Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Farkas Gejza. Szervezzünk nőtanítóképző intézeteket

(Síi oly sokfélék, hogy azok közül a szerényebbek is legalább is megütik, de sok esetben túlhaladják azon előnyöket, a melyeket a tanitói pálya nyújtani képes. Ezért van, hogy a tanitói pályát végzett egyéneknek is nagy százaléka soha tanitó nem lesz. Nem szükséges emlitenem : mily nagy veszteség ez — anyagiakban felette szegény egyházunkra. És nincsen kilátásunk, hogy a helyzet a tervezett fizetések rendezésével a 300—400 frt minimummal javulni fog. A tanitói contingens fogyása vagy legalább hiányos kiegészitése újabb nemzedékkel egyrészt, a tanitói állomások folytonos szaporodása más részt, hovatovább mindinkább meg fogja honositani a nőtanitók alkalmazását. S ha már az idegen intézetekből kikerült férfi tanitói nemzedék •— a kiveendők kivételével — méltó aggodalomra ad okot, annál nagyobb okunk lehet aggódva nézni az idegen intézetekből kikerülendő nőtanitók alkalmaztatása elé. Vannak ev. vallású nőtanitó praep. növendékek, a kik evang. népiskolába sosem jártak, a kik evang. hitoktatásban csak névleg részesültek, a kik egy egyházi éneket elénekelni (a könyvnólkül való tudást nem is emlitem), egy imát elmon dani nem képesek, a kiknek a confirmatioi oktatásnál egy újtestamentom, ha ugyan a kezükben volt — de a kiknek egy imakönyvük — hogy énekeskönyvről ne szóljak, soha sem volt. S ezek a nők esetleg evang. népiskolai tanitók lesznek. Az állami nőtanitó-kópzőkben még a hogy úgy, jól, rosszul, gondoskodva van a vallásoktatásról, de a kath. nópreparandiák helyén olykor nincs is lelkész, a ki az evang. növendékek vallásoktatását ellátná. Ilyen helyen a dolgot elég kényelmesen csinálják. Az otthon való lelkész felad netáni kis pensumot s ebből előtte a növendék vizsgát tesz s megvan a hittanból való osztályzat. Egyébként pedig laknak és étkeznek a zárdában, részt vesznek ott a „hittani" órákon sőt templomba kellvén járni, eljárnak a kath. isteni tiszteletekre. Mit várjon az ilyen tanitónőtől egyházunk? Mert hogy saját nőtanitó-képző intézeteink nincsenek, azért evang. szülőink gyermekei, a kik a tanitói pályára hajlammal birnak, legkisebb nehézséget sem látnak abban, hogy a már most elég bő számmal létező r. kath. apáczák által nőtanitó-képző intézetekbe lépjenek. Vannak növendékeink Esztergom, N.-Szombat. Budapesten az angol nővéreknél Nagyváradon. Sót bizonyos tekintetben még szeretik is a r. kath. intézeteket látogatni, mert ott könnyebb a tanulás — a vallással vagy éppen nem kellvén, vagy csak a legcsekélyebb mértékig bibelődniök — mikor „úgy is igen sok a tanulni valójuk I" Ki ne látná ebben az óriási viszályt? S éppen mert egyrészt nagy a szükség — másrészt nagy a veszély : ezért kell nekünk idejekorán — én azt hiszem, hogy máris megkéstünk, a kellő óvszerről gondoskodnunk s maholnap ki nem térhetünk a kérdés elől: ne szeivezzünk-e mi is nőtanitó-képző intézetet? Részemről a felelet — a fentiek alapján nem lehet más, mint : inkább ma, mint holnap I Igen, állítsunk — szervezzünk ! Erre nézve, azt hiszem, nem lesz közöttünk nézeteltérés. De egyeseket, — talán sokakat gondolkozóba fog ejteni s az actiótól vissza fog tartani a sötét háttér: a horror vacuus — a semmi. Az a minden jó igyekezetet egy csapással megsemmisitő : d e í D e hogyan, d e miből, — hisz meglévő intézeteinket sem birjuk kellőleg feltartani. Hát nézzünk egy kissé szemébe ennek a d e-nek ! Bizonyára méltóztatnak gondolni: na most fogunk hallani egy ideális hivatkozást arra a bizonyos „élő tőkére" — hiveinK kimeríthetetlen áldozatkészségére — erre azonban ne építsünk, mert a hivek áldozatkészsége ugyan még ki nem merült, de nem áradozó folyó az többé, a mely tervezett praeparandiánk hajóját erős vállain megbírná; hanem száraz időben cseppenként szivárgó forrás a sziklából, mely a hozzá esdő szomjazóknak csak nedvesített újjak hegyét teszi kiaszott nyelvükre, a mi alig ér többet egy jó szónál, egy részt vevő, gyakran szánalmas biztatásnál. Vagy gondolni tetszik, hogy utalni szándékom az immár megnagyobbodott és immár minden sebre általános tapasznak tekintetni szokott államsegélyre, közalapra, gyámintózetre stb. Miért ne? Amikor tudom, hogy főképp az államsegélynél már későn jövünk, mert az adminisztratio molochja azokat a morzsákat is elnyeli, a melyek ilyen czélra fordíthatók lennének — mondom : miért ne — bizony sem a község, sem a közpónztárak hiábavaló dolgokra nem vesztegetnék pénzüket, de ón mégis mind ezeket egyelőre combinátión kivül hagyom. Mivel ós milyen eszközökkel akarom én a