Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Temető - Szentiványi Miklós

Sajó-Gömörre költözvén, algymnasiumi tanulmányait ugyanitt nyerte, minthogy abban az időben itten egy rector, conrector és subreetor vezetése alatt fógymnasium volt. A szónok-költészeti osztályt Eozsnyón, a bölcsészetet Eperjesen végezte s onnét Sárospatakra a hires jogtudóshoz, Kövihez ment, a hol a jogtudományokat végezvén, Pestre költözött s az ügyvédi vizsgát letette, a mi az akkori idők szokása szerint minden művelt, nemes családból származó ifjúnak kötelessége volt. Onnét haza térvén, Gömörmegye táblabirájává neveztetett ki, s mint ilyen, részt vett a megyei ügyek kormányzatában. Egykor a ratkói járásban főszolgabírónak is megválasztatott, de ezen hivatalt csak rövid ideig viselte s ekkor történt, hogy a megyei gyűlésre — Pelsőczre — hajdúja gyalog menvén, az alispáni hivatalhoz levélben ezen nyilatkozatot vitte : „Tekintetes Alispán úr! Inasom magamnak van, tisztelettel küldöm a hajdút vissza, kegyeskedjék hivatalomat másra ruházni és hajdúmat annak szolgálatára bocsátani." — Ilyen lakonikus tréfás levélben köszönt le s többé hivatalt sohasem vállalt el. Ezentúl visszavonult életet élt. Gazdaságát mintalábra állította. Örökké olvasott és sokoldalú ismeretei s tapasztalatai által, melyeket részint Magyarországon, részint külföldön szerzett, mindenki közszeretetét és tiszteletét vivta ki magának. Figyelemre méltó, hogy a régibb időben a megyei gyűlések Pelsőczön tartattak s hogy a gyűlés előtti napon a megye nagyjai többnyire vendégszerető házánál gyűltek össze s a tárgyalandó ügyeket többnyire itt beszélték meg. Mindenkinek véleményét nyugodtan hallgatta meg s az ó utoljára tett nyilatkozata többnyire általánosan elfogadott, döntő közvéleménynyé lett. Jelleme a régi római Cátóéhoz hasonlított. Szilárd jellemű, rendithetetlen és teljesen megbízható volt. 1859-ben, midőn a magyar alkotmánynak utolsó védbástyája már csak a protestáns autonómiában létezett s annak eltörlésére az u. n. Thunpátens adatott ki, mely által az egyház kormányzatából minden világi elem kitöröltetett : Gömörvármegye 40 ev. egyházból álló esperességének felügyelói tisztét magára vállalta s abban a 17 patentiális egyházat atyai bölcsességgel és szelídséggel ismét az autonom egyház kebelébe terelte vissza, tündöklően bizonyítván be szilárd és határozott jellemét, a mennyiben ezen cselekedete által életét s vagyonbiztonságát tette koczkára. Midőn a közügyeknek vezetésébe országosan a német nyelv hozatott be s a magyar nyelv végkép eltiportatni szándékoltatott, végrendeletet tett, melyben leendő vagyona osztályrészét mind a ^Magyar Akadómiá" ra szándékozott adományozni, ezt azonban a magyar alkotmány helyreállításával megsemmisítette. Minden theoretikus tudománjt csak annyira becsült, a mennyire az az emberiség boldogitására practicus haszonnal bírt s igy lón, hogy a sajó gömöri fógymnasium megszüntetése után 1861-ben először csak egy algymnasium létesítésén fáradozott, mely egy ideig 3 osztálylyal folytattatok, később ezt 1884-ben először 55000 frtnyi adománya által, melyhez testvére József még 5000 frttal járult, practicus polgári iskolává változtatta által, később pedig végrendeletében ezen összeget még 40000 frttal egészítette ki, úgy hogy teljes egyszázezer frt alapítványt tett le a cultúra oltárára. Ezen iskolát nem tisztán Sajó-Gömör számára, — mely kis város alig bir 1200 lakossal, hanem a felvidéki tótok megmagyarositása érdekében állította fel, mert az iskolának évenkénti 130—150 növendéke közül legalább 60—70 tótajkú nyer a magyar nyelvben ós nemzeti érzelemben nevelést. Ez úton vélte s igyekezett hőnszeretett hazája iránti hazafiúi kötelességét legczéiszerűbben kifejezni. A régi magyar vendégszeretetnek alighanem utolsó példánya halt ki benne. Szomorú, lehangolt volt örökké, ha vendégei nem voltak. Vendégeit nem fényes, hanem egészséges, egyszerű, magyar ételekkel látta el, Az 50-es években, midón a gyülekezések tiltva voltak, az ő háza a megye szine s lelke urai által látogattatott meg, kik között örökös disputátiók és eszmecserék váltattak: gazdaság, törvény, alkotmány, gyárak s általában minden életbevágó tudományos tárgyak felett, úgy hogy ott végtelen tapasztalatot szerezhetett és igen sokat tanulhatott mindenki. Puritán jelleme mellett igen szerény is volt. Soha kitüntetés, rang után nem vágyott. Fényképe, névjegye soha sem volt, gyűrűt sohasem hordott. 89 éves, áldásdús életét 1899. évi július 19-én fejezte be végelgyengülés következtében. Gyászravatala az 1882 ik évben épült diszes új, góthikus templom oltára előtt volt felállítva, melynek építéséhez 800 frttal és 30000 téglával járult. Temetésekor a gyászszertartás ugyanitt törtónt nagyszámú távol s közellakó tisztelői jelenlétében. A gyászbeszédet Terray Gyula gömörmegyei főesperes és rozsnyói lelkész tartotta. A beszenteló gyászimát az oltárnál Z e 1 e n k a Pál püspök, miskolczi lelkész mondotta. A templomban tartott eme gyászszertartás után a koporsót az általa alapított polgári iskolába vitték, hol Bencze Samu igazgató-tanár tartott felette emlékbeszédet. Ezután az iskola felett emelkedő sírboltba tették le ideiglenes nyugalomra hamvait, hol Sarudy Gyula helybeli ev. segédlelkész