Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Jausz Vilmos. A reformatió áldása az egyházon kívül

{519 Kétségtelen tény, hogy Luther irataival és beszédeivel a félnémet nyelvnek a megalapitója ; ós még a 18. században is a szép tiszta németséget „lutheránus németségének nevezték. Nem mondhatok e kérdésben a magam részéről döntő Ítéletet ós azért csak kót német, egy kath. és egy protestáns tudósnak nyilatkozatát idézem. A protestáns tudós azt a kérdést veti föl: mi az oka annak, hogy a német nép a sok megrázkódás ós a külföldieskedós özöne daczára tisztán megtartotta nemzeti műveltségét és nyelvét? És erre igy felel: „Nálunk nem volt olyan kunyhó, olyan szegény család, a melyben ez a könyv t. i. Luthernek bibliája meg ne lett volna, a mely a tulajdonképi népnek nemcsak imádságos könyve, hanem olvasó és családi könyve volt. Az az egész szellemi világ, a melyben a fiatalok fölnevelkedtek, a melyben az öregek otthonosak voltak, a melybe a közember családi történetét, övéinek emléknapjait följegyezte, a melynek tartalmából az elfáradtak és megterheltek a napi szükségükben vigaszt és enyhülést merítettek. Ezt a háborúk ki nem irthatták, ez nemzetünknek kincse maradt akkor is, amikor tudósaink ismét latinul, műveltjeink francziául beszéltek és irtak. Falusi papjainknak, polgárainknak és paraszt családainknak egyszerű köréből, a melyben Luther bibliáját fő talizmánnak tartották, származtak a 18. században nemzeti műveltségünk reformátorai. És mikor nyelvünknek az idegen eltaszító elemektől való megtisztításához hozzáfogtak, ennek a könyvnek kiapadhatlan nyelvkincsóhez fordultak és Lessinggel fölismerték, hogy „nyelvünk annak a munkának gazdagságához képest szegény." Még lelkesebben nyilatkozik Luthernek nemzeti jelleméről és maradandó jelentőségéről egy katholikus, ámbár nem római érzületű történetíró :„Soha nem volt német, a ki népét úgy megértette volna, és a kit viszont nemzete annyira felfogott, hogy úgy mondjam önmagába felvett volna, mint ez a wittenbergi augustinus barát A németnek «zive-lelke hatalmában volt, mint a lant a művész kezében; hiszen ó többet is adott népének, mint valaha a keresztyén korszakban adott valaki a maga népének: nyelvet, nóptankönyvet, bibliát, egyházi éneket. És a mivel csak az ellenfelek czáfolták, vagy az ó munkáját pótolni akarták, az gyenge, erőtlen, színtelen volt az ó elragadó ókesszólásához képest. Ezek dadogtak, ő beszélt. Csakis ő nyomta rá a német nyelvre épúgy, mint a német szellemre saját szellemének mulhatlan bélyegét, és a németek közül azok is, a kik lelkük mélyóból gyűlölik őt, mint hatalmas tévtanitót ós valláscsábitót, nem tehetaek másként: kénytelenek szólni az ó szavával, gondolkodni az ő gondolataival." És a mi Luther nyelv tekintetében Németország számára volt, az volt szinte mindegyik reformátor saját hazája számára. Az olaszok kivételével majdnem minden nemzeti nyelvnek történetében a reformatióval új időszak kezdődik. Pázmány Péter, a jezsuita ós a magyarországi kath. egyház későbbi herczegprimása, — a kit a magyar nyelv első reformátorának tekintenek — protestáns szülőktől származott ; ós a mikor föllépett, megvoltak már a reformátorok magyar nyelvű iratai, megvolt a szentirás magyar nyelven. Ki tudja, irt volna-e ó maga magyar nyelven, vagy legalább annyit-e, ha már ellenségei nem tették volna? De bármely tudomány történetében lapozgassunk, mindegyikben a reformatiónak mélyen járó nyomait találjuk. Csak a reformatio keltette föl az igazi történeti érzéket, a mely nem kérdezi: minőnek kellett a múltnak lennie? hogy valami egyházi előítéletet meg ne támadjon, hanem csak arra tekint: mi volt a mult tényleg? Csak a protestantismusnak van meg az a szép joga s egyúttal kötelessége is, hogy a jót az ellenfélben is elismerje ; ós mivel csak az igazságot keresi, nem kell tőle félnie. Az újkor nagy törtónetirói, élükön Kan eke, protestánsok, ós ami történeti emlék a római okmánygyűjteményekben foglaltatik, azt csak protestánsok tudták művésziesen összefoglalni. Gregorovius megirta Róma városának történetét, R a n c k e a pápák történetéi. A természeti ós nemzetközi jognak megalapítói : G-rotius és Puffendorf protestánsok voltak; épúgy leghíresebb továbbfejtői : L e i b n i t z, Wolf, Thomasius, Bolingbroke és mások. Az újkori philosophiát a reformatio teremtette meg, és a bölcsészet a protestáns népek között nem is szülte azt a rideg hitetlenséget, felfuvalkodott materalismust, mint Francziaországban, vagy legalább hamarabb józanabb irányba terelte ismét az elméket. Hogy lehetne Fichtét, Hegelt, vagy épen Kantot katholikusnak képzelni? Még a hadi tudományokban is ott találjuk, mint úttörőket II. Frigyes porosz királyt és Grusztáv Adolf svéd királyt; mindkettő a taktikának mestere. Zrínyi Miklósról, a magyar költő és hadvezérről, szép történeti adoma maradt ránk. Mikor egyszer egy