellő figyelemmel való kisérése. Mivel az úrvacsorában csak olyanok vehetnek részt, a kik meg vannak confirmálva s mivel á confirmatió önálló egyháztagokká avatja az ifjakat, a vallástanárnak ügyelni keli arra, vájjon növendékei rendes időben vannak-e confirmálva,.