Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kund Samu. A vendvidéki egyházi ínség

421 lelkészi állomásokat kellene rendszeresíteni, ha úgy tetszik, missiói lelkészi állomásokat. Úgy de attól kell tartani, hogy erre sem lesz elégséges előzékenység és jóakarat az első sorban érdekelt gyülekezeteknél, nem lesz meg a nervus rerum gerendarum, és ha mindez meglenne, a theologus hiány miatt majd nem kerülne vállalkozó. Az egyházmegye már több év óta foglalkozik a missiói körök s missiói lelkészi állomások szervezésének gondolatával. Bizottságilag kijelelte a Körök központjait oly helyeken, a melyeken túlnyomóan evang. vallású, ha papjukból, templomokból távol volt lakosokból álló községben községi vagy állami iskola van. Reményeljük, hogy a tanterem istenitisztelet czéljaira szívesen át lenne engedve, a legtöbb helyen ez idő szerint evang. valláson van a tanitó, a ki csekély dijért a kántori teendőket is elvállalhatná. A legkisebb körben (Alsó-Lendva) 233 lélek, a többiekben 600, 700, 800—1000 lélek jutna közvetlenebb lelkipásztori gondozás alá, a kik most —5 órányira vannak a templomtól, papjoktól. A kerület elismeréssel szólott a tervezetről, Lőw gyámintézeti kerületi elnök szinte méltányolta a szándékot. De hiányzik a nervus gerendarum, hiányzik az első sorban érdeklett hivek áldozatkész érdeklődése. Az 1897-ki kerületi gyűlés elfogadta az egyházmegye ajánlatára missiói központokkal Andorhegyes, Musznyát, Alsó-Lendvát, Felső-Csalogányt, Gyanafát, Urdombot, Prosznyákfát, Muraszombatot, Tótmoráczot, mely utóbbi két helyen már missiói lelkészi állomások vannak szervezve. Es felhívta az egyházmegyét jelentéstételre az iránt, mely polgári községek lennének az egyes körökbe beosztandók, mennyi az ezen beosztandó községekben ós a központban található ág. h. evangélikusok lélekszáma, (a mely kérdésre nézve az egyházmegye már 1896ban intézkedett és a jelentést most újból felterjesztette a kerülethez.) Azonban azokra a kérdésekre, hogy a missiói szórványban lakó hivek családi tekintetben tiszta vagy vegyes párok-e és külön külön hány pár, vagyoni állapotuk és foglalkozásuk tekintetében birtokos, iparos, kereskedő állandó foglalkozással biró vagy csak ideiglenesen ott tartózkodó napszámos vagy cseléd sorban lévő lakozott-e, — az esperességi közgyűlés 1898-ban nem volt képes megfelelni, mert ámbár az 1897. egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve a gyülekezetekkel tudomás és miheztartás végett közöltetett és az esperes ezen határozatra külön is felhivta a gyülekezetek figyelmét, az érdekelt gyülekezetektől nyilatkozat be nem érkezett. És igy az ügyet magok az érdekelt vend gyülekezetek odázták el egy évvel csekély órdeklődósök által. Az egyház, megyei közgyűlés pedig újból pártoló figyelmébe ajánlván a kerületnek Muraszombatot és Tótmoráczot, a gyülekezeteket újból felhivta a nyilatkozattételre. Az egyházmegye tehát megtette, a mit a maga részéről megtehet, elég jókor, de az érdekelt vend gyülekezetek nem tették meg a magok részéről, a mit meg kellett volna tenniök, a mire ismételten felhiva lettek. Ez igy van. És —ha a panaszos — jól van értesülve, a mit nem hiszek, — ez igy is lesz a nélkül, hogy legkevesebb is történnék a bajok orvoslására? Azt kivihetetlennek tartom, hogy a missiói körök mind azonnal betölthessenek, missiói lelkészekkel, mert a szükséges összeg nem áll rendelkezésre ; de meg lehet próbálni fokonkint és lépésről-lépésre megközelíteni a kitűzött czélt. Ez időszerint legégetőbb szükségnek tartom a beteg és öreg battyándi és az elaggott tótkereszttúri lelkészek mellett egy-egy segódlelkészi állomást szervezni, a mely által az andorhegyi és musznyai missiói körök és illetve az ottoházi, úrdombi missiói körök kerülhetnének lelkészi gondozás alá. És ha a felterjesztett congrua kérvényekre kedvező válasz érkeznék, a kápláni fizetés és a fuvarköltség fedezve is volna. Nem kevésbé sürgős az alsólendvai missiói lelkész beállítása, Csáktornya és Zala-Egerszeg belevonásával. Ez érdemben azonban a kerületnek kell a lépéseket kezdeményezni s megtenni, mivel a nevezett három hely közül kettő nem tartozik a vasi közép egyházmegyéhez. Addig is pedig, mig ezen czélt a kerület elérhetné, a tótmoráczi missiói lelkészt az alsó-lendvai missiói kör ellátásával, mint eddig, továbbra is meg kell bizni és jobban, mint eddig, lehetett díjazni. A felső-csalogányi, gyanafai, prosznyákfai körök adminisztrálásával az illetékes bodóhegyi, péterhegyi, domonkosfai lelkészeket kell megbízni egyelőre (ámbár a bodóhegyi lelkész aligha lesz sokáig képes e megbízatásnak káplán nélkül megfelelni, gyülekezetének népessége, szótszórtsága ós a területén létesülő állami iskolákban tartandó vallástanítás miatt.) És ha a congrua kérvényekben foglalt kérelmek itt is teljesülnének, nagyon csekély új költség fogna az egyetemes alapra háramlani. Ezek az én igénytelen nézeteim a vendvidéki inség meggyógyitására. Ez iránt meg-