Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Az újságírók és a biblia

Tizenhetedik évfolyam. 31. szám. Orosháza, 1899. augusztus 3. evang. Múl es iskola Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frtEíO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : Y E R E S JÓZSEF. Hirdetés dija Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . 8 frt • - * » • i 30 kr. Az újságírók és a biblia. Nemzetközi nő-congressus volt július hó elején Londonban, melyen sok nó-képviselő jelent meg Német-, Francziaországból, Hollandiából, Amerikából. A congressus czélja az volt, hogy a nő társadalmi helyzetét vegye vizsgálat alá s a menynyiben nem találja kielégítőnek, gondoskodjék eszközökről, módokról, melyek által könnyiteni lehetne állapotán. Az elhangzó beszédek elégedetlenséggel valának telve mind, de különösen a német ós amerikai hölgyeké; azt constatálták, hogy a nőnek erkölcsi súlya, valamint anyagi jövedelme ugyanazon képzettség, ugyanannyi munka mellett messze mögötte marad a férfiakétól. Különösen szomorú s elórzékenyitő jeleneteket rajzoltak a munkásnők életéből, kiknek elnyomott helyzetén fizetésemeléssel s nagyobbmérvú evangelizatióval véltek könnyithetni. A cselódügyet cselédképző intézetek szaporításával gondolják javíthatónak. Pedig Angolországban már sok ilyen intézet van. Nálunk, ha jól tudom, a Lorántffy-egylet kezdeményezésén kivül egy sincs, pedig emberbarátaink ennél szükségesebb, hézagpótlóbb intézmény létesitesere alig fordíthatnák idejöket ós pónzöket. Szóba jött a congressuson az újságirónők helyzete, erkölcsi és szellemi miveltsóge. Általános tapasztalat volt az, hogy sem az újságiró férfiak, sem az újságiró nők nem elég vallásosak, e miatt válnak azután a hírlapok olyan sensatióhajhászó, ledér tartalmuakká, melyeket a jó keresztyén család köróból száműzni kénytelen. Egy angol kisasszony, Miss Stuart, ott a helyszínén mindjárt meg is dorgálta s tanácsokat adott egyik hollandus kollegájának. A holland kisasszony u. i. beszédet mondott angol nyelven, de olyan sajátos hangsúlyozással, hogy az angolok alig-alig értették. Erre feláll az angol Miss s nem késett a hollandusnak meleg szavakban szivére kötni, hogy olvasgassa a bibliát szorgalmasan angol nyelven, abból megtanulja a classikus angol nyelvet, egyúttal pedig megtanulja ismerni a Krisztust, a kire a mai újságíróknak olyan nélkülözhetlenül szükségük van, ha áldásos munkát akarnak végezni. Kimutatja, hogy a keresztyéni elveket nélkülöző újság csak mételyezi a társadalmi életet. Látja az újságírók előtt álló akadályokat, tudja, hogy nekik szükségképpen a közszellem kifejezőinek kell lenniök; de nem szabad feledni, hogy a közszellemnek bizonyos fokig irányitójának is kell lennie. És ezt ma megteheti inkább, mint valaha, mivel a sajtó oly hatalmas útmutatóvá nőtte ki magát, hogy a közvélemény, mielőtt fontosabb események fölött határozna, feltekint reá ós legtöbbször követi az útmutatást. A korszellem emelte a sajtót nagyhatalommá, hát most joggal elvárhatja tőle a jótékony visszahatást. Az emberiség kedélyélete kezd a vallásos képzetek felé fordulni, elvárja tehát, hogy az őt szolgáló közegek is engedelmeskedjenek. A lelkek nagy része megcsömörlött a sikamlós, erkölcstelen szellemi étkektől s tisztább, egészségesebb táplálók után vágyakozik. És ha az újságirók meg nem értik a kor kívánalmait, elkerülhetlenül tapasztalni fogják a kellemetlen következményeket. Néhány napilap már figyel a kor intő szavára s foglalkozni kezd olyan kérdésekkel, melyek a vallás hatáskörébe tartoznak. (Nálunk is a „Budapesti Hírlap'-ban, Gárdonyi G.) Igaz, hogy amaz eszméket nem különleges vallási problémákként tárgyalja, hanem inkább csak mint általános emberi jellemvonásokat mutatja fel; de ez nem baj, hiszen az újságiró feladata nem az, hogy vallást adjon vagy alkosson, hanem az, hogy a vallásos eszméket beillessze az általános t