Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Homola István: Statisztika és a Malthus-féle tanok

{556 lehet, de igazabban aligha. Nemcsak a fajfentartás, annak szeretete, hanem annak szaporítási hajlama, ősereje is, annyira be van oltva az emberbe, hogy a Malthus-féle tanok, a közgazdasági érdekek gátolhatják ugyan, de meg nem akadályozhatják azt. Azért nem tarthatjuk a czivilizátió fejlettségi fokainak a^t a törekvést, mely a természetes szaporodási életfolyamot mesterséges űton akadályozni akarja és ajánlja, sőt azt tartjuk a fejlettebb cultűra hivatásának, hogy az embert, mint Isten képét megbecsülje, ne tartsa adás-vevési eszköznek (rabszolgaság,) ne tartsa kevesebb értékűnek a lónál, mint a katonaságnál, hanem a természetes és tisztességes szaporodásnak megfelelóleg gondoskodjék a jólét eszközeinek előteremtéséről, mint azt a mai fejlett kereskedelem az áruczikkeknek kicserélésével tényleg teszi is. A mi erkölcsi érzékünk a mint tiltakozna az ellen, ha p. o. valaki a fajtalankodás, a szabad szerelem által ajánlaná a nemzetek erősödését, a népek szaporodását, úgy erkölcsileg kárhoztatjuk ós bűnnek tartjuk a magzat elhajtást, a gyermekek gondtalan pusztulását, mit nézetünk szerint a jognak is szigorúbban kellene ellensúlyozni, mint azt jelenleg teszi. A természetbe, az Isten jogaiba, az erkölcsbe és az ember méltóságába ütközőnek tartjuk az ember azon -arrogált jogait, hogy ő bizonyos számú embernek jóléte érdekében nemcsak a már szülöttek, élők, hanem még a nem is szülöttek, tehát a férfi nemző ereje ós az anya anya méhe fölött uralkodjék. Az erkölcstelenség mily sülyedésére vezetne az, ha az embert illetné meg a kiválasztási jog, hogy kinek és mennyinek van joga az élethez? Ha nem az önzetlen testvéri szeretet, mely az áldozatnál kezdődik, hanem a puszta jog volna az egyedül uralkodó és szabályozó elv az emberek között. Valóban nagyon szomorú és kárhozatos volna e világ sorsa, ha a szaporodás folytán oda kellene jutni az emberiségnek, hogy az emberek élelem hiánya miatt kannibálok módjára egymást ennék meg. Ha ez volna a végezel, úgy valóban rosszabb nem lehetett, mint az, hogy a világ s benne az ember teremtetett, űgy igaza volna Buddának, hogy jobb nem születni, mint születni, hogy legjobb a Nirvánába elmerülni, megsemmisülni. Eljő az idő, sőt talán már nem is meszsze van, midőn megszűnnek a népeket ós nemzeteket ridegen, önzőén elválasztó nemzetiségi, vallási ós gazdasági korlátok (vámsorompók) ; el kell jönnie azon időnek, midőn az ember minden emberben igazán testvérét fogja látni és becsülni; midőn ezt a földet — az egészet — közös szülő, tápláló s majdan hantjával befödő anyánnk fogja tekinteni; midón annak javaihoz minden embernek egyforma joga és kötelessége lesz ; midőn nem az erős fogja elnyomni az erőtlent, hanem a hatalmas segíteni, támogatni fogja a gyengét ós igy Pál apostol szerint egymás terhét fogják hordozni az emberek s igy töltik be a Krisztus törvényét, mely a szeretet s leszáll akkor a földre a mennyország, melyben az igazság, egyenlőség, testvériség, szabadság, békesség, irgalom és szeretet fogja boldogítani és vezérelni az embereket. Ha ezen eszményt akarja megközelíteni ós megvalósítani a tisztességes szocialismus, úgy egyetértünk vele, mert a keresztyénség is ugyanazt akarja. Ha ezen eszmény szolgálatában állna a népesedési politika és a. közgazdaságtan, úgy azt részünkről is a legszivólyesebben csak üdvözölni ós támogatni tudnánk, mert ez igazi emberi és keresztyéni törekvés, mig a Malthus-féle, a természetes szaporodást mesterséges eszközökkel akadályozni akaró törekvés önző„ végeredményében is a népeket ridegen elválasztja^ örökös háborúba vagy a Nirvánába vezet. Az ö n~ zóssel ós a Nirvánával pedig mi épen az emberiség legfőbb boldogsága érdekében soha semmi körülmények között nem érthetünk egyet. De fűzzük még tovább elmélkedésünket: tegyük fel, hogy a természetes szaporodás folytán e föld népessége annyira nő, hogy csakugyan terhére lesz az ember a világnak s önmagának,, mi történik akkor? Mi nem tudjuk; lehet, hogy akkorára fel lesz fedezve az összeköttetés a föld ós a csillagok között s itt lesznek új végtelen területek, melyeket benépesiteni kell. A semmi lehetetlenséget nem ismerő természettudománynak ezt is lehetségesnek kell tekinteni. Lehet, mi nem tudjuk, de maga a végtelenség megnyugvást ós vigasztalást is rejt magában az emberre nézve. Itt csakugyan el lehet mondani a költővel : Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér stb. s még inkább Pál apostollal: Oh Isten bölcseségónek ós tudományának mélységes gazdagsága, mely igen megtudhatlanok az ő Ítéletei ós végére mehetet-